A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
gészségügyi és környezetvédelmi szerepére. Gondolom, az erdők hónapja kapcsán érdemes kissé részletesebben megvizsgálni e lenyűgözően szép táj jelenének, de főképpen a jövő fejődésének néhány aktuális kérdését. A Tátrai Nemzeti Park székhazát, mely tonácsadói-irányítói jelleggel határozza meg e sziklás, erdős vidék fejlesztését, Tátralomnicon, az 1969-ben megnyílt Tátrai Múzeum impozáns épületében találom. Nemzeti Park. Erről a két szóról, első hallásra, Észak-Amerika zordon völgyei, Afrika vadon legelésző elefántjai jutnak eszünkbe. Mindezt a Magas-Tátrában hiába keresnénk, vadregényességgel párosuló szelíd romantikája másban rejlik. — Természetvédelmi tájainkat már ismerjük országszerte, de a nemzeti park fogalmának gyakorlati jelentését csak a Magas-Tótra törzsvendégeinek számító szenvedélyes turisták ismerik — mondja Miroslav Strnk,a mérnök, a Tátrai Nemzeti Park tudományos kutatócsoportjának vezetője. — Mégis, mit értsünk hát ezen a fogalmon? — Erre pontos, lexikális meghatározás tulajdonképpen nincs is — válaszol rövid tűnődés után. — A nemzeti pauk amolyan élő múzeum ... Mondhatnám úgy is, hogy egy, a legmagasabb szintű természetvédelmi egység. Egy olyan nagy kiterjedésű, szinte zavartalan természeti állapotában megmaradt táj, amely földrajzi s biológiai vonatkozásban jellemző az adott térségre és táji szépsége is megkapó. Minden nemzeti park egyik legfőbb sajátossága, hogy jellegzetes élővilága nemcsak a hazai tudósok, de nemzetközi szempontokból is tudományos érték. — Tudományos vizsgálódásaiknak bizonyosan sajátos célja is van ... — Arra törekszünk, hogy megőrizzük, fenntartsuk és bizonyos korlátozásokkal mindenki számára hozzáférhetővé tegyük a Tátrai Nemzeti Park területén található természeti értékeket. Kutatásaink eredményeit az oktatás, az ismeretterjesztés s a további tudományos munka szolgálatába állítjuk. Hatáskörünkbe tartozik a Tátra kiépítésének, fejlesztésének szakmai véleményezése és gyakorlati irányítása. Ez irányú munkánkban például alapszabály, hogy a nemzeti park területén nem szabad elhelyezni környezetet szennyező ipari létesítményt vagy megengedni az öncélú parcellázást. Persze, mindez csupán szerény töredéke a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága sokrétű tevékenységének. Az elméleti és területfejlesztési feladataik méllett számos gyakorlati tennivalójuk is akad. Ök irányítják a fakitermelést, a vadon élő erdei állatok téli etetését és tavaszi számbavételét, a hegyi mentőszolgálat munkáját, szakmai kísérettel látják el a nemzeti park területére látogató kül- és belföldi tudományos kutatókat, az ő feladatuk a turistautak karbantartása és jelzése; az ő kötelességük erélyes harcot hirdetni a tátrai levegő túlzott szennyezettsége, az egyre „otthonosabbá” váló por és zaj ellen. Strnka mérnök néhány irat után nyúl, aztán kissé bosszúsan mondja: — Tavaly például 14 600 társasgépkocsi és 191 ezer személyautó haladt át a Tátrán, a vasút pedig több mint kétmillió turistát szállított a nemzeti park területére. Elgondolkoztató számok ezek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben bizonyos értelemben szabályoznunk fog kelleni a Magas- Tátrába özönlő látogatottságot. Sajnos, egyre több az olyan „turista", aki csak gépkocsijának