A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
— JÖ ALKALOM Reggel gyonútlonul bementem o munkába. Az ördög sugalhatta, hogy bizalmasan közöljem Nyikolájjal: — Holnapután megyek Szocsiba. Már megvan a szanatóriumi beutalóm, s a vonatjegyet is megvettem. Bepakolom a bőröndömet, és agyő Moszkva! — Hogy egyeseknek milyen jól megy — sóhajtott fel Nyikolój. — Szocsi, pálmák, déligyümölcsök, azúrkék égbolt, lustálkodás a napon, jó levegő... — megint sóhajtott. Egyszerre csak felélénkült: — Haverom, tudod, hogy a feleségem most éppen Szocsiban van? — Jól van, átadom az üdvözletedet — mondom. — Azt magam is megtehetem, telefonon — méltatlankodott Nyikolój —, de nem vihetnél el neki egy csomagot? — Csomagot? — ijedtem meg. — Csomagot — vágta rá gyorsan —, negyedkilósat, egy dekával sem lesz több. — Hát ha valóban csak negyedkilós ... — adtam be a derekam. — Lehet, hogy félkilós lesz, nem baj, ugye? — Hát akkor add meg a címet — borultam el. — Ugyan kérlek, mit strapólnád magadat... az asszony majd vár a pályaudvaron. Átadod a csomagot, és leráztál minden gondot. Rendben? — Rendben. És mi lesz a csomagban? — A, csupa női apróság. Pár kozmetikai cikk, olajok, krémek, hanglemezek, miegymás . . . — Hanglemezek is? — Az asszony imádja a zenét. Ô, majd megfeledkeztem a lemezjátszóról. Na várj csak, miért vagy mindjárt olyan ideges? Nem nagy, hordozható. Rendben? — Rendben — mondtam kelletlenül. — De előbb Ogyesszóba megyek s csak aztán Szocsiba. — Hát elutasítod? Nekem, Koljának, régi kollégának és barátnak?! — Értsd meg, át kell szállnom a vonatról hajóra .. . — próbáltam megmagyarázni, de Kolja mór nem hallgatott oda, új gondolat kezdett motoszkálni a fejében. — Tudod, ki lakik Ogyesszában? — kérdezte végül. — A nagynénim! Olga Ivanovna! Mindjárt elmondom, miről van szó . . . Valami versenyben, tórgynyeremény-sorsoláson nyertem egy hűtőgépet. Csakhogy nekünk már van, a néninek viszont nincs. Segíteni kell szegény öreglányon. Csak nem utasítod el? A hűtőgépre gondolva a hátam is borsózott. Negyedóra alatt annyira fagyos lett köztem meg Kolja között a viszony, hogy Olga néninek már nem volt szüksége kimenni a pályaudvarra. Kolja visszament a szobájába. S csak aztán kezdődött az igazi! Alig ment el Kolja, jött az osztályvezető. Az ember a felettesének nemigen mondhat nemet. Igazán apróságról volt szó — Ogyesszában lakó bátyjának kellett átadnom egy tizenkét személyes étkészletet. Az osztályvezető tapintatosan megjegyezte, hogy bátyja a hatodik emeleten lakik és csak késő este jár haza, lift nincs . . . Alig tette be maga mögött az ajtót az osztályvezető, befutott az igazgató titkárnője. Az ö kérése sem volt terhes: adjak át egy ismerősének harminc csomag Jáva cigarettát, egy kötet Simenon-elbeszélést (ismerőse él-hal a Maigret-históriákért) meg Robert Rozsgyesztvenszkij legújabb verseskötetét. A főkönyvelő megértést tanúsított a helyzetem iránt. Az öles listát végül is annyira meghúzta, hogy nem maradt más, mint csak egy csomag gyógyszer meg egy esőköpeny a húga számára. A stafétát egy másik osztályról belihegett kolléga, bizonyos Hureszkin zárta. — Tudja, ki lakik Ogyesszában? — A nénikéje . . . — Ugyan! A nagybácsim. Minden gyerek ismeri Ogyesszában . . . oroszlánszelíditő a cirkuszban. — Aha — ijedtem meg. — Egy tigrist kell elvinni neki. Ne féljen, nem igazi tigris, csak tigriskölyök. Egészen fiatal és játékos, mint egy macska. Azonkívül pedig ... a ketrec jó erős, sokat kibír. Kérem, az emberiességére apellálok: naponta háromszor kell etetni a kicsikét, nyers hússal. A ketrecet elég naponta egyszer tisztítani. Várjon csak, adok magának pénzt a húsra. Egy adag, illetőleg naponta két adag, várjon csak, az annyi, mint. . . Többre nem emlékszem . . . Most csaknem egészen jól érzem magam. Az orvosok nemrég megállapították, hogy hamarosan elbocsáthatnak. Nem, nem a szanatóriumból. A szanatóriumba csak a jövő héten megyek. Délre. Hogy hova? . . . Hűha, azt nem árulom el. Katonai titok, tudják? Fordította: — ta — Illusztráció Kral Kláro — Ne ordíts rám, nem vagyok az apu! — Segítek szegénykének .. . — Nem doktor, nem javul az állapota. Az előbb autogramot kért tőlem, azt hitte Sophia Loren vagyok. Szöveg nélkül
