A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
mi másképp fogjuk fel a népi kultúra ápolását, mint magyar barátaink. Ök tökéletesen táncolnak, de a zenekari kíséretük túlságosan iskolás, kevés teret engednek az improvizációnak, s én úgy vettem észre, a zenekarok legtöbb tagja csupán kottából ismeri a népzenét, nem volt alkalma megfigyelni az eredeti hangszerjátékot. A mi zenészeink viszont szinte kivétel nélkül valamelyik falusi együttesben kezdték a „pályát”, s most mindazt, amit magukkal hoztak nagyszerűen kamatoztatják. (Gondolatban igazat adtam Kobzík doktornak, de így utólag meg kell jegyeznem azt is, hogy valódi magyar népizenekar kevés van, a hagyományok, amelyekre építeni lehetne, sokkal szerényebbek, mint például Morvaországban, ahol majdnem minden faluban van egy népi zenekar, s ezek mintájára alakulnak meg a félhivatásos és hivatásos együttesek.) — A Bfeclavant egyébként nemcsak idehaza, hanem Európa szinte valamennyi országában ismerik már — folytatja Jaroslav Kozík. — Az idén is kaptunk meghívót a szomszédos Ausztriából, sajnos úgy tűnik, nem jutunk el oda, mert a hazai programunk is zsúfolt lesz. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa tiszteletére 15 fellépést terveztünk. A kongresszus ideje alatt a küldöttek tiszteletére adott műsorban lépünk fel Prágában. Májusban Karl-Marx-Stadtba készülünk, június elején Tvrdonicébe, szeptemberben Zyolenba, s közben természetesen több alkalommal is fellépünk Breclavban. w B reclav az első pillantásra szürke kisvárosnak tűnik." Valóban az lenne? Én azt hiszem, hogy nem. S bizonyára Jaroslava Sťávovártak is más lesz majd a véleménye a városról, ha mindaz, amit elképzelt, a közeljövőben megvalósul. S persze nemcsak az, hanem sok egyéb is. Mert Breclav fiatal város és a fiatalok városa. LACZA TIHAMÉR Breclav a Hálálok yárosa
