A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
Krakkó nagyon régi város. Alexandra Bacowicz, a lengyel idegenforgalmi iroda idegenvezetője ismerteti a város múltját: Már a történelem előtti időkben lakott hely volt a vidék. Krakkót a lengyel hagyomány szerint a mesés Krok (Krokus) fejedelem alapította a 9. században. Várat emeltetett a Visztula balpartját uraló Wawel-dombon. Krakkó legkiválóbb épületcsoportja a székesegyházzal egybeépített királyi kastély. A 14. században Nagy Kázmér alapította, nagyobbik része II. Ágost (1697—1733) idejéből való. A palota és a hozzá tartozó egyházi és más épületek csodálatos együttesét olasz mesterek kezdték építeni reneszánsz stílusban. Az olasz eredetet mindennél jobban bizonyítja például a királyi palota erkélysora, amely akár Firenzében is állhatna. A királyi palota azonban nemcsak külsejében páratlan. Valódi értékét az a koncentrált szépség adja, amit a lengyel nép által évszázadokon át létrehozott képzőművészeti remekek és alkotások összessége jelent a látogatónak. A Wawel napjainkban múzeum, s a látogatók érdeklődése az utóbbi években oly nagyméretű lett, hogy szükségessé vált a látogatók számának csökkentése, hogy az itt felhalmozott értékeket ne veszélyeztessék. A Wawel napjainkban is a lengyel nemzeti lét szimbóluma. Nemcsak a királyok, de a lengyel nemzeti hősök temetkezési helye is. A királyi kriptában nyugszik a három legnagyobb lengyel hős: Tadeusz Koszcziuszko, Szolvieszki János, Józef Poniatowski. Itt vannak továbbá Julius Slowackij, Adam Mickiewicz s a lengyel szellemi élet más kiválóságainak földi maradványai. Az idelátogatók zöme iskoláskorú — ebből könnyű megítélni, hogy a haladó hagyományok ápolásában is fontos helyet foglal el a krakkói Wawel. Az elmúlt századok viharai Krakkót sem kerülték el. A várost a 13. században tatárok dúlták fel. A 17. században X. Károly svéd király, majd II. Rákóczi György erdélyi fejedelem katonái szállták meg. Aztán jöttek a Habsburgok, okik a császári „kultúra" nevében kaszárnyát csináltak a Wawelból, s a templomokba lovakat kötöttek. Hitler sem kerülte el Krakkót. Lehet, hogy a lengyel föld számára kidolgozott „ausredieren" tervben Krakkó is a földig rombolandó lengyel városok között szerepelt, de később a sors úgy akarta, hogy a hitleristák Krakkóban állították fel a lengyelországi főhadiszállásukat. A Wpwel pompás termeibe tehát beköltözött Hans Frank, a lengyel nép hóhéra, s ott talán istennek is képzelte magát — míg nem ütött az ő órája is. Jelenléte mindenesetre azt eredményezte, hogy a városnak nem kellett osztoznia Varsó, s a legtöbb lengyel város sorsában, az építészeti remekek szinte teljes épségben megmaradtak. A látogató Krakkó utcáit járva, szinte beleborzong a gondolatba, milyen kévésén múlott, hogy ez a nagyszerű múzeumvóros nem vált romhalmazzá. 1364-ben tehát a prágai Károly Egyetem alapítása után 16 évvel alapította meg Nagy Kázmér a híres Jagelló Egyetemet. Élményszámba megy közelről látni az egyetem 600 éves vöröstégla épületét, ahol az évszázadok során annyi nagyság tanult. Krakkó központja a Főtér, lengyelül Rynek glówny. Európa egyik legnagyobb és a krakkóiak szerint második legszebb tere. Két dominánsa is van: az egyik az ún. posztóház (Sukiennicza), ahol évszázadok során a házi szövésű posztókat és egyéb kelméket vásároltok a krakkói polgárok. A tér közepén levő, különlegesen szép