A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-21 / 19. szám

KORSZERŰBBEN Nemrégiben Nyitrán jártam. Heted­magával tűzött a nap, nyárias hőség telepedett a szép városra. A forgalmas utcán összetalálkoztam Konečný Pál gépészmérnökkel, régi jó ismerősömmel, aki a CSEMAOOK járási bizottságának az elnöke. Alig ismertem rá az energi­kus, nagydarab, mégis fürge mozgású emberre. — Hová tetted a dús fürtjeidet? — kérdeztem kézfogás közben, majdnem sajnálkozva. — A borbélynál hagytam — kacsin­tott rám cinkosan, huncutul. — Minden tavasszal kopaszra nyiratkozom. Elvből. Ugyanis addig nem melegszik fel az idő, amíg meg nem teszem, látod, teg­nap voltam borbélynál és mára bekö­szöntött a kánikula, és nekünk, építők­­nek, ez jól jön ... ■ ■ ■ Konečný Pál 1970. augusztus 1-én került a Járási Építkezési Vállalat élére, örömére-e vagy bánatára, ki tudja? Tény, hogy egyik napról a másikra ve­zető beosztásba kerülni és dolgozni, nem hálás feladat. Még akkor is ne­héz, ha az illető megfelelő gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezik, továbbá, ha olyan vállalat élére kerül, ahol min­dent a legnagyobb rendben talál s a szakképzettsége is megfelel a követel­ményeknek. No de egy gépészmérnök és építke­zési vállalatvezetés!?... A barátai és az „ellenségei“ akkori­ban sok mindent gondoltak és mondtak. Némi iróniával, sokat sejtető, csendes szóval többek között azt is megjegyez­ték, hogy fél évig sem fogja koptatni az igazgatói széket. Konečný Pál nem ijedős, s hogy meny­nyire nem az, bebizonyította az elmúlt hat év alatt. Kemény fából faragták. És nemesből. Az élet sokszor állította Szin­te megoldhatatlan feladat elé, de ó so­sem adta fel. Mindig megkereste és megtalálta a kivezető utat. Mikor a vállalat élére került, nem köpte a markát és nem fogadkozott, hogy ő majd megmutatja, mit tud, mit hogyan kell csinálni. Nem. Munkához látott és tette a dolgát, szigorú önfe­gyelemmel és következetességgel, ha­tározottsággal és pontossággal, amit másoktól is — a vállalat minden alkal­mazottjától és dolgozójától — megkö­vetelt. Mikor átvette a vállalat vezetését. 89 millió korona volt az évi tervük. Annak ellenére, hogy az előző évből 6 milliós lemaradást „örökölt“, 1970- ben a vállalat már 101,7 százalékra teljesítette az évi tervet. Csodák csodájára, Konečný Pál meg­maradt a vezetői székben, sőt még most is — hat év után — azt koptatja. Azóta barátok és „nem barátok" más szem­mel nézik a határozott, erős kezű veze­tőt, aki rendkívüli népszerűségnek ör­vend. Mert a népszerűségéhez semmi kétség nem fér. Azt én magam is ta­pasztaltam, hiszen számtalan építkezést, telepet látogattunk meg közösen. Itt egy kemény kézszorítás, amott egy ba­ráti mosoly és integetés, emitt ugrató célzás a kopasz fej láttán .. . egyszóval nagykönyvbe kívánkozó adalék és pél­dázat a vezető és beosztott közti jó vi­szonyról. Pedig haragos is tud ám len­ni. s a hangja is dörög, ha valahol fonáksággal, hanyagsággal, vagy netán igazságtalansággal találkozik. S iám, mégis népszerű . . . Szokás-mondás: fejétől bűzlik a hal. De ez fordítva is érvényes: ha jó a ve­zetés, az eredmények is jók. Viszont az is igaz. hogy egy fecske nem csinál nyarat. Következésképp: egy-egy üzem vagy vállalat jó eredményeiben benne van a vezető és minden egyes dolgozó igyekezete, jól végzett munkája. A jó eredmény a. közös erőfeszítések közös gyümölcse. Konečný Pál soha, még gondolatban sem próbálta saját számlájára írni a vállalat elért eredményeit. Ebből is ki­­sugárzódik szerénysége, vezetői bölcses­sége és emberi nagysága. Ottjártamkor egyetlen egyszer sem hallottam tőle: én ezt így, én ezt úgy, én ezt amúgy csináltam... hanem azt, hogy mi, együtt, közösen csináltuk, annál gyak­rabban. S most néhány számadattal szeretném illusztrálni az elért eredményeket. 1970- ben a 89 millió koronás évi tervet 780 dolgozóval teljesítették, 1975-ben pedig a 137,5 millió koronás évi tervet 876 dolgozóval. Egyébként az 5. ötéves ter­vet 4 hónappal előbb teljesítették. Mit árulnak el a számadatok? Többek kö­zött azt, hogy az 5. ötéves tervidőszak­ban a vállalat kapacitása 53, tervtelje­sítése pedig 75 százalékkal növekedett. — Mi a dolog nyitja, titka, hogy le­hetett elérni ekkora eredményeket? — Egész könyvre valót lehetne róla beszélni — mondta Konečný Pál elko­­morodva. — Ennek nagyon sok az ösz­­szetevője. Azt kell tudnod például, hog> vállalatunk a járásban és a járásor kívül mintegy ötven helyen végez na­gyobb beruházású munkát, azonkívü évente mintegy négyezer kisebb nagyobb megrendelésnek teszünk ele get. Gondolok itt például az épület lakatosi munkától, a családi házakon kívül a 4—5 milliós átépítési munkála­tokra. Évente építünk 80 háromszobás A

Next

/
Oldalképek
Tartalom