A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
L. VLADÁR felvétele MIKOLA ANIKÓ Garam Szauruszháton foszlott takaró fűzöld, meg rozsdasárga miként az ég, az ég szeme s odébb az ártéri bozótban a kígyók napfoltos villogása. Garam, kifosztott senki, te gémek, horgászok átka, ha csak méreggel, kínnal töltözöl hogy léssz ivadékodnak háza? Emlődről sírva lefordul ezer tátogó fiad, hát öled immár nem ringat mást, csak iszapi békát, döghalat? Szauruszháton foszlott takaró. Hová lett innen a nyárliget? Ordögszekér örvénylik, szél sodorja a véres tövisű iglicet. Mítoszok csonka kérdőjele: kígyótetem a déli napsütésben, tört koponyában eleven még a lélek éjfélre várva ül a fészken. Holt tájak nyirka, jó folyónk, szövetik bár a szemfedőd, a kígyók törvényét se feledd, nem halhatsz meg éjfél előtt. FÁBRY ZOLTÁN kapcsolata GYŐRI D A két világháború közötti szlovákiai magyar nemzetiség legtipikusabb költőjétől, Győry Dezsőtől, összesen 91 levelet találunk a Fábry hagyatékban: közülük 15 kelt 1925 és 1938 között, s többi 1954-től 1971-ig. Ezenkívül van egy érdekes nyilvános levélváltásuk is 1926-ból, amikor Győry Levelezőlap barátaimnak címmel cikket közölt a Prágai Magyar Hírlapban, s erre Fábry A Reggelben Válaszlevelezőlap Győry Dezsőnek címmel válaszolt. Először bizonyára a Kassai Naplóban kerültek kapcsolatba: a költő visszaemlékezése szerint személyesen is. De leggyakrabban úgy, hogy Fábry cikkeket küldött a polgári haladó lapnak, s Győry ezekre 1925- ben mint a KN szerkesztője reagált. Fábry ekkorra már főként a kommunistákkal és lapjukkal, a Munkással rokonszenvezik, de még ő sem párttag, s főként anyagi okokból igyekszik fenntartani kapcsolatait a polgári lapokkal is. Másrészt Győry a kassai szerkesztőségben közelebb állt a gyakorlati teendőkhöz, mint a Stószon félig-meddig elszigetelten élő Fábry, ezért ilyen szerkesztői tanácsokat küld neki: „Ami írásaid illeti, engedd meg, hogy mint szerkesztő szóljak róluk, ez a Maxi (Szepessi Miksa főszerkesztő — Cs. S.) véleménye is: minden irodalmi cikkedben teljesen el van hanyagolva a zsurnalisztikái rész, s így erősen szépirodalmi (tudományos) szemlébe valók, ami erősen kiüt egy napilap kereteiből ...“ A levélben arról is szó van, miért késik a Fábrynak járó tiszteletdíjak kifizetése és egyes írásainak közlése. — Ez a két probléma egyébként Fábrynak a lapokkal folytatott levelezésében a Felszabadulás előtt szinte állandóan előfordult. 1925-ben Győry — Dzurányi Lászlóval együtt — részt vesz a Prágai Magyar Hírlag újjászervezésében, majd ennek irodalmi mellékletét, a Magyar Vasárnapot szerkeszti. Ekkori helyzetére igen jellemző első Prágából kelt levelének bevezetése: „Hidd el, nincs rokonszenves szerepem, mikór jobbról azzal jönnek nekem, miért nem ír Fábry „értelmesen“, balról pedig Te pofozgatsz, hogy miért sikkasztom én el a kézirataidat. A helyzet tiszta képe kedvéért írattam meg Neked Vécseyvel a lap szempontjait, melyek lehetnek a legocsmányabbak, de a PMH-t még idáig is sodorni — őrült munka volt.“ „A lap nem az enyém, nem is Dzurányié, mi csak „destruktív“ alkalmazottjai vagyunk, s ezen keresztül igyekszünk átformálni.“ Győrynek hasonló jellegű leveleiből kitűnik az az illúziója, hogy a PMH-t, az ellenzéki magyar pártok közös orgánumát a haladó írók fórumává lehet változtatni, de ebben rövidesen csalódnia s a laptól is távoznia kellett. A fenti illúzióban való csalódása is tükröződik a Levelezőlap barátaimnak c. cikkében, amely szimbólumokba rejtve a lapon belül a haladás és a maradiság képviselőinek küzdelméről szól. A háborús cenzúrát idézve azzal kezdi a cikket, hogy semmit sem ír meg nyíltan, hogy a posta továbbíthassa: „Nincs semmi újság, rossz az idő, nemsokára elmegyek... Nem bízott meg senki, hogy vigyázzam a tengert a megátkozott hajón. De béna álomban hevertek a fedélközön az elítélt utasok. A hajóhídon és a mentőcsónakoknál fegyveresek álltak ... Felmásztam a megbillent hajó árbóckosarába... és azt hittem, hogy inthetek a felütött fejeknek és kiálthatok, ha baj van.“ A továbbiakban is nyilvánvalóan az ellenzéki pártok vezéreire céloz, amikor a hajót zátonyra futtató kalózokról ír; majd így folytatja: „Nem leszek áruló, nem fedezek zátonyos szándékot. Elhagyom az önként vállalt posztot. Más jelet nem tudok adni, fenyegető csövek merednek rám.“ Győry az Irodalmi Szemlében folytatásokban közölt Az „újarcú magyarok“ regényében (1967. 6. — 1968. 