reneszánsz épületet most állványerdő borítja, a restaurálás befejezése után szuvenirboltokat és egyéb idegenforgalmi létesítményeket helyeznek el itt. A Főtér másik érdekessége a 13—14. században épült gótiikus kéttornyú Mária-templom, a Stószi Vitus készítette híres szárnyas oltárral. A templom rendkívüli építészeti értéke mellett egy másik érdekessége, hogy az egyik toronyból, közel 80 méter magasból, egy trombitás minden kerek órában a négy égtáj felé. dallamos kürtjelzést ad. A torony tövében turisták csoportja lesi a perceket, mert ezt elmulasztani anynyit jelent, mint Prágában járni és nem látni az Óvárosi városháza órajátékát, az Orlojt. A hagyomány a tatárjáráshoz fűződik, magyarázzák a körülálló hazaiak, a krakkóiak innen a toronyból figyelték a városba vezető utakat s ha tatárok közeledtek, a trombitások riasztották a várost. (S ha éjszaka jöttek a tatárok? — morfondírozik valaki mellettem . . .) A hatalmas tér napjainkban a béke jelképe is lehet. A sokévszázados paloták tövében nyüzsög a mai nagyváros élete. A teret galambok lepik el, rászállnak a turisták vállára, a gyerekek kezéből csipegetnek. A Sukiennicza előtt a lengyel költőóriás, Adam Mickievicz álló bronzszobra figyeli a lüktető 20. századot. A Főtérről évekkel ezelőtt kitiltották a csörömpölő villamosokat — helyettük pers^p jobbadán turistaattrakcióként, jóltáplált lovak vontatta piros omnibuszok gumikerekei suhannak az aszfalton. A fura alkalmatosságok megmosolyogtatják a járókelőket, nem kis meglepetésemre azonban szép számmal utaso^.is akadnak. Krakkó elsősorban mint a múlt jelképe él o köztudatban. Pedig Krakkónak megvan a jelene is. Lüktető dinamikájú központja egy jelentős partvidéknek. A volt főváros ugyan nem ad székhelyet minisztériumoknak, de annál jelentősebb kulturális és gazdasági központ. Minden túlzás nélkül mondva — szocialista város lett Krakkóból. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a közvetlen közelben épült fel — 1950-től kezdődően — a lengyel nehézipar reprezentatív fellegvára, Nowa Huta. A két várost összehasonlítva, különös ellentéte a vonalzóval mérnöki asztalon tervezett új város a középkori Krakkónak. Ellentétről azonban szó sincs, hiszen az új munkósváros nagyszerűen kiegyensúlyozza Krakkó intellektuális jellegét, kompakt egészet alkot a két város. Nowa Huta ma Krakkó része, percenként induló villamos- és autóbuszjáratok biztosítják a szoros kapcsolatot az együtt csaknem 800 ezer lakosú két város között. A várossal való ismerkedésünknek az sem vet véget, hogy a vöröslő napkorong o Visztulába hull, és a sok vihart látott utcákon kígyóinak a napfények. A krakkói városnézések többsége a lebontott városháza magányosan gubbasztó tornyának alagsorában levő jellegzetes lengyel bárban, egy pohárka kiváló lengyel vodka mellett fejeződik be. S míg az ember a körülötte levő életet figyeli s a vodkát ikóstolgotja, azzal összegezi benyomásait, hogy ezúttal olyan városban járt, ahol nemcsak a múlt, de a jelen is igen bőkezű a becsületes szándékkal érkező látogatókhoz. AGÔCS VILMOS (a szerző felvételei) 1. A Mária-templom... A baloldali torony csúcsából hangzik fel a nap minden órájában a kürtszó 2. Főtéri pillanatkép 3. „Ködös" hangulat az ősi Wawel árkádjai alatt 4. A Flórián-utca a város legrégibb utcái közé tartozik 5. Krakkói omnibusz — 1975-ben 6. Kerékpár-verseny rajtja Krakkó kellős közepén ■7
