A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
FÖLDRENGÉS A LABORATÓRIUMBAN lUDOVWfWTECHNIlfl A taskenti építéstudományi intézet kísérleti telepén mesterséges földrengések hatását vizsgálják különböző épületek nagyméretű modelljein. Nemcsak az egész épület, hanem az egyes részek, épületszerkezetek viselkedését is tanulmányozzák. A kísérletek eredményei szerint a megfelelő szerkezetű 25—30 emeletes épületek még a 9-es erősségű földrengéseket is épen átvészelhetik a földrengésveszélyes közép-ázsiai köztársaságokban. 11/ KEREKES VITORLÁS A nagy tengerparti fürdőhelyeken egyre többen hódolnak a strandvitorlázás örömeinek. A gumikerekű vitorlás a sima homokparton száguld. Az NSZ-ban már sorozatban gyártott legújabb „Nordland" strandvitorlás anyaga poliészter-műgyanta. 3,3 négyzetméteres vitorlájával az új strandvitorlás jó szélben elérheti az óránkénti 70 kilométeres sebességet is. VÁLTOZÓ IDŐ (Fejezetek a naptár történetéből) Január elseje ma hivatalosan az egész világon az új év első napja. Amikor jókedvűen búcsúzunk az Óévtől és köszöntjük az újat, nem is gondolunk arra, hogy az emberiség nem mindig és nem mindenütt ünepelte január elsején az új év kezdetét. Még a régi rómaiak sem, pedig a ma használatos naptárat ők hagyták ránk örökül. A különböző kultúrájú népek rendszerint valamilyen — az életükben fontos szerepet játszó — eseménytől számították az esztendő kezdetét. A régi Egyiptomban például akkor kezdődött az új év, amikor a Nílus vize megáradt. Az Indiaióceán némely szigetén a rendszeresen érkező téli vagy nyári monszunok szabták meg az év kezdetét, a Szamoaszigetek lakói pedig akkor ünnepelték meg az Újévet, amikor fő táplálékuk, a paolo (Eurice viridis) nevű tengeri férgek tömegesen megjelentek a partok közelében. Ma is vannak országok, ahol a hivatalos Gergely-naptár mellett másféle naptárakat is használnak. Az eltérő időszámításnak történelmi, tudományos és legfőképp vallási okai vannak. MOHAMED PRÓFÉTA ÉS A HOLD Számos őskori eredetű lelet arra enged következtetni, hogy már a barlanglakó ember mérte az időt. Az első használható időegység feltehetően a nap volt, hiszen a nappalok és éjszakák váltakozása megszabta az emberek életritmusát. Később a napokat kisebb egységekbe tömörítették — így született meg előbb az ötnapos, majd a tíznapos hét. A ma használatos hétnapos hét a sumérok babonás hiedelmeinek köszönheti megszületését, ők ui. valami rendkívülit gyanítottak a hetes szóm mögött, s elképzeléseiket az a tény is nagy mértékben megerősítette, hogy akkoriban csupán hét bolygót ismertek: a Merkúrt, Vénuszt. Marsot, Jupitert, Szaturnuszt, valamint a bolygóknak számított Holdat és a Napot. A lunáris hónap vagy másképp holdhónap, az idő egy hosszabb mértékegysége a hétnapos hetet megelőzve alakult ki, s időtartamát a holdfázisok alakulása határozta meg. Mivel újholdtól újholdig nagyjából 28 nap telik el — a valóságban: 29 nop, 12 óra, 44 perc, 2,8 másodperc — vannak olyan vélemények is, melyek szerint a hétnapos hét a lunáris hónap négy részre történő felosztásának az eredménye. A régi kultúrnépek — például a kínaiak, indek, babilónok, zsidók, görögök — a lunáris hónapot vették alapul időszámításukban és az esztendőt tizenkét lunáris hónapra osztották. Már az ókorban tudták, hogy a két újhold közti idő 29 és fél nap, ezért 29 illetve 30 napos lunáris hónapok váltogatták egymást az esztendőben, amelynek így 354 napja volt. Az évet időnként egy nappal kiegészítették, hogy az új esztendő kezdete valahogy egybe essen az újholddal. A lunáris hónapokon alapuló időszámítás — bár pontossága kisebb, mint a mi időszámításunké — nem volt célszerű, mert figyelmen kívül hagyta az évszakok váltakozását, s csupán a holdfázisok alapján osztotta fel az időt. Mind a kínaiak, mind a zsidók idővel egy másfajta időszámításra tértek át, amely ugyan továbbra is figyelembe vette a holdfázisok alakulását, egyúttal azonban oz évszakok váltakozása — (ehát a nap látszólagos mozgása — is szerephez jutott benne, s ennek eredményeként megszületett az ún. luniszoláris naptár. Ez a fajta időszámítás kétségtelenül a legbonyolultabbak közé tartozik. A tizenkét lunáris hónapból álló esztendők közé olykor beiktatnak egy tizenhárom hónaposat (19 évenként hét 13 hónapos év van), hogy a Hold mozgását és a Nap mozgását is figyelni tudják. Emellett egyéb módosítások is komplikálják ezt az időszámítást — a kínaiak hatvanéves ciklusokat használnak, a zsidók pedig csak meghatározott napokon ünnepelhetik oz Újévet, ezért néha meghosszabbítják vagy megrövidítik az évet, hogy az esztendő kezdete a kívánt napra essen — ezek részletes ismertetésére azonban itt nem térhetek ki. Csak annyit jegyzek még meg, hogy a kínaiak az i. e. 2357. esztendőtől — a legendás hírű Jao császár trónralépésétől — számítják az időt, a zsidók pedig a világ teremtésétől, ami szerintük 5736 esztendővel ezelőtt történt (az 5737. esztendő kezdetét 1976. szeptember 25-én, szombaton fogják megünnepelni). Vannak azonban olyan országok, ahol a 12 lunáris hónapból álló esztendővel mérik az időt továbbra is, elsősorban az iszlám-vallású államokban. Ennek az oka egy történelmi jelentőségű eseményre vezethető vissza. I. sz. 622-ben Mohamed próféta az első muzulmánokkal elhagyta Mekkát és Medinában telepedett le. A híres futás eredménye egy új vallás és egy új naptár lett. Mivel Mohamed próféta szigorúan előírta, hogy az időt kizárólag a lunáris hónapok alapján számítsák, az iszlámvallású országokban (például Algériában, Tuniszban, Szoud-Arábióban stb.) az új év kezdete, ha a Gergely-naptárral vetjük össze, eltérő. Az iszlám éra — a hidzsra — 1396. esztendejének kezdetét 1976. január 3-án ünnepük, s nálunk még véget sem ér az év, a muzulmánok már az 1397. esztendő kezdetét is megünneplik ’1976. december 23-án (az 1396. év szökőév, tehát 355 napos). AENEISTÖL GERGELY PÁPÁIG A régi egyiptomiak voltak az elsők, akik megkísérelték — miután már a lunáris hónapokon alapuló időszámítást kipróbálták — hogy a nap látszólagos mozgása alapján számítsák az időt. Erre főképp azért volt szükségük, hogy meg tudják határozni a számukra létfontosságú Nílus-áradások kezdetének időpontját. Rájöttek ui. arra az összefüggésre, hogy a nyári napforduló kb. egybeesik az áradások kezdetével, s ezenkívül a Sziriusz (Szóthisz, Szopdet) csillag korahajnali megjelenése oz égbolton is erre az időpontra esik. (A mai Denderében, Hathór istennő templomának falón a következő hieroglif felirat olvasható: „A nagy Szopdet fenn ragyog az égen és a Nílus kilép medréből") Az egyiptomiak kezdetben 360 napra osztották az évet és tizenkét 30 napos hónapjuk volt. Később rájöttek a pontatlanságra és öt nappal meghosszabbították az évet, ezek a napok azonban nem tartoztak semmelyik hónaphoz, hanem az utolsó hónap utón következtek és ünnepnapoknak számítottak. A ma használatos Gergely-naptár ősét valahol a római mondák félhomá-
