A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításol egykettőre elnyertük o közönség tetszését. A helyi szervezet legutóbbi évzáró taggyűlésén érkeztünk sikereink csúcsához. A közönség hajnali háromig dalolt, táncolt. Annyira tetszett a játékunk. És 'egyszerre olyan népszerűek, felkapottak lettünk, hogy nem volt megállásunk. Alig győztük a fellépéseket. Eddig még egyszer sem sültünk fel. De az már előfordult, hogy körülményesen, bizonytalankodva indítottunk. A lámpaláz azonban nem tartott sokáig. Belemelegedtünk a játékba. Közülünk hárman körülbelül negyven éve citeróznak: Breznoi József, Horváth Vince és Lakatos József. Ök valamikor házaknál citeráztak, és mindig ott,' ahol a fiatalok együtt voltak. Eltökélt szándékunk, hogy további citerásokat szervezünk be az együttesünkbe. Ami további munkára lelkesít bennünket, hogy az általános iskola tanulóit érdekli o citera és a citerázás. Célunk: mások és önmagunk szórakoztatása. Szerkesztőség: Azt mondják, hogy a Dalosok és citerósok televízió legtöbbet talán a műkedvelő színjátszásnak árt. Milyenek Ekecsen a tapasztalatok? És mi a falusi rendező legnagyobb gondja? Válasz (Nagy Károly pék, a művelődési ház igazgatója, a helyi szervezet vezetőségi togja, színdarabok rendezője, ötvennégy éves): Az igaz, hogy a televízió sok embert elvon az öntevékeny kulturális munkától. Bénítólag azonban nem hot a tevékenységre. A mi községünkben az állandó jellegű színjátszó csoport 1962-ben alakult. Tehát akkor, amikor a televízió kezdett divatba jönni, tért hódítani. Nos, nyolctiz szereplővel a hatvanas évek elején olyan darabokat mutattunk be mint „A cigány“, „A nadrág“, »Nem olyan világot élünk“, .Elveszett útlevél“, .Jeggyűrű a mellényzsebben“, .Kutyaszorító* stb. Ösztönzőleg hatott munkánkra az új művelődési ház. Ha a kultúrának ilyen szép temploma van, akkor játsszunk színdarabokat benne! — volt a jelszó. És minden évben bemutattunk legalább egy darabot. Szívesen emlékezünk legemlitésre méltóbb előadásainkra, A „nadróg"-ro és a »Nem olyan világot élünk“-re, meg arra, amikor négy lovaskocsi a módi réten keresztül, sártengerben vitte a szereplőket. Akik messziről néztek bennünket, magukban azt gondolták, hogy lakodalmas menet vonul a legközelebbi faluba; pedig csak mi voltunk, az ekecsi színjátszók. Régebben olyan nagy Vorga Mária volt a lelkesedés, hogy a pékségben tanultuk be a darabot. Még iángost is sütöttem a szereplőknek. Szerettek bent ülni a melegben. Volt úgy, hogy a pékségből egyenesen a kultúrhózbo mentünk fellépni. A régiek közül Lakatos Vendel és Kákics Rozália volt kiváló színjátszó. De ők mór a fiatalabbaknak adták át a helyüket. A falusi rendező gondja? Mindig probléma o szereplők kiválasztása. Fontos tudni, hol dolgozik az illető, milyen a természete, alkalmas-e a szerepre? Fegyelmezett lesz-e, eljár-e hetenként háromszor a próbára? Megtonulja-e a szerepét, kielégitő-e a mozgáskultúrája? Van-e benne ambíció? Nagy segítségemre volt a 67— 68-as rendezői tanfolyam. Konrád Józseftől, Dráfy Mátyástól és Siposs Jenőtől sokat tanultam. A színjátszó csoport körülbelül hórom évig nem tevékenykedett. Sokféle elfoglaltságom miatt nem tudtam velük foglalkozni. Most lányok. Fiúk újra mozgolódnak. Jelenleg tizenkét tagja van az együttesnek. A szereplők zömmé szövetkezetben dolgozó fiatal. Jókai: Debreceni lunátikusát tűzték műsorukra. A rendező szerepét ezúttal Jóssá Tibor tölti be. Lelkes, tenniakaró csoport ez a mostani, még sokra viheti. Az én napjaim még mindig nagyon elfoglaltok. Reggel háromkor kelek. Délután egy óráig sütés, aztán a kenyér kiadása, majd az ekecsi sportélet következik. Este a kultúrával foglalkozom. A művelődési ház minden szervezeté, de leginkább a CSEMADOK helyi szervezetéé, mert az a legaktívabb. A színjátszó csoportnak jelenleg is tevékeny résztvevője vagyok. Szerkesztőség: Visszatérve a televízióra, illetve a televízió sugározta műsorok hatására. Általában órtolmassógáról beszélnek ... Nos, Ekecsen van-e a kultúrának olyan területe, amelyre ösztönzőleg hatott a televizió? Válosz (Rácz Nelli, a szövetkezet adminisztratív dolgozója, a helyi szervezet titkára, az éneklő és a színjátszó csoport oktiv tagja, húszéves): A .Röpülj páva“ népszerű tévéműsor utón Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző o mi falunkban is megfordult, és megénekeltette az ekecsieket. S akik akkor megkóstolták a közös éneklés izét, mór azután is énekelni akartak. 