A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-08 / 17. szám
VARGA ERZSÉBET: LÁNC-UNC... (ablakom előtt gyerekek: hull rám hull a nóta Jánc-lánc-eszterlánc eszterlánci cérna") mezítlábas gyerekkorom sovány karokkal átölel: 'a konyhában most nagyanyám hasas-súlyos kenyere kel s kemencénkben pattog a tűz — lánc-lánc-eszterlánc eszterlánci cérna mohos arcú régi fűz hajol az arcomba cérna volna selyem volna első szerelmem tudója mohos arcú régi fűz hajol az arcomba — lánc-lánc-eszterlánc az a fiú szőke volt égetett a szája nem mertem én sose mertem nem is néztem rája lánc-lánc-eszterlánc eszterlánci cérna akkor ötéves lehetett égetett a szája aztán meghalt nagyanyám de előbb még megszökött szoknyát hajszolni szökött lánc-lánc-eszterlánc szoknyát hajszolni apám lánc-lánc könny a könnyre félvakra sírta szép szemét anyám cérna volna selyem volna selyem volna hogyha volna zöld koporsó borult rája legszebb-legszentebb anyára harmatos szájú virágra lánc-lánc-eszterlánc hó hullt napsugárra cérna volna selyem volna . .. és a nótát elfeledtem már a nótát is feledtem pedig magas á mily magas ez a gyerekkori nóta: lánc-lánc-eszter-lánc . .. égig érő cérna AFábry levelezésben az első véleményt a sarlósokkal kapcsolatban Győrynek 1928 februárjában. Rimaszombatban kelt levelében olvashatjuk: „Ne akadj meg bagó dolgokon. A Szent György Körben van egypár olyan derék fiú, hogy no! Százszázalékosan szociális gondolkozásúak, aktívak, magyarok, haladók; hidd el, van egypár, aki többet ér köztük, mint akár magam is.“ (Más leveleiből is látjuk, hogy a kiválók közé elsősorban Balogh Edgárt sorolja.) Fábry először a Korunkba írt a sarlósokról Etnográfiai szocializmus címmel (1929. 447— 450) marxista szellemű, kissé éles, de a mozgalom vezetői számára „szemtépó” bírálatot, amelyben a „szabódezsős pózokat “és a határozottabb osztályszempont mellőzését veti szemükre. Balogh Edgár a Hét próba c. emlékiratában azt FÁBRY ZOLTÁN főként národnyik törekvéseket lát a sarlósok felfogásában. Az Üt hasábjain is vita támadt a két fél között a „keleteurópai konföderáció" elméletről, amellyel Baloghék akarták kiegészíteni a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló marxista tételt. Amint Az Út egyes számaiból látjuk, néha jó kompromiszszumot tudnak kötni, hisz a lapban megfért egymás mellett az expreszszionista vers és montázscikk az epikus formában előadott tényirodalommal. A sarlósok a „valóságirodalmat" tartották a „proletariátus önkifejezésének", s az elnevezésen életrajzi, szociográfiai riportszerű írásokat érintettek, de a művészi forma követelményét ők is figyelmen kívül lenti, tehát vox humánán a szocialista humanizmust értette. Máskor Balogh Edgár érzi szükségesnek, hogy kimerítő vallomást írjon „a szlovenszkói magyarság élő lelkiismeretének". 1933 májusában tizenegy lapon mondja el Az Úttal, a Sarlóval és a különböző mozgalmi személyekkel kapcsolatos problémákat. A kommunista szerkesztői és kiadói munka akkori nehézségeibe is bepillantást nyújt a levél következő részlete: „Még mielőtt a következő számra kitérnék, amibe most belefogtam, kérlek, időzzünk egy kicsit önmagunknál. A fronton higgadt emberekre van szükség, akik a legrosszabb körülmények között sem lomposodnak el. És ideológiai ellomposodás az, ha valaki végérvényesen belegabalyodik a kicsinyes butaságok, aljas intrikók, kispolgári, zagyva pletykák és naív félelem-bizalmatlanság-komp-KAPCSOLATA BALOGH EDGÁRRAL mondja, hogy ezekből a hibákból ekkorra a Sarló már kilábalt, de az 1929-ben is kiadott röpiratuk, a Vetés, inkább azt igazolta, hogy szükségük volt egy következetesen marxista bírálatra, s Fábry ezzel elősegítette a sarlósok eszmei fejlődését. A Fábry-hagyatékban Balogh Edgárnak több mint hatvan levele van, s ezeknek csaknem egyharmada a felszabadulás előtti időszakból, pontosabban 1931—35-ből való. A legtöbb Az Út szerkesztésének problémáival foglalkozik, s jó részüket felhasználtam a nevezett lapról írt, újabban a Fábry Zoltán kortársai szemével című gyűjteményben is megjelent tanulmányban (Madách Kiadó, 1973). Balogh leveleiből kitűnik, hogy a kommunista párt