A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-13 / 2. szám

az utóbbi esztendők programjaival, hogy nyilvánvalóvá váljék az a sokol­dalú fejlődés, melyen együttesünk az elmúlt két és fél évtized alatt átesett. Tényleg, a kezdet: a Katonai Művész Együttes 1951 őszén alakult, s néhány hónapi gyakorlás után Bratislava föl­szabadulása hetedik évfordulója ün­nepségeinek keretében tartotta első premierjét. Az indulás, a rajt természe­tesen nem volt könnyű, hiszen mind a művészi munka, mind pedig az együt­tes szervezésének szakaszán az ala­poknál, az emberek kiválogatásánál és a rendszeres művészi munka előfelté­teleinek megteremtésével kellett kez­deniük. S azóta? A Katonai Művész Együttes neve nem csupán a katonák között, a kaszárnyákban lett népszerű, hanem ma már aligha akad Szlová­kiában olyan város vagy nagyobb köz­ség, ahol az együttes nem szerepelt volna még; sőt, több Ízben vendég­­szerepeitek már egy sor külföldi or­szágban is. — Az elmúlt huszonöt esztendő egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a negyed évszázaddal ezelőtti amatőr művészcsoportból egy egy műsor váza, hogyan lesz az elkép zelésből kész produkció? Az alezredes, a dramaturg, az együt­tes művészeti vezetője és munkatársaik először ötletet, motívumot keresnek. Ezt követőleg forgatókönyvírók, zene- és dalszerzők, fordítók nevei forognak „közszájon”, kilométernyi mognóteker­­cset hallgatnak végig, amíg a készülő műsorba illő zenei aláfestést találnak. — Egy-egy új műsor első próbái so­rán azon tűnődöm, vajon eléggé kor­szerű és kifejező színpadi eszközökkel sikerült-e kihangsúlyoznunk készülő programunk mondanivalóját; vajon eléggé fiatalos és katonás-e műsorunk — mondja Steinitz alezredes. — A premieren pedig legalább annyira iz­gulok, mint azok, akiknek színpadra kell lépniük. Csak akkor nyugszom meg, amikor „bejön" az első nyíltszíni taps, mert akkor már tudom, hogy tet­szik a műsor . . . — Miben határozhatná meg a Ka­tonai Művész Együttes legfontosabb művészi célkitűzéseit? Kissé elgondolkozik, csak azután vá­laszol. —- Katonáknak szereplünk s ez ha­tározott irányt szab elképzeléseinknek. Minden új műsor összeállításánál arra külön kell ügyelni, hogy minden fellé­pésünknek egyszerre több küldetése is van. Igaz, műsorunknak elsősorban va­lódi művészi élményt kell nyújtania, de emellett számtalan belső, rejtett gon­dolat ébresztőjének és tolmácsolójá­­nak is kell lennie a színpadon elhang­zottaknak. — Például? — A műsornak például tükröznie kell azt a gondolatot, hogy az egyen­ruhában töltött évek egy-egy fiatalem­ber életének természetes velejáróját jelentik, hogy a kdTona is tevékeny, fontos tagja a társadalomnak! A szín­padon látottak alapján a nézőnek rá kell ébrednie az élet szépségére, az öröm és a szeretet forrásaira; éreznie kell, hogy az előadás végeztével érzel­mileg gazdagodva kelt föl a nézőtér­ről. — Milyen a katona mint néző, és milyen mint színész? NÁSAN! mindenütt örömmel várt, határainkon túl is ismert, hivatásos művészegyüttes lett. Számos fiatal tehetség épp itt ná­lunk tette meg művészi pályafutásá­nak első komoly lépéseit, s többségük­ben ma már befutott zenészek, tánco­sok vagy színészek az illetők . . . — Terveik? Az alezredes elmosolyodik. — A katona mindig a jelen embe­re legyen!... — mondja, majd ko­molyra fordítja a szót: — Az utóbbi hetekben minden erőnket legújabb be­mutatónk próbáira összpontosítottuk, mellyel nemcsak együttesünk negyed­­százados jubileumát akarjuk megünne­pelni, hanem a CSKP megalakulásá­nak 55. jubileumát és a párt közelgő XV. kongresszusát is köszönteni alkar­juk. Az egész együttes közös műsorán kívül, több kamaraműsorral is járjuk az országot. Irodalmi színpadunk pél­dául a kisszínpadi formák nyújtotta le­hetőségeket használja ki, hogy a zene és az irodalom nyelvén szóljon a fia­talok körében gyakran tapasztalható önzés és közöny ellen; katonáink /tő­rében nagyon népszerű a Trávníček­­vonósnégyes, de mindenütt szeretettel fogadják koncertszólistáink önálló mű­sorát is. — Hálás, de egyben kritikus publi­kum. Ha jó az előadás, akkor a kato­na beleéli magót, s közben elfelejti az egész napi foglalkozás fáradalmait, a család vagy a kedves távollétét... A katona-színészt pedig a szeretetteljes fogadtatás, a bizalom s az őszinte taps viszont arra kötelezi, hogy napról nap­ra, fellépésről fellépésre tudása leg­javát nyújtsa, mert még az este, de legkésőbb reggel már utazik is to­vább, s így nincs módja esetleg „ja­vítani" ! Fiatalság. Vidámság. A színek tarka sokasága. Énekszó. Tánczene. Pergő ritmusú tánc. Fellépésről fellépésre ez jellemzi a Katonai Művész Együttes minden sze­replését, legyen annak színhelye a leg­eldugottabb laktanya ódon-szűk mozi­helyisége vagy a legkorszerűbben be­rendezett művelődési otthonaink egyi­kének tágas színpada. Mert a művészet is lehet — katona­dolog . . . Nos, vajon miképpen alakul ki egy-KONTAR GYULA felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom