A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-21 / 19. szám

1. Janda Iván, iskolaigazgató 2. Rajzóra az első osztályban 3. Korszerű szemléltető oktatás folyik a biológiateremben 4. Az iskola főbejárata a kijevi Állami Egyetem.', a prágai Károly Egyetem hallgatója lettem .. . Tulajdonképpen két és fél évtized történetét, 25 év munkával telt hétköz­napjait idézik — és dicsérik — az egy­kori diákoknak ezek a röpke, de őszinte sorai. A felszabadulás után 1950-ben nyílt meg Bratislavában az else? magyar tannyelvű iskola. Osztatlan elemi iskola volt 65 tanulóval. Egy évvel később már Főréven, Ligetfalun és Zabosban is létesültek osztályok. Az iskola számos kezdeti nehézséggel küszködött, ennek ellenére azonban egyre gyarapodott a tanulók száma. Először a Zoch utcára, majd 1959-ben mai székhelyére, o Duna utcára költözött a fővárosi magyar tan­nyelvű iskola. Azóta — természetesen — az alapiskola mellett már gimnázium is működik egy fedél, közös igazgatás alatt. Az alapiskolának ebben a tan­évben közel 300, a gimnáziumnak pedig közel 350 tanulója volt. És ami a leg­fontosabb: az első elemitől az érettségit jelentő negyedik gimnáziumig sokoldalú, színvonalas és korszerű oktatás folyik minden osztályban. A szakoktatós idő­szerű követelményeinek megfelelően fizikai, kémiai, biológiai és nyelvi labo­ratórium áll a diákok rendelkezésére. Az igazgató vajon milyen szavakkal szokta a ballagás napján útjukra bo­csátani a vágyakkal és tervekkel teli maturánsokat? Janda Iván elmosolyodik. — Most bizony rossz diák leszek, mert erre csak nehezen tudok válaszol­ni ... Többnyire ugyanis a pillanatnyi érzéseimet mondom el ilyenkor. Rend­szerint azonban türelemre, kitartásra, szorgalomra és igyekezetre intem őket. Magam is úgy tapasztaltam, hogy ez a legfontosabb az ember életében. E szlovákiai viszonylatban is jeles ta­nulmányi eredményekkel, a gimnázium­ban önálló matematika-fizika irányzatú osztállyal büszkélkedő intézmény egyik tantermében az iskola . néhány végzős diákjával: Kecskés Rozáliával, Somogyi Katalinnal, Szabó Frigyessel, Csetö lá­­nossal és Turner Miklóssal beszélgetek. Kötetlen társalgásunk tárgya aligha lehetne más, mint az érettségit követő terveik. ROZI: „Népművelést szeretnék tanul­ni, éspedig Prágában a Károly Egyete­men. Újvár mellől, Kürtről származom, ahol tetemes anyagi ráfordítással egy új kultúrház fog fölépülni. Tanulmá­nyaim befejeztével ezért szülőfalumban szeretném a kulturális élet irányítását vállalni.“ JÁNOS: „Mielőtt kitöltöttük volna a különböző jelentkezési űrlapokat, a le­hetőségek pontos tájékozódásában so­kat segített az iskolában kapott pólya­választási tanácsadás. Terveinket termé­szetesen az osztályfőnökkel és a szü­léinkkel is megbeszéltük. Én a Szlovák Műszaki Főiskola építészmérnöki karára jelentkeztem. Ha az idén esetleg nem vennének föl, jövőre újra megpróbá­lom." KATI: „Szüleimmel gyakran beszélget­tünk arról, hogy az érettségi után hová is menjek. Eleinte „humán" pálya iránt érdeklődtem, beláttam azonban, hogy közgazdászként könnyebben tudnék ér­vényesülni. Csak a fölvételim sikerül­jön! . ..“ FRIGYES: „Galónta mellől, Deókiról származom. Úgy érzem, sokat tanultam, sokat fejlődtem a gimnáziumban töltött esztendők alatt. Dolgoztam az irodalmi színpadban, az iskola diáklapjában, jártam színházba, moziba. Jelentkezési lapomat én is Prágába küldtem, filo­zófia-történelem irányzaton szeretnék tovább tanulni. Sokat hallottam mór a Prágában tanuló magyar diákok Ady­­köréról. Ha felvesznek az egyetemre én is tagja leszek." MIKLÓS: „Egy célom van: a Ko­­menský Egyetem természettudományi karán fizikát szeretnék tanulni. Évek óta foglalkozom a matematikával, logikával és a fizikával, többször vettem részt a a