tisztségviselői és a sarlósok vezetői 1931-ben, Pozsonyban megalakították Az Üt szerkesztői kollektíváját, s 1931 őszétől kezdve a lap legtöbb számát is állították össze. A szerkesztőségen belül állandó súrlódás volt Roth Imréék és Balogh Edgárék felfogása között, s erről az utóbbi így tájékoztatja Fábryt 1931 novemberében kelt levelében: „Rothék most már helyeselnek, de mintha még mindig valami rejtett bizalmatlanság (vagy pozícióféltés?) volna bennük irányunkban. Elvem: a kvalitásos, alapos diszkusszióval felszerelt szerkesztőségi munkaprocesszus meg fogja szüntetni a még fennálló belső feszültséget, mert a munka, ha közösen végzik, gyógyít: a proceszszus mindenkit olyan helyre lök előre vagy vissza, ahol a legjobban megfelel, s helyre is állítja a belső egyensúlyt egészen az egyének leleki egyensúlyáig." Ez azonban nem következett be, pedig az ellentétnek inkább személyes, mentalitásbeli, mint elvi oka volt: a sarlósok kispolgári „vörös giccs"-nek nevezték a jelszókat hirdető montázs-cikkeket, expresszionista verseket, s ezekkel szemben a munkáséletrajzokat, tényfeltáró riportokat helyezték előnybe, (Rotor Imre álneve) pedig értelmiségi elhajló, hagyták. Fábry általában békéltető, összeegyeztető szerepet játszott a kétféle álláspontot képviselő szerkesztő-csoportok között, viszont a félreeső Stószról ritkán tudta saját szemléletét érvényesíteni, s Balogh többször is felszólítja ót leveleiben, hogy a szerkesztés érdekében költözzön Pozsonyba. Az írónak egyetlen Balogh Edgárhoz címzett válaszlevele maradt fenn, de ebben rendkívül közvetlen és meleg barátsággal tesz vallomást a Sarló egykori vezetőjének: „Amikor engem teljesen magamra hagytok (ott), ahol én teljesen meg voltam győződve, hogy nektek adom át a helyemet, akkor ez nekem kegyetlenül fáj és kikezdi minden hitemet. . . Annyit azonban minden esetre s magam javára könyvelhetek el, hogy Az Útban jelenleg nincs pártfrazeológia, demagógiát nem tűrök, hogy minden sorában ott van a kommunizmus, mint a humanizmus mai summája. És lehet, hogy valahol ezek a magok, ez a tisztultabb ágálás is magot ver... Az én cellasugárzásom nem volt oly intenzív, hogy ezt érezhetted volna, hogy ez azonnal hatott volna. így van ez Edgár, de most meg kell azt is mondanom, hogy ez az idegenség feléd elmúlt. Mert te egyedül maradtál meg mellettem, és Te egyedül értesz meg. És most én tartozom köszönettel és szeretettel." (Stósz, 1934. május 2.) A levélben határozottan megfogalmazódik Fábrynak az az álláspontja is, hogy marxizmusa etikai jellegű, ekkoriban írt túlzón baloldalas (Móriczot, Kassákot támadó) cikkei ellenére meg volt győződve arról, hogy a kommunizmus a humanizmus összegezését, legfejlettebb változatát jelexumok szövevényébe. Teljes idegzetre van szükség, s ennek előfeltétele, annyiszor hangsúlyozom, a férfias őszinteség. Nem akarok arra kitérni, hogyan érintett Prágában kezeimhez ért usolsó leveled s az a vád, hogy szabotálom Az Utat. Nem az bántott, hogy a szinte felőrlő munkában és odadásban ilyen vád ért, ellenben az fáj, hogy Fábry Zoltán, a kisebbségi magyarság élő lelkiismerete, fél lábbal bent van a vörös kispolgárok zagyva klikkzenekarában, nem mer függetlenül, emberteljességgel ítélpi ott, ahol éppen tulajdon házatájáról közvetlen közeiéről van szó. Tán a legegyszerűbb fegyver az intrikákkal szemben az volna, hogy leírnám részletről részletre, hogy húztam ki Száraz Jóskával együtt négy hónapi munkával Az Út kiadóhivatalát a slamasztikából, s a munka eredménye előtt hogyan csapta ki kezünkből a munkát az intrika. Le kéne írnom, számadatokkal, hogy február óta négy hónapon keresztül, mennyire nem csináltak semmit — más munka sürgőssége folytán — a Munkás kiadóhivatalában Az Ütért. Hatszáz elintézetlen csekkszelvény négy hónapja felhalmozódott, a kartotékét végső kétségbeesésben most megint magam hozom rendbe. Le tudnám írni, hogy szakadt meg az élő kapcsolat szerkesztés és olvasók között az adminisztráció elbürokratizálása és elhanyagolása folytán. így tényekkel tudnám csak felvenni a harcot, bizalmatlanságoddal, a szabotálás vádjával szemben." CSANDA SÁNDOR 21
