A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-06 / 1. szám
Az ország legnagyobb városa — Ibadan Jellegzetes építkezés — Észak- Nigéria Megvárásra készül a menyasszonyi ruha ebben a calabari „szalonban“ igériát nem valami isten teremtette, hanem az angolok találták ki — mondotta volt egyszer Óba király, a partmenti fejedelmek egyike. Egyébként egyetlenegy mai nyugat-afrikai államalakulat sem jött létre természetes úton az egykori afrikai birodalmak területén vagy az etnográfiai határok figyelembe vételével, hanem aszerint, hogy az angol meg a francia gyarmatosítók hogyan osztották fel a területeket egymás között a 19. század folyamán. A francia rendszer mindig szigorúan centralisztikus volt, mit sem törődve a törzsi hagyományokkal és hatáskörökkel; a gyarmati hadseregnek egy-egy kiszolgált őrmestere mindig fontosabb volt, mint a törzsenként, nemzetségenként kialakult öregek tanácsa. Az angolok ezzel szemben nem törekedtek központosított területi egységek kialakítására, hanem „közvetett" uralmat gyakoroltak a helyi törzsfők, emirek és más fejedelmek révén, s ez hasznosabbnak bizonyult a számukra. Noha a mai Nigéria partvidékének több pontján portugál telepesek 1485-ben, brit rabszolgakereskedők pedig 1533-ban megvetették a lábukat, a tulajdonképpeni gyarmatosításra csak a 19. század hatvanas éveitől kezdve került sor. 1861-ben az angolok megszerezték Lagost, amelyet előbb Sierra Leone, majd az Aranypart kormányzójának igazgatása alá helyeztek. Lagos akkor is külön gyarmat maradt, amikor a partvidéket 1885-ben Oil Rivers néven brit védnökséggé nyilvánították. Ebben az időben alakult meg a Királyi Niger Társaság, amely kiterjesztette a brit befolyást az ország belső területeire, valamint a Niger folyó völgyére. 1893- ban Oil Rivers védnökséget Nigerpart védnökségnek nevezték el, majd 1900-ban Nigerpartból és a Királyi Niger Társaság területéből megalakították Dél-Nigéria, a nagyobbik részből pedig Észak-Nigéria védnökséget, később hozzácsatolva az időközben meghódított fülbe szultánság területét. Lagos Dél- Nigériához került. Nigéria 1960. október 1-én a Brit Nemzetközösség keretében alkotmányjogi függetlenséget kapott, majd 1963 októberében kikiáltotta a köztársaságot. Nigéria népességét tekintve a fekete kontinens legelső országa. Gazdasági jelentősége közismert. A többi afrikai országtól nagy népsűrűsége és a városi lakosok nagy száma is megkülönbözteti. Hozzávetőlegesen 80 milliónyi lakossága mintegy 200 különböző néptörzshöz tartozik. Az ország északi részén hamita hausszák és szintén haussza nyelven beszélő negroid fulbék, délnyugaton jorubák, délkeleten ibók, északkeleten nilota kanurik élnek többségben. PIAC, BANKOK, KORMÁNYNEGYED Az idegen rendszerint a központtal kezdi, ha valamely nagyvárossal meg akar ismerkedni. így Londonban a Trafalgar térrel, Párizsban a Place de la Concorde-dal, Moszkvában a Kremllel, Prágában az Óvárosi térrel, Budapesten a Belvárossal. Lagosban, a Nigériai Szövetségi Köztársaság fővárosában a Jorubi nemes lovasszobra Ifából*’ A fekete kontinens leggazdagabb országa lóversenypálya foglalja el a város közepét. Nem idegenforgalmi attrakció ugyan, de tanulsággal szolgál arról, hogy akik a várost alapították és az országban uralkodtak, nagy hódolói voltak a lovaglásnak: az angol gyarmatosítók s az északról jött muzulmán hódítók. Lagos, Ibadan után Nigéria legnépesebb városa, mai nevét a portugáloktól kapta a 15. században (Lagos am. „tavak"). A város a Guineai-öböltől homokos földnyelvvel elválasztott Lagos-lagúna partján, a Lagos, Iddo, Okoyi, Victoria szigeteken és a szárazföldön terül el. Tipikus trópusi város. Legszebb útvonalán, a Marinán kapott otthont a szövetségi parlament és sok más állami intézmény, itt találjuk a különböző bankok és részvénytársaságok irodáit s a székesegyházat, itt vannak sorban a nagy áruházak, köztük a brit érdekeltségű Kingsway, a svájci UTC, a francia CFAO, a görög Leventis. A Broad Street a bankok utcája. A Marina, a Broad Street, a Victoria Street s a többi belvárosi utca éles ellentétet alkot a szegények lakta zsúfolt külvárosok elhanyagolt utcáival. Nigéria függetlenné válása után kidolgozták a város távlati fejlesztési tervét. A központban lebontják a nyomortanyákat és lakóikat áttelepítik az új városnegyedbe, Suru-Lerébe. Az olajforrások felfedezése és kiaknázása óta Nigéria gyorsan gazdagszik. Tavaly a hatodik helyen állt a világtermelésben, 120 millió tonna kőolajat termelt s 2 milliárd dollár értékben exportált.