1. sz.) a jobb és baloldal harcaként ábrázolja a PMH körüli küzdelmet, pedig az inkább a még ki nem kristályosodott jobboldalon (az ellenzéki pártokon) belüli viszálykodás volt, hogy az ekkor már tisztábban látó Fábry ilyen tanácsokat ad neki Válaszlevelezőlapjában: „Veszett farkas vagy. Kiugrattak az árbóckosárból, ugorj le a hajóról, hadd fusson zátonyra. Akik nem hallják, nem akarják az új élet hangját — ám maradjanak a halálhajón és pusztuljanak.“ Ezen a „levelezőlapon“ fordul szembe Fábry Mécs Lászlóval is, akit néhány évvel ezelőtt még elismeréssel emlegetett: „Bendegúz és Hadúr- Hadik kesztyűs poéták (Célzás Olvedi Lászlóra — EZÜŐVEL Cs. S.) és a Nagy Világító Szövétnek majd eligazítják az egész komédiát. Kongatni, kongatni a harangot a fehér asztalnál, tükörtermekben — nincs ennél istenesebb dolog!“ (Vigyázó szemmel c. kötet 110.) Hasonló hangon célozgat Mécsre Győry is Fábryhoz szóló levelében: Lámpa Laciéknál Nagykaposon valami „írói értekezlet“ volt. ö, Rácz, Tichy, Schubert Tódor és Sziklay voltak ott. Biztos valami terveket sző Lacika. (1925. október 6.) Fábrynak Győryről rajzolt „arcképe" a Magyar Vasárnap 1926. január 3-i számában jelent meg, s költői fejlődésének hangsúlyozása mellett némi fenntartást is tartalmaz: „Az elmúlt könyvétől a „Százados adósságától már nagyon messze van. Azóta igaz fájdalom lett benne: a nő, az ember, a magyar ... Korlátoltság, embertelenség, butaság vesszőzték. Férfi lett. Mintha egy mély kút fölé hajolva, úgy húzza elő az ősi, hunuszos szavakat, s veti őket harcba... sebekkel tép új sebeket, hogy gyógyítson. Ez az értelme, ez a küldetése. Ember a magyar embertelenségben. Es ezért: soha nem lesz népszerű... Még nem tudja világosan, nyílegyenesen akaratát, még nem következetes, még korlátok kötik, polgári formák és mentalitás zavarják. De érezni: valami kavarog ott bent, érezni: valami elő fog törni. Csak el ne simogassák, el ne hízelegjék ..." Az utóbbi mondatban Fábry nyilvánvalóan a magyar ellenzéki pártok vezéreire céloz, akik igyekeztek maguknak megnyerni a költőt, de rövidesen megunták annak a baloldallal való „kacérkodását", s a Magyar Vasárnap szerkesztését 1926 májustól kezdve Sziklay Ferencre bízták. Győry bizonyára előre tudott erről a szándékról, mert ez év márciusában így ír Fábrynak: „Mécsék nagyon prüszkölnek a PMH irodalmi melléklete ellen, s kézbe akarják kaparintani, pedig szegény csak egy felemás, gyönge torzszülött. Ezt az akciót okosan ellensúlyozni, hogy a tényleges helyzet szerint két táborba sorakoztatom föl az ún. irodalmi embereinket, így ők az egyik s mi a másik: ő mellettük mint irány, úgy törekvés, párhuzamos jogokat tudok biztosítani egy esetleges új döntés előtt, a melléklet elkaparintásakor." (1926. III. 22.) Az állását vesztett költő a következő években Rimaszombatból ír Fábrynak panaszos, eladósodásáról, könyvei kiadásának késleltetéséről szóló leveleket. 1928-ban Győrynek némi konfliktusa támadt a református egyház szlovákiai vezetőivel is, s Fábry egy Simándy Pált bíráló írásában a költő védelmére kel: „Győry Dezsőt, az itteni magyarság egyetlen igazi váteszét, mert egy végtelen szomorú szolidaritásban magához merte ölelni a valóságbeteg Tompa Mihályt — a hivatalos közgyűlés denunciálta, hogy azt a kis betevő falatot is elveszítse, amit mint a magyar ellenzéki pártok sajtókulija élvez." (Kálvinista anakronizmus. In: Vigyázó szemmel, 140.) Győry Rimaszombatban, 1928 februárjában kelt levelében köszöni meg Fábrynak ezt a gesztusát. 1929-ben szétváltak utaik: Fábry egyre több marxista szellemű tanulmányt ír a romániai Korunkba, Győryt pedig Mussolini Olaszországába küldik tanulmányútra. Ebből az évből nem is maradt fenn Stószra címzelt Győry-levél, de 1930-ban már így ír Prágából, a PMH mellett megjelenő Képes Hétnek rövid időre főszerkesztőjeként alkalmazott költő: „Amennyire szeretném, hogy teljesen tisztában légy velem, s mindenek ismeretében értékelj, épp annyira tisztelem és becsülöm benned azt, hogy ezek ismerete nélkül ugyan, de százszázalékban seggberúgással feleltél a Neked tavasszal lóf ... t ígérő levelemre ... Meg vagyok győződve róla, hogy az én mostani munkám is értéktelen a ti vörös szemüvegetek előtt." Ugyanebben a levélben Győry értesíti az írót arról is, hogy a Képes Hétben is közölnek a szlovákiai magyar irodalmat és irodalomkritikát bíráló cikket. Az 1930. február 9. számban, Győry Dezső bevezetésével, de Beküldött levél aláírással közli a lap az Őszinte szó a szlovenszkói magyar irodalom válságáról c. cikket, melynek Fábryra vonatkozó része rendkívül hasonlít a levélben említett véleményhez: „Az egyhúron játszó Földes Sándor és Fábry Zoltán az utóbbi években talajukat vesztették, és egészen kiszorultak az itteni irodalmi fórumból, ami egészen érthető is; hisz a szólás- és írásszabadság helyett