ablakából kíván gyönyörködni a Tátra szépségeiben, és legszívesebben még a hegycsúcsokra is fölkocsikázna. Úgy tervezzük ezért, hogy a nemzeti park területéről a' közeljövőben kitiltjuk a forgalmat. Ennek érdekében már megkezdtük az üdülőtelepekhez vezető, lejjebb fekvő utak mentén a nagy parkolóhelyek létesítését. Onnan a továbjutás már csak gyalogszerrel, vagy a tátrai kisvasút igénybevételével lesz'lehetséges. A nemzeti park kutatócsoportja vezetőjének haragja és érvelése helytálló: pontos mérési adatok bizonyítják, hogy a főutak mentén s az üdülőtelepek központjaiban a levegő szennyezettsége (télen-nyáron!) többszörösen túllépi a megengedett értékeket! Ez pedig szöges ellentétben áll a nemzetközi tudományos értéket képviselő nemzeti park alapvető küldetésével: a területén található biológiai értékek megőrzésével és fenntartásával. Élő múzeumként jellemezte az ország egyetlen magsfekvésű nemzeti parkját a tátrai havasok kiváló ismerője, Miroslav Strnka mérnök. Olyan élő múzeumról van szó, melynek sajátos hangulatát, természeti szépségét és kincseit tekintve Európában ritka, hazánkban pedig egyedülálló jelenség. Ezt a hangulatot megőrizni — a Tátrai Nemzeti Park minden dolgozójától állandó erőfeszítést kíván. Bejárni a Magas-Tátra minden völgyét és minden csúcsát talán lehetetlen. — Repülnünk kellene, mint a kőszáli sasnak! — sóhajt kedélyesen Strnka mérnök, amikor arra kérem: tegyünk együtt legalább egy rövid sétát a környező erdők behavazott ösvényein. Sok munkájára hivatkozva szabadkozik, de aztán mégis elindulunk ... Alig teszünk néhány lépést, és már bizonyos vagyok abban, hogy nem olyan férfi, aki csak egyszer is ellen tud állni az erdei sétára csalogató hívásnak. Mint a hegylakóknak általában, neki is a vérében van a természet szeretete. Az erdőt pompásan ismeri, így a csikorogva sziporkázó havon lépdelve is érti minden neszét, zaját, sóhaját. A szűk ösvényeken bandukolva el-elnéri a száz, a hatvan vagy akár a negyven évvel ezelőtt telepített erdőrészeket, s ennek nyomón ismeri az elődöket. Azt, hogy milyen talajon milyen fát telepített; hogyan ültette, miként gondozta meg növesztette — mindezt szinte egyetlen pillantással meglátja. Nem kell kérdeznie senkit, csupán a fákkal társalog, s közben még arra is jut ideje, hogy talán minden költőnél szebben szóljon arról, mit érez az erdész, ha sűrű havazás közben egyedül bandukol az erdőben . .. — Egyedül kószálni a sűrűben, ez az igazi élvezet. Az erdő sosem titkoládzik, csak ismerni kell a nyelvét, a szokásait. És sosem tud egyhangú lenni! Figyelni a természet állandó változásait, nincs ennél szebb ajándéka az életnek! — zárja le tűnődve a gondolatsort. Szenvedéllyel és tisztelettel beszél a természetről. És szóba hozza a fiatalokat is, akiknek szívesen átadja a tapasztalatait. Hogy a természet számukra is mindennapi csodát jelentsen. Csoda hát, ha élő múzeumnak tartja a Tátrai Nemzeti Parkot? Legszebb természeti kincsünk: a Tátra. Bármerre is pillants, itt csak erdőt és hófödte sziklacsúcsokat látsz. Itt márciusban, sőt, áprilisban is éles hegyi levegővel és fehér köntösben köszönt még rád a reggel. Hogy az erdők csendjében kipihend magad, hogy visszanyerd egészségedet. Hogy a természet önzetlen szeretetével viszonozhasd az erdők békés jóindulatát. Kontár Gy. felvételei 25