különböző diákolimpiákon is. Ha nem vesznek fel, akkor munkaviszonyba lé­pek és jövőre ismét szerencsét próbá­lok." Sokáig beszélgetünk még az érettségi körüli izgalmakról, a felnőttség és a tényleges érettség sarkalatos kérdései­ről, arról, hogy a „matúra" valóban felnőtté avatja-e a fiatalokat? . .. Úgy érzem, Rozi fogalmazta meg a legtömö­rebben, legkifejezőbben a választ ezek­re a kérdésekre: — Csak az lehet tény­leg felnőtt, aki ennek megfelelően cse­lekszik, gondolkozik és minden tettéért vállalni is tudta a felelősséget. Aki egy felnőtthöz méltón viselkedik, aki meg­becsüli a munkatársait és a családját is — mondja határozottan o népműve­lőnek készülő csinos kürti lány. Egy pillanatra eltűnődik, s akkor még Fri­gyes is kiegészíti osztálytársnője szavait: — A fiatalok többsége, gondolom, tu­datosítja, hogy az érettségi tulajdon­képpen csak egy szimbólum. Hogy va­laki mikor számít már válóban felnőtt­nek, azt elsősorban a tetteivel bizonyít­ja! Mire ezek a sorok megjelennek, a Duna utcai negyedikes gimnazisták leérettségiztek már, sőt, többen a fel­vételi vizsga izgalmain is túl lesznek . . . A riporternek azonban mindmáig gyak­ran vissza-visszacsengenek még a mo­solygó tekintetű Rozi, a komoly arcú Frigyes és társaik fiatalosan bátor, fel - nőttesen higgadt és nyílt szavai, mert úgy tűnik: nemcsak ötvenöt további osztálytársuk, hanem az életbe lépő, 18—19 éves korosztály nevében fogal­maztak ... (i-r) KONTÁR GYULA felvételei nyi lakás Királyhelmecen, mint az utóbbi bárom évtizedben. S száz esz­tendő alatt nem fejlődött annyit a vá­ros. Bölcsődék, napközi otthonok nyíl­tak, új hatalmas sportpálya és állat­kórház létesült, egész utcasorokat bon­tanak le és helyükre 8 — 10 emeletes állami épületeket építenek. Letették az alapkövét a több millió korona költ­séggel épülő bútorgyárnak, s megnyi­totta kapuit a tucatnyi üzletegységet magába foglaló kétemeletes áruház. A Nemzeti Front választási prog­ramja és a községfejlesztési terv foko­zatosan megvalósul. Királyhelmecröl végleg eltűnt az „SOS kunyhósor“, a szalma- és nádtető és a vályog. El­tűnt a mocsár is a város szívéből. Ta­vasszal a kertek aljáról már békabre­kegést sem hallani. DEMJÉN FERENC (Vaszily Ambrus felvétele és archív) FIATALOK Nové Zámkyban (Érsekújvárok) a vá­rosi üzlethálózat már nem felelt meg a követelményeknek. A megnövekedett utasforgalom és a város központi fek­vése szerint megkövetelte új üzlethe­lyiségek építését. 1971 márciusában megkezdték egy új áruház építését. Az építkezés költségei majdnem ötven­millió koronát tettek ki. Földszintjén található az élelmiszer- és papírbolt, a drogéria, a büfé. Első emeletére mozgólépcső viszi tel a vásárlót. Itt található a készruha, a méteráru, a boráru és a cipőrészleg. Második eme­letén lakásberendezéseket és a háztar­tási cikkeket helyezték el. Itt vásárol­hatjuk a különféle sport- és camping­­felszereléseket. Az új áruház érdekességei közé tar­tozik még. hogy 220 alkalmazottjának ÁRUHÁZA az átlagos életkora 29 év. A nagy épü­let hasznos területe 10 S00 ni-. Az áru­ház megnyitásának első napján körül­belül nyolcezer volt a látogatók és a vásárlók száma. Mindjárt az első na­pon 870 000 korona értékű áru talált gazdájára. A fiatal alkalmazottak áru­házában a „Mindent a vásárlóért“ jel­szó jegyében dolgoznak. A fiatalok a szocialista munkaversenybe is bekap­csolódnak. A tapasztaltabb elárusítók 57 tanuló betanításával is foglalkoznak. A dolgozók kötelezettséget vállaltak, amely szerint 1500 brigádórát fordíta­nak környezetszépítésre, további 800-at az áruk kirakására és elraktározására, s 900 000 koronával növelik a kiske­reskedelmi forgalmat. Kép és szöveg: BOGDÁNY GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom