A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
Az idei Ba ga r-d í jot Mária Markovičovának, a zvolení (zólyomi) J. G. Tojovský Színház művésznőjének ítélték oda sok remek alakításáért, elsősorban Szokolov: Családi ünnepség című darabjának Anya szerepében nyújtott kiváló teljesítményéért. Nem először játszott anya szerepet, táttuk át már a tatabányai munkásfiú, Szabó Imre mamájaként Csoóri Sándor Hószakadás című filmjében Kása Ferenc rendezésében. A mozilátogatók ebben a magyar filmben ismerhették meg a most Bagar-díjjal kitüntetett művésznőt. — Nekünk már csak Zergeanyó marad Mária — mondta róla Jeli Ferenc magyar dramaturg, a Hószakadás segédrendezője. A film bemutatóján volt nálunk Gombár Józseffel, a MOKÉP igazgatójával, és az ünnepi bemutatóra meghívták Markovié Máriát is. — Nagyon örülök a meghívásnak — mondta a művésznő —, már csak azért is, mert igen kellemes emlékeim fűződnek a film forgatásához. Találkozósukkor szívélyesen összeölelkeztek: a szlovák színésznő és a magyar dramaturg. — Jóbon, rosszban együtt voltunk — mosolygott a zólyomi vendég. — Bizony, jóban, rosszban — bólintott rá a budapesti látogató. Magyarázatként hozzáfűzte: — Igen nehéz körülmények között folyt a forgatás. Féltünk, illetve féltettük a mi Máriánkat, hogy nem bírja a fáradalmakat. Utólag kiderült, hogy jobbam bírta, mint a fiatalabbak. Az ünnepélyes megnyitón dr. Gombár József ekképp méltatta a zólyomi színésznő alakítását: „A film az emberi felelősség felismerésének vivódógyötrődő folyamatát tárja elénk. Ebben a folyamaiban a jelenetről jelenetre sűrűsödő tapasztalatok mellett döntő szerepe von a filmbeli mamának — akit .nagyszerűen alakit Markovics Mária — miként a balladák asszonyalakjai, sugárzóan tiszta erkölcsi példamutató erővel osztozni kényszeríti családját az emberi kötelesség teljesítésében. A film a háború kegyetlen balladájaként indul, majd átalakul az ember békeakaratának csendes és álhatatos balladájává.” A ballada asszonya az utazástól fáradton vett részt az ünnepélyes megnyitón, majd a vendégek részére rendezett vacsorán. — Nagyon fáradt? — kérdeztem tőle. — Egy kicsit fáradt vagyok, de az ilyen izgalmasan szép esemény azt hiszem mindenkit serkent — válaszolta mosolyogva. Még éjfél után is mosolygott, amikor a cigány egyre-másra húzta a legszebb népdalokat, csárdásokat. A BALLADA ASSZONYA Jelenet a Hószakadás c. magyar filmből Mária Markovičová Sírt, zokogott a hegedű, fájón-szomorúan húzta a prímás, együtt dalolt az egész társaság, akár magyar, akár szlovák dalt játszott a zenekar. — Ez is hídépítés a két nép között — jelentette ki Gombár József. — így szórakoztunk a Tátrában is — kanyarodik vissza a Hószakadáshoz Jeli Ferenc. — Ugye, Mária? A Hószakadást a lengyel hegyek között, a Magas-Tátrában és a Javorina völgyében, majd Bulgáriában forgatták. A film a Karlovy Vary-i filmfesztiválon díjat nyert. Főszereplői a lengyel Pala Raksa, Markovié Mária, Szabó Imre és Haumann Péter. A cselekmény a második világháború végén játszódik. A háború a nagyon szegény hegyilakók életébe is behatol, fenn a magas hegyek között, és ha vajaki emberséges akart maradni, ott is vállalnia kellett a veszélyt, sőt a halált is. A Mama vállalta, erkölcsi erejével példát mutatott a többieknek. Nézem a cigányzenét hallgató Markovié Máriát, nézem fáradt szemét, érző lelket tükröző arcát. Vajon miértőt választották Kása Ferencék a Hószakadás egyik főszerepének eljátszására? — Hogy miért? — kérdez vissza Jeli Ferenc. — Olyan ember kellett hozzá, aki magában hordozza egész életét, s ez meglátszik egész lényén, fáradt tekintetén, és mégis, amikor a film végén vállalja a halált, sajnáljuk, mert sajnálnunk kell, annyi életerőt sugároz, olyan sok szépség, emberiesség van benne. Nálunk hiába kerestünk megfelelő egyéniséget a darabhoz, s akkor eszünkbe jutott, hogy az ítélet című film szereplőinek a válogatása során találkoztunk egy érdekes arcú színésznővel. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk érte. El is jöttünk a zólyomi színházba, eljöttünk Markovics Máriáért. Nagyon meglepődött, volt benne egy kis aggodalom is. mert hiszen egyszer már próbát tettünk vele az ítéletben. Óriási feladat várt rá. Sokat kívántunk tőle. Nagy munkakedvvel, hallatlan odaadással, mély átérzéssel végezte el, amit kértünk tőle. A film forgatása nem volt gyerekjáték. Javarészt 2000 méteres magasságban, fenn a csúcsok között játszódik a darab. Mária olyan fürgén mozgott a sziklák között hogy elneveztük őt Zergeanyónak. A fiatalok nem tudtak vele lépést tartani. Egy személyben volt tolmács, színésznő, és még sok minden. Néha még a világosítóknak is segített. Mindenki nagyon megszerette. Nemcsak a filmben vizsgázott emberségességből, hanem a forgatáskor is. Tudott magyarul a forgatás kezdetén is, de körben egyre jobban belelendült, átvette, megtanulta tőlünk még a pesti zsargont is, remek volt, csodáltak őt. Nemcsak nekem, a többieknek is igen kedves emlék az együttműködésünk. Azt sem hallgathatom el, hogy az egész szlovák filmstúdió, Bakos Karóikul az élén, nagynagy segítséget jelentett nekünk és ebben is nagy érdeme volt Máriának. Százával akadtak a kedves emlékek. Egyik közös élményünk a lengyel határon egy kis fakunyhóhoz fűződik. Az eső elől menekültünk be a házba. A belső szobában állt egy harmónium. Kása Feri leült mellé és azt a szlovák népdalt játszotta, amelyet Máriától tanultunk. A házigazda — egy ikis töpörödött apőka — bejött hozzánk, odaült a harmóniámhoz és viszonzásul eljátszotta a magyar himnuszt. Később kiderült, hogy magyarul nem is tud. Gyanúsan csillog a ballada asszonyának fáradt szeme. Frissen élnek az emlékek. Még szerencse, hogy a zenekar azt játsza, hogy Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele .. . Együtt lehet dúdolni a zokogó hegedűvel, el lehet merengeni, vissza lehet tekinteni a múltba, amely sok bánatot, háborús zivatort, „hószakadást“ hozott. Sok gondot, fájó emléket, de sok szép szerepet és sikert is. Most legutóbb a Bagar-díjat. A Családi ünnepség és a Hószakadás Anya szerepéhez és persze a Bagar-díjhoz mi is szívből gratulálunk. —os— 23