1972-ben éneklő csoport alakult a községünkben. A .Röpülj pávo' hatására és Vass Lajos jóvoltából. Huszonhot férfi olyan szépen kezdett énekelni, hogy hangjukkal a nőket is maguk közé csalogatták. Egy év sem telt el és már 12 nőtogja volt az éneklő csoportnak. Jelenleg harmincketten énekelünk. Húsz nő és tizenkét férfi. Szövetkezeti tagok, háztartásbeliek. idősebbek. Szeretjük a népdalt, jó kikapcsolódásnak tartjuk a közös éneklést, meg kitűnő szórakoztatásnak, mert hiszen rendszerint nagy a hallgatóságunk. Hetente egyszer próbálunk, és egy szólamban énekelünk. Lukovics Tibor, a helyi szervezet elnöke o tanítónk. Kedvelt és népszerű számaink: .Arra alá vörösödik az ég alja*, .Ennek a kislánynak rövid a szoknyája“, .Favilla, fakanál, fatányér“, .Lásson kocsis* stb. Legemlékezetesebb szereplésünk a tavaly februári nóta- és népdalést. További togokat akarunk szervezni az éneklő csoportba. Főleg férfiakat. Húsz nőt és legalább huszonöt férfit tartanánk ideálisnak. Ennek elérésére törekszünk. Szeretnénk résztvenni a nagyabonyi Bihari-napokon, a Csallóközi Napokon és további járási népdalversenyeken. Rengeteg fellépésünk van. s túlzás nélkül állíthatom, hogy mindig zsúfolt ház előtt dalolunk. Komolyabb fellépések alkalmával egyforma sötét ruhába öltözünk, s olykor népviseletben is megjelenünk a színpadon. A férfiénekesek és a citerósok piros mellényt öltenek. Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket dololás nélkül, mint ahogy a falu sem tudná elképzelni ünnepeit, ünnepi eseményeit nélkülünk ... Szerkesztőség: Jó dolog, ha a fiatalok érdeklődnek a CSEMADOK munkája iránt, s még jobb, ha tevékenységet is vállalnak. Mi a helyzet Ekecsen? Válasz (Varga Mário tanítónő, vezetőségi tag, a színjátszó csoport vezetője, harminchét éves): 1959 őszétől vogyok tagja o helyi szervezet vezetőségének. Azelőtt a SZISZ-ben tevékenykedtem aktívabbon. 1970-ben irodalmi színpadot alakítottam, s aztán minden évben bemutattunk egy időszerű műsort. Körülbelül tizenöt olyan fiatallal kezdtem a munkát, akik ma is tagjai az irodalmi színpadnak. Vannak köztük CSEMADOK-tagok is. Most azon vagyok, hogy a CSEMADOK és o SZISZ irodalmi színpada legyünk. Célom az is, hogy a SZISZ-nek legyen népi tánccsoportja. Ha megalakul, műsorát a citerazenekar és az éneklő csoport kísérheti, kiegészítheti. Megnehezíti a munkát a magosabb szintű táncoktató hiánya. A járástól kérünk gyors segítséget. A jól összehangolt, közös munka mindkét szervezetet tehermentesítené. Esztródcsoport alakítása szintén a tervünkben szerepel. Egyszóval: a fiatalokban van érdeklődés, s akikben nincs, azokban is fel lehet ébreszteni. TALÁLKOZÓ VOLT DIÁKKAL A šofórikovói (tornaijai) gimnazisták nemrégen iskolájuk volt diákját, Batta György költőt, a Kisépitő főszerkesztőjét üdvözölték körükben. Az érdekes íróolvasó találkozó a kultúrház zsúfolt tanácstermében zajlott le. Senki nem bánta meg, hogy eljött a találkozóra, hiszen Battában a költőt, az újságírót és a nemzetiségi irodalmunk felvirágzásáért küzdő embert ismerhette meg. A kérdésekre adott válaszából kiderült, hogy Gömört, a gömöri tájat szereti legjobban. Sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy ez a terület elég gyakran hiányzik az újságok hasábjairól. Mindent elkövet, hogy ezen a helyzeten változtasson. A palóc nyelvjárásról azt mondta, hogy vállalja ezt a beszédet, márcsak azért is, mert ize. zamata van. Huszonnyolc éves koráig nyolcvan verset írt aztán végleg felhagyott a versírással. Más műfajt keresett és talált magának. Színdarabot, tévé-forgatókönyvet akart írni. Szülőföldjéről, Gömörről is szeretne könyvet megjelentetni. Fóbry Zoltánról, az emberről is készít portrét. Törőcsik Mari és Szepesi György, minden idők legnagyobb sportriporterének a bemutatása is a terveiben szerepel. Érdeklődtek Battótól topábbá a müncheni olimpián szerzett élményeiről, benyomásairól. A tavalyi televíziós portréfilm kapcsán a csehszlovákiai magyar irodalom helyzetéről is szó esett. A diáktársak nevében Kovács Ildikó mondott köszönetét iskolájuk volt diákjának, a költőnek a kellemesen eltöltött percekért. Könyvei dedikálása után Batta György arra kérte a jelenlevőket, ne felejtsék el soha, hogy gömöri. Kép és szöveg: BORZI LÁSZLÓ ľSEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítás
