A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
az utóbbi esztendők programjaival, hogy nyilvánvalóvá váljék az a sokoldalú fejlődés, melyen együttesünk az elmúlt két és fél évtized alatt átesett. Tényleg, a kezdet: a Katonai Művész Együttes 1951 őszén alakult, s néhány hónapi gyakorlás után Bratislava fölszabadulása hetedik évfordulója ünnepségeinek keretében tartotta első premierjét. Az indulás, a rajt természetesen nem volt könnyű, hiszen mind a művészi munka, mind pedig az együttes szervezésének szakaszán az alapoknál, az emberek kiválogatásánál és a rendszeres művészi munka előfeltételeinek megteremtésével kellett kezdeniük. S azóta? A Katonai Művész Együttes neve nem csupán a katonák között, a kaszárnyákban lett népszerű, hanem ma már aligha akad Szlovákiában olyan város vagy nagyobb község, ahol az együttes nem szerepelt volna még; sőt, több Ízben vendégszerepeitek már egy sor külföldi országban is. — Az elmúlt huszonöt esztendő egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a negyed évszázaddal ezelőtti amatőr művészcsoportból egy egy műsor váza, hogyan lesz az elkép zelésből kész produkció? Az alezredes, a dramaturg, az együttes művészeti vezetője és munkatársaik először ötletet, motívumot keresnek. Ezt követőleg forgatókönyvírók, zene- és dalszerzők, fordítók nevei forognak „közszájon”, kilométernyi mognótekercset hallgatnak végig, amíg a készülő műsorba illő zenei aláfestést találnak. — Egy-egy új műsor első próbái során azon tűnődöm, vajon eléggé korszerű és kifejező színpadi eszközökkel sikerült-e kihangsúlyoznunk készülő programunk mondanivalóját; vajon eléggé fiatalos és katonás-e műsorunk — mondja Steinitz alezredes. — A premieren pedig legalább annyira izgulok, mint azok, akiknek színpadra kell lépniük. Csak akkor nyugszom meg, amikor „bejön" az első nyíltszíni taps, mert akkor már tudom, hogy tetszik a műsor . . . — Miben határozhatná meg a Katonai Művész Együttes legfontosabb művészi célkitűzéseit? Kissé elgondolkozik, csak azután válaszol. —- Katonáknak szereplünk s ez határozott irányt szab elképzeléseinknek. Minden új műsor összeállításánál arra külön kell ügyelni, hogy minden fellépésünknek egyszerre több küldetése is van. Igaz, műsorunknak elsősorban valódi művészi élményt kell nyújtania, de emellett számtalan belső, rejtett gondolat ébresztőjének és tolmácsolójának is kell lennie a színpadon elhangzottaknak. — Például? — A műsornak például tükröznie kell azt a gondolatot, hogy az egyenruhában töltött évek egy-egy fiatalember életének természetes velejáróját jelentik, hogy a kdTona is tevékeny, fontos tagja a társadalomnak! A színpadon látottak alapján a nézőnek rá kell ébrednie az élet szépségére, az öröm és a szeretet forrásaira; éreznie kell, hogy az előadás végeztével érzelmileg gazdagodva kelt föl a nézőtérről. — Milyen a katona mint néző, és milyen mint színész? NÁSAN! mindenütt örömmel várt, határainkon túl is ismert, hivatásos művészegyüttes lett. Számos fiatal tehetség épp itt nálunk tette meg művészi pályafutásának első komoly lépéseit, s többségükben ma már befutott zenészek, táncosok vagy színészek az illetők . . . — Terveik? Az alezredes elmosolyodik. — A katona mindig a jelen embere legyen!... — mondja, majd komolyra fordítja a szót: — Az utóbbi hetekben minden erőnket legújabb bemutatónk próbáira összpontosítottuk, mellyel nemcsak együttesünk negyedszázados jubileumát akarjuk megünnepelni, hanem a CSKP megalakulásának 55. jubileumát és a párt közelgő XV. kongresszusát is köszönteni alkarjuk. Az egész együttes közös műsorán kívül, több kamaraműsorral is járjuk az országot. Irodalmi színpadunk például a kisszínpadi formák nyújtotta lehetőségeket használja ki, hogy a zene és az irodalom nyelvén szóljon a fiatalok körében gyakran tapasztalható önzés és közöny ellen; katonáink /tőrében nagyon népszerű a Trávníčekvonósnégyes, de mindenütt szeretettel fogadják koncertszólistáink önálló műsorát is. — Hálás, de egyben kritikus publikum. Ha jó az előadás, akkor a katona beleéli magót, s közben elfelejti az egész napi foglalkozás fáradalmait, a család vagy a kedves távollétét... A katona-színészt pedig a szeretetteljes fogadtatás, a bizalom s az őszinte taps viszont arra kötelezi, hogy napról napra, fellépésről fellépésre tudása legjavát nyújtsa, mert még az este, de legkésőbb reggel már utazik is tovább, s így nincs módja esetleg „javítani" ! Fiatalság. Vidámság. A színek tarka sokasága. Énekszó. Tánczene. Pergő ritmusú tánc. Fellépésről fellépésre ez jellemzi a Katonai Művész Együttes minden szereplését, legyen annak színhelye a legeldugottabb laktanya ódon-szűk mozihelyisége vagy a legkorszerűbben berendezett művelődési otthonaink egyikének tágas színpada. Mert a művészet is lehet — katonadolog . . . Nos, vajon miképpen alakul ki egy-KONTAR GYULA felvételei
