A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
A világviszonylatban is figyelemre méltó OL-400 típusú folyami és tavi személyszállitóhajó prototípusa közvetlenül a vízre bocsátás után aki csak kitanult valamilyen mesterséget itt hasznos ember lehet. A helyzet azonban egy kissé más. Erről Jedlicska László mérnök, a termelési részleg helyettes vezetője tájékoztat. — Az ötvenes években, amikor a komáromi hajógyár volt az egyetlen nagyobb ipari létesítmény a környéken, szinte munkaerő feleslegünk volt. A munkások átlagos bére meghaladta a más gyárakban, s különösen a szövetkezetekben dolgozók fizetését, s ez a tény — annak ellenére, hogy sokkal nehezebbek voltak a munkakörülmények, mint ma — komoly vonzóerőként hatott. Azóta számos új üzem épült fel a járásban, a termelő szövetkezetek összehasonlíthatatlanul eredményesebben működnek, s nem utolsósorban a bérek kiegyenlítődtek, úgyhogy a hajógyár a hatvanas évek közepétől munkaerőhiánnyal küzd. Természetesen nem ülünk ölbetett kézzel, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a munkások elégedettek legyenek, munkakörülményeik javuljanak, s azt hiszem ösztönzőleg hatna az is, ha több lakást tudnánk a dolgozók rendelkezésére bocsátani. — A hajógyár szerteágazó nemzetközi kapcsolatai révén komoly szerepet játszik hazánk gazdasági életében. Ügy gondolom, létfontosságú az, hogy a vállalat lépést tudjon tartani a műszaki és tudományos fejlődéssel. Mit tesznek itt a gyárban ennek érdekében? — A gyár mellett működik egy szakmunkás-képző iskola; számos fiatol tanul ösztöndíjjal technikumban és egyetemen. Emellett évente több szakembert küldünk el tanulmányútra a Szovjetunióba, az NDK-ba, Lengyelországba. Am ez mind semmit sem érne, ha nem vennénk figyelembe a termelés folyamán jelentkező problémákat és a munkások, technikusok észrevételeit, javaslatait. Minden év vége felé megrendezzük a gyárban a műszaki-gazdasági konferenciát, ahol az egyes részlegek képviselőivel, munkásokkal, technikusokkal közösen kiértékeljük az eredményeket és megvitatjuk a problémákat. Az 1975. november 27-én megtartott műszakigazdasági konferencián 136 műszaki és szervezési jellegű javaslat hangzott el. Ezeket az 1976. évi tervek előkészítésénél figyelembe vettük. Elhangzott továbbá 11 olyan javaslat is, amely a kooperáló vállalatok felé irányult, elsősorban az új árpolitika egységes alkalmazásával kapcsolatosan. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a kooperáló vállalatok eléggé önkényesen szabták meg az egyes félkész-termékek árát, ráadásul ezek az árak idővel növekedtek is, ezért aztán mi nem tudtuk a hajót olyan önköltséggel előállítani, ahogy eredetileg terveztük. — A 6. ötéves terv bizonyára még igényesebb feladatokat tűzött ki a gyár számára. Hallhatnánk erről valamit? — A következő ötéves terv folyamán 34 százalékkal kell emelnünk a termelékenységet, mégpedig úgy, hogy nem számolhatunk azzal, hogy megnő a munkaerők száma, mint ahogy azzal sem, hogy alapvető műszaki változásokra kerül sor. Fokozott racionalizációval és a munka jobb megszervezésével kell ezt a feladatot megoldanunk. Az új ötéves tervidőszakban megkezdődik az OL-400 típusú személyhajók sorozatgyártása. Az RMNL-2700 típusú teherhajó keresett termékünk, ezért ennek is növelni fogjuk a gyártását. A KBT-400/200 típusú, osztályozó berendezéssel ellátott kotróhajónk érdekessége az, hogy kilenc különböző művelet elvégzésére képes. Magunk között tréfásan „sódergyárnak" neveztük el, és szintén népszerű megrendelőink körében. Ezenkívül számos kisebb kotróhajót is készítünk majd, továbbá bővítjük a prágai ČKD üzem megrendelésére készülő 6 és 12 hengeres motorblokkok gyártását. A hajógyáriak munkája szép példája annak, hogyan lehet és kell dolgozni még a legnehezebb körülmények között is. Am a lelkesedés kárba veszhet mások könnyelműsége, felelőtlensége folytán. Reméljük azonban, hogy a 6. ötéves tervidőszakban a komáromi hajógyár munkáját kevesebb zavaró körülmény fogja akadályozni, s hogy az 1975. évi nehézségekre már csak emlékezni fogunk. LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor és Vlčko Karol felvételei)
