A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
Valótlanság lenne azt állítani, hogy a komáromi Magyar Területi Színház és košicei (kassai) Thália Színpadának repertoárja egyhangúságban „szenved" Inkább épp ellenkezőleg: visszapillantva akár csak az elmúlt két-három évad során bemutatott darabokra, a kép egy sokszínű dramaturgiai „szőttest" mutat, melynek „színárnyalataiban" arányosan oszlanak meg a hazai és a külföldi szerzők különböző drámai műfajokban írt színpadi alkotásai. Szerepel ebben a „szőttesben" szlovák és cseh dráma, rendszeresen találkozunk klasszikus orosz és mai szovjet darabokkal; örvendetes, hogy egyre több alkalommal tapsolhatunk hazai magyar szerzők színpadi alkotásainak, sőt, újabban (vagy ismét?!) a klasszikus világirodalom egy-egy kiemelkedő drámai alkotása is színpadra kerül. És mégis, aki egy kissé alaposabban szemügyre veszi a MATESZ dramaturgiai célkitűzéseit, egykönnyen rájön, hogy színházunk — érthetően — évadról-évadra fokozott figyelmet szentel a klasszikus és a kortárs magyar drámairodalomnak. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy ennek rendszeres bemutatását a hazai magyar közönség számára — egyik alapvető célkitűzésének tartja. Bizonyításképpen talán elég, ha „csupán" Az ember tragédiájára, a Diplomásokra, az Elveszett paradicsomra, a Madáchra, A ferde házra avagy az ősszel bemutatott Igazolatlan őszre utalok ... E felsorolás távolról sem teljes, de mindenképpen igazolni látszik a színháznak ez irányú törekvéseit. Annál is inkább, mert a Kopányi-darab októberi premierjével a sor még nem zárult le, hiszen rövidesen műsorra tűzik Szakonyi Károly világsikert aratott komédiáját: az Adáshibát; február derekán pedig a MATESZ komáromi társulata valóban bravúros művészi tettre szánta magát, amikor bemutatta Illyés Gyula talán „legszínházibb" drámai alkotását: a Dupla vagy semmit. Címével vall alkotásáról a szerző: mintegy számvetésre határozva el magát azt kutatja, mennyit ér az emberi élet? Illyést évek óta foglalkoztatta ez a kérdés, hiszen már az ugyancsak nagyhírű Testvérek című drámája megírása után kijelentette: „Szeretnék még egy darabot Írni. Hogy miről? A cselekvésről és az élet értelméről. Általában minden ember életének értelméről, és arról, hogy mi az értelme mindannak, amit én csináltam eddig. Erre sokat gondolok, ez a legközelebbi drámám mondanivalója." Nos, időközben megszületett a nagy érdeklődéssel várt mű, és pécsi ősbemutatója, sepsiszentgyörgyi premierje után, a komáromi MATESZ is műsortervébe iktatta. Már maga a cím is az emberi létezés sorsfontosságú választási lehetőségét jelzi. És hűen a fent idézett interjúban kifejtett szándékához, Illyés megpróbál választ keresni erre a mindenkoron érvényes kérdésere. A mondanivaló irányát is meghatározza az írónak az előadás műsorfüzetében olvasható vallomása: „Értelmes-e, érdemes-e az emberi lét? — telelésen erre bizony csak alapos tapasztalatok birtokában, vagyis — akármiléle — pályának a vége leié van módunk felelni. Viszont a feleletben ekkor már Ítélet is van. Ha nincs értelem és érdem, akkor ezért az egy életért is kár volt; ha pedig van, akkor ide legalább még egy létet, hogy a tapasztalatot méltóan hasznosíthassuk — közszönetül az eddigie-A Zergevadasz és Zsuzsanna beszélgetése (Tóth László, Bittó Eszter) A Bábjátékos szerepét Dráfi Mátyás játssza kért. Innen a darab címe, hogy Dupla vagy semmi." Hagyományos értelemben véve nincs egy bizonyos irányba ívelő cselekménye a darabnak, s így klaszszikus értelemben vett főhőse sincs. Talán éppen ezért tűnik Illyés Gyula „legszínházibb" művének ez az alkotás, mert tulajdonképpen színház a színházban. Központi figurája a Bábjátékos, aki a haláltól kicsikarja az utolsó cselekvés lehetőségét, hogy a szemünk láttára szervezzen egy játékot a színpadon. Kétségbeesett elhatározásának értelme, hogy mindenkit az emberi lét felelősségére döbbentsen, hogy az értelmes élet lehetőségeire tanítson. Az általa irányított játék szereplői is folyvást véleményt mondanak maguk és mások tetteiről, „véleményezik" saját színpadi létüket; saját akaratuknak megfelelően változtatják meg jó vagy rossz irányba a színpadi