A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-13 / 12. szám

Tanácstalanul álldogálok egy sötét udvaron. Az információs tábla szerint itt kell lennie valahol a Dél-Morvaországi Néprajzi Társaság „Malovaný Kraj“ (Festett Táj) című folyóirata szerkesztőségének. Váratlanul kitárul egy ablak, fiatal“ lány néz ki rajta.

— Kit keres? — kérdezi, közben festékes kezét törölgeti.

— A „Malovaný Kraj" szerkesztőségét — felelem bizonytalanul és még hozzáteszem: — Jó helyen járok?

— Igen. Itt balra, a lépcsőn kell felmenni. De alighanem hiába jött. A szerkesztő, úgy tudom, Brnoba utazott, és csak holnap reggel lesz itt.

Már indulnék, amikor a lány utánam szól.

— Várjon egy pillanatra, feltelefonálok.

Amíg tárcsáz, körülnézek a pici szobában. Az asztalon kedves rendetlenség: ceruzák, papírlapok, festékfoltos rongyok, félig kész rajzok. Szemlélődésemet a lány hangja szakítja meg.

— Sajnos nem jelentkezik. Átadhatok valamilyen üzenetet?

— Nem, nem fontos — mondom zavartan —, csak kíváncsi voltam rá, milyen újság ez a „Malovaný Kraj". Ha már Bfeclavban járok ...

— Van itt belőle néhány példány. Odaadhatom.

Keresni kezdi a folyóiratokat, közben kérdezgetem. Megtudom, hogy agitációs röpiratokat és plakátokat tervez.

— Ebben a felfordulásban olyan nehéz valamit is megtalálni — mondja, arcán elnézést kérő mosollyal. — Mostanában nagyon összejött itt a munka. A jövő hónapban egy képzőművészeti kiállítás nyílik a városban, és én tervezem a plakátot. Es áprilisig el kell készülnie a teljes agitációs anyagnak is.

— Maga breclavi? — kérdezem.

— Nem, nem vagyok breclavi, az iskola elvégzése után kerültem ide. Moravské Budéjovicén születtem, Brnoban tanultam és egy éve dolgozom Bfeclavban.

— Hogy tetszik magának a város? — őszintén megmondom, nem tetszi.k. Nincs kialakult formája. Mindenütt építkeznek, az ember nem mehet végig az utcán úgy, hogy ne kelljen földhányásokat, akadályokat kerülgetnie. Meg aztán nem nagyon ismerek én itt senkit. Az iskolatársaim szétszóródtak, haza is csak kéthetenként jutok el ...

— A munkája érdekesnek tűnik.

— Valóban az, de ha választani lehetne, én szívesebben illusztrálnék könyveket. Gyermekkönyveket meg meséket.

— Ha magán múlna, mit építtetne a városban?

— Legelőször is egy művelődési házat. De olyat, ahol a fiatalok is kedvükre szórakozhatnának. Aztán új üzleteket. S egy kórházat is, mert mégiscsak furcsa, hogy egy járási székhelynek nincs kórháza.

Breclav az első pillantásra szürke kisvárosnak tűnik. Aki csak egy kissé is jobban ismeri Dél-Morvaországnak ezt a vidékét, csodálkozva kérdezhetné, miért éppen Breclav a központja? Akaratlanul is az alig huszonöt kilométerre fekvő Mikulovval vetem össze, ezzel a bájos városkával, amelynek minden köve, épülete a történelmet idézi, s amely már akkor híres-neves város volt, amikor Breclav csak mint kis falu szerepelt a térképen. Mivel magyarázható mégis, hogy Breclav — minden történelmi hagyománynak fittyet hányva — különösen a második világháború befejeződése után ilyen nagy léptekkel halad előre? Kérdésemre Jaroslav Janeček, a breclavi városi nemzeti bizottság titkára adta meg a választ.

— Nem egyszer hallottam már idegenek szájából, hogy Breclav nem is tekinthető valódi városnak. Nincs egy valamirevaló, régi utcája, s ami van,

az is olyan „átmeneti jellegű", látni, hogy az utóbbi száz-százötven év alatt épült. Sohasem haragudtam meg ezekért a véleményekért, hiszen a látszat igazolta mindezt. De meg kell nézni a dolog másik oldalát is. Bfeclavot alig száz esztendeje nyilvánították várossá. Fellendülése nagymértékben összefügg a kapitalizmus előretörésével. Kedvező földrajzi helyzete lehetővé tette azt is, hogy fontos közlekerési csomóponttá váljék már a század elején. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy Csehország területén az első vasútvonalat Bécs és Breclav között építették.

A második világháború befejeződése után országszerte ismertté vált ipari üzemek létesültek a városban (például a Gumotex, Transporta Breclav, Fosfa Poštorná vagy a Kerámia Özem), s ez jelentős mértékben hozzájárult a táj képének átalakulásához. Bár a breclavi járás Morvaországnak továbbra is fontos mezőgazdasági területe, az iparosodás olyan tényező, amely nemcsak az emberek életmódját, hanem gondolkodását is megváltoztatja. A környező falvakból naponta több ezren járnak be dolgozni a városba, s az utóbbi években rohamosan nő azok száma, akik a városban kívánnak letelepedni. Nekünk ezzel a fejlesztéssel számot kell vetnünk. Hozzáfogtunk a város „újjáépítéséhez", s ha valaki esetleg régebben, mondjuk 1970 előtt járt volna Bfeclavban, ma már alig ismerne rá. Egész házsorok tűntek el, s helyükre új épületek, kerültek. Az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán készült el a jégstadion, s egyéb sportlétesítményeket is korszerűsítettünk.

Városunk üzemei oroszlánrészt vállaltak az újjáépítésben. Dolgozóik részére új lakótömböket építettek, s természetesen nem feledkeztek meg az óvodákról és a bölcsődékről sem.

Breclav járási székhely, s a városi nemzeti bizottság fontos feladatának tartja, hogy a város méltó legyen e küldetéséhez. Ezért a 6. ötéves tervidőszak folyamán korszerűsíteni fogjuk az iskola- és üzlethálózatot. A tervek szerint 1978-ra elkészül a belváros új üzletsora, amelynek építését tavaly kezdtük meg. Egy 22-tantermes általános iskola átadását is tervbe vettük, reméljük az iskola részben megoldja a kétműszakos oktatás eddig sok nehézséget okozó problémáját. Az ötéves tervidőszakban megkezdjük a járási kórház építését is, amire már ugyancsak várnak a város és a környék lakói.

Komoly gondot okoz a kulturális igények kielégítése. Városunknak pezsgő szellemi élete van; három lap szerkesztősége található itt, a szocialista akadémia rendszeresen szervez előadásokat, s a Néprajzi Társaság breclavi szervezetének rendezvényei is nagy tömegeket mozgósítanak. Sajnos kevés olyan helyiség áll rendelkezésünkre, ahol nagyobb méretű akciókat megvalósíthatnánk. Volnának amatőr színjátszóink, de nem tudnak hol próbálni. Ezért vált létfontosságúvá egy korszerű művelődési ház felépítése. A tervek már elkészülteik, s előreláthatóan 1980-ra át fogjuk adni a 42 millió korona értékű épületet.

— Hogyan alakul a város iparának fejlődése?

— Bfeclavban négy nagyobb és számos kisebb ipari vállalat működik, s ez egy 22 000 lakosú város viszonylatában akár túltelítettséget is jelenthetne. Egyelőre nem is számolunk újabb üzemek létrehozásával, már csak azért sem, mert a jelenleg meglevő vállalatok távlati terveiben elsőszámú feladatként szerepel a bővítés és a korszerűsítés. Példaként említhetném a Transporta nemzeti vállalatot, amely felvo_nókat gyárt. A tervek szerint 1980-tól a Transporta Breclav lesz az egyetlen olyan üzem az országban, amely felvonókat fog gyártani. Ez nyilván a termelés jelentős növekedését eredményezi majd.

Dél-Morvaországnak az a része, amelynek Breclav a központja, igen gazdag népművészeti hagyományokban. Számos faluban tudatosan ápolják a népművészetet, s ünnepnapokon előkerülnek a gazdagon díszített népviseletek és daltól-tánctól lesznek zajosak az utcák. S mindezt olyan természetesnek tartják, mint másutt például a tv-nézést. A Bfeclavtól 9 kilométerre fekvő Tvrdonicében az idén már huszonharmadszor kerül sor a Tvrdonicei Folklór Fesztivál megrendezésére. Ezt a nagyszabású seregszemlét mindig nagy izgalommal várja a környék lakossága, és joggal, mert ritkán adódik olyan alkalom, amikor együtt látni Cseh- és Morvaország különböző népviseleteit, amikor annyi tájegység népdalaival, népi táncaival ismerkedhetnek meg a nézők. Bfeclavban két, országszerte híres folklór együttes működik: a Podluian és a Bfeclavan. Dr. Jaroslav Kobzík orvossal, a Bfeclavan vezetőjével az együttes munkájáról és terveiről beszélgettem.

— Együttesünk két esztendeje ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját — mondja Kobzík doktor, —, és nem kis büszkeséggel állíthatom, én már ott voltam az indulásnál. Apám, aki pedagógus volt, szenvedélyesen foglalkozott a népművészettel, s ez a rajongás — mondjam-e? — engem is magával ragadott. A Bfeclavan elsőrendű feladatának tekinti a délmorva népzenei kultúra ápolását és azt, hogy előadásaival minél több hívet szerezzen a morva népdaloknak, népi táncoknak. Együttesünk gyakran fellép a járás határain túl is, s nem egyszer jártunk már Szlovákiában. Számos szlovákiai együttessel sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk. ,'

— Szlovákiai magyar együttesekkel is?

— Sajnos a szlovákiai magyar együtteseket nem ismerem. Alkalmam nyílott viszont magyarországi együttesekkel találkozni a Szovjetunióban egy nemzetközi folklór fesztiválon, de Magyarországon is, ahol két rövidebb turnén szerepeltünk. Meg kell mondjam,

16