A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
Az 1975. esztendő végéhez értünk. Hazánk minden gyárában, vállalatánál, termelő szövetkezetében, kulturális és politikai intézményében értékelnek, az elmúlt esztendőt mérlegelik. Vezető szakemberek, közgazdászok, politikai dolgozók ülnek egy asztalhoz, hogy ezt az igényes és felelősségteljes munkát elvégezzék. Emellett azonban egy nem kevésbé fontos feladat hárul rájuk: az 5. ötéves terv kiértékelése. Mert hiszen az 1975, év vége egyben az ötéves terv lezárását is jelenti, s bár az 5. ötéves terv feladatainak teljesítését állandó figyelem kísérte, a végső kiértékelés a szokásos évi mérlegelésekkel egyidöben zajlik le. HAJÓÉPÍTŐK AHOL A LUXUSHAJÖK ÉS A „SÖDERGYÁRAK" KÉSZÜLNEK A komárnoi (komáromi). Steiner Gábor hajógyár hazánk egyik fontos ipari vállalata. Termékeinek közel 85 százaléka külföldi — elsősorban szovjet — megrendelésre készül. Nem annyira közismert, hogy a különböző hajótípusok — személyhajók, teherhajók, kotróhajók — mellett más berendezések is készülnek itt, amelyek a hazai piac igényeit elégítik ki. A hajógyár több mint ezer hazai és külföldi vállalattal tart fenn kooperációs kapcsolatot, s ez a tény nagy mértékben befolyásolja a munka jellegét és eredményességét. A gyárban elsősorban az együttműködő cégek által szállított alkatrészek, berendezések szerelése folyik, s úgy érzem, nem kell külön hangsúlyozni, mi minden függ attól, hogy ezek a „félkész-termékek" időben megérkezzenek. Ezzel kapcsolatosan Csík János elvtárs a komáromi hajógyár termelési igazgatója nem éppen a megelégedettség hangján beszél: — Ha tömören akarnám jellemezni az 1975. esztendőt — amely az 5. ötéves terv szempontjából kulcsfontosságú volt — akkor azt mondhatnám, hogy fárasztó év volt, megfeszítetten dolgoztunk és objektív nehézségekkel küzdöttünk. Számos kooperáló üzem, elsősorban a Prerovi Gépgyár rendkívüli késéssel szállította a számunkra szinte létfontosságú berendezéseket, s ez igen nehéz helyzetet teremtett két úszókotrónkon. Ezeket a hajókat a harmadik negyedévben kellett volna szállítanunk megrendelőinknek, de csak a közelmúltban sikerült őket átadnunk, s ez is nagyrészt dolgozóink mondhatni hősies helytállásának eredménye. Azt. hiszem kevesen tudják, milyen nehéz körülmények között dolgoznak a szerelők. A csarnokok huzatosak, a szerelési munkálatokat sok esetben a szabad ég alatt kell elvégezni, s ilyenkor bizony nem számít, hogy fagy van vagy esik az eső. Ennek ellenére dolgozóink átérezték a helyzet súlyosságát, legfőképp pedig azt értették meg, hogy az ezévi tervet, s egyben az 5. ötéves tervet csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a kotróhajók időben elkészülnek. — Hallottunk az új folyami személyszállító hajóról. Kérem mondjon valami közelebbit róla. — Az OL-400 — elfogultság nélkül állíthatom — a világ egyik legszebb és legmodernebb folyami és tavi személyszállító hajója lesz. Mint ahogy típusnevéből is kitűnik, 400 személy szállítására alkalmas. Tulajdonképpen elkészült már, csak a szovjet szakembereket várjuk, akik szakmai szempontból ellenőrzik a hajót, mielőtt rendeltetési helyére, a Szovjetunióba kerülne. Ha a szovjet elvtársak elégedettek lesznek — s én ebben nem is kételkedem —, okkor elmondhatjuk, hogy teljesítettük valamennyi, mind az 1975. évre, mind az 5. ötéves tervre előírt feladatot. Valamikor a hajóépítés önálló mesterség volt. A hajóács épp olyan mesterember volt, mint az asztalos, a lakatos vagy akár a csizmadia. Ma hasztalan keresnénk itt a hajógyárban hajóácsokat, hiszen egy hajó nem egy, hanem több száz, különféle szakmát kitanult ember műve, s ha találomra felsorolnám mondjuk a húsz legfontosabb szakmát, akkor ugyanannyi szakma képviselői neheztelnének meg rám azért, mert őket nem említettem, holott munkájuk szintén nélkülözhetetlen. Az ember azt hinné, hogy a gyárban nincs munkaerő probléma, hiszen mindenki,