helyzeteket — azaz tulajdonképpen az életüket. A színműnek — szerintem — éppen ebben rejlik a legsugárzóbb erőssége, hiszen minden mondata arra szólít, hogy bátran próbáljunk szembenézni a saját dolgainkkal. Ezzel azt a hitet segíti táplálni a közönségben —-és a színház művészeiben is —, hogy a sok könnyű út csábításában se szűnjünk meg létkérdéseinkkel foglalkozni; ne hagyjunk fel ízlésünk, gondolkozásunk és tetteink felülvizsgálásával, ne fogadjuk el egyedül járható útként a mellékes kérdések ábrázolását. A Bábjátékos — mintegy mementóként — el akarja rendezni az emberek dolgát egy játékban, de féktelen indulatok, konok előítéletek; ellenszenvet, haragot szülő, tettlegességgé fajuló emberi gyöngék meggátolják abban, hogy győzedelmeskedjen a halál fölött. Ezzel tulajdonképpen befejeződik a játék, a bábjátékos beismeri a saját — mondhatnánk úgy is, hogy az emberiség tetteire vonatkozó józan ész — kudarcát. A már-már tragédiába torkolló cselekmény ekkor azonban váratlan fordulatot kap: a szereplők rádöbbennek viszálykodásuk, acsarkodásuk értelmetlenségére, és megpróbálják ott folytatni a játékot — ha úgy tetszik: az életet — ahol elrontották. Mert próbálkozni, újra kezdeni sosem késő . .. Ebben rejlik a színmű fő mondanivalója, a mindvégig mozaikszerűen fel-felvillanó cselekmény itt kerekedik teljes egésszé. Itt érezzük a legsúlyosabban az egész emberiségre vonatkozó illyési figyelmeztetést, a humanitás, az értelmes élet megfogalmazásának parancsát és az emberség semmivel sem pótolható iskoláját. Konrád József rendezői elgondolása, helyesen, a mű igazi értéséről tanúskodik, és azon alapszik, hogy nem holt színpadi témával, hanem mindannyiunkra (értsd: akár az egész emberiségre) vonatkozó, élő problémával van dolga. Az előadás megérezteti a nézővel az illyési gondolatok jelentőségét, azt, hogy életünk minden mozzanata bennünk zúg, lelkileg mi is ott bukdácsolunk a színpadon szereplő emberekkel. A rendezés a mértéktartóan illusztratív elemeket helyezi előtérbe, ezzel is kihangsúlyozva a külső . történetnél sokkal mélyebbről fakadó költői mondanivalót, s így mindennapi életünknek legelemibb és mégis legtöbb gondot kiváltó problémái kerülnek napvilágra: a szerelem, a halál, a barátság, a boldogtalanság, a magány — egyszóval minden, ami önvizsgálatra, válaszkeresésre kellene hogy sarkalljon mindannyiunkat. Konrád József jó érzékkel és tiszta fogalmazásmóddal közvetíti a művet, jól érvényesül ebben a rendezői fogalmazásmódban az érzelmek és indulatok viharzása, a jelenetek bensőséges drámaisága és eszmei fűtöttsége. Talán egyetlen komoly hibája a rendezésnek, hogy nem húzott eléggé éles határvonalat a köznapi szinten, illetve a jelképi magasságokban zajló játék között, hogy ezzel is többsíkúvá tegye ezt a gondolati rétegek egymás mellé szerkesztésén alapuló színművet. A színészi alakítások értékelését nemcsak a szereplők nagy száma teszi nehézzé, hanem az is, hogy jobbára csak egy-egy rövid jelenetnyi ideig „elevenednek" meg a figurák, de akkor főszereplőkként. Ekkor szerepüknek nem epizodikus jelentősége van, hanem ők hordozzák a mű főszólamát. Csak elismerésként írhatjuk hát le, hogy Varsányi Mari, Benes Ildikó, Bugár Béla, Bugár Gáspár, Pőthe István, Mák Ildikó, Palotás Gabi, Bittó Eszter, Tóth László és Rozsár József emlékezetes színpadi jellemekkel ajándékozták meg a nézőket. A játék főbb szereplői közül a Bábjátékos feladata a legnehezebb. Dráfi Mátyás összetett színészi feladatot old meg, néhol azonban túlzottan visszafogottan játszik. Úgy tűnik, mintha félne dacolni sorsával ... Az idegen, azaz a halál szerepét Turner Zsigmond játssza kemény, találó hangnemben. Kidolgozott, hiteles alakítás Udvardi Anna Mártája, tiszta és gyöngéd figurát rajzol Eszterből Németh Ica, élményt jelent Ropog József játéka János szerepében és Fazekas Imre fogadósa is színészileg érett alakítás. Az előadás jól sikerült, a színmű költőiségét kihangsúlyozó díszleteit Kopócs Tibor tervezte. (i-r) Nagy László felv. János és édesanyja, Márta párbeszéde (Ropog József és Udvardi Anna) ILLÉS GYULA SZÍNMÜVÉT játssza A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ DUPLA VAGI SEMI 21
