A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-23 / 10. szám

T Táromszáz évvel ezelőtt. 1676. március 27-én

l—l született Borsiban II. Rákóczi Ferenc, a -L J- magyar történelem kiemelkedő egyénisége, a kuruc-mozgalom és a Habsburgellenes függetlenségi szabadságharc vezetője. Családjában hagyományként öröklődött a habsburgellenesség, a nemzeti önállóságért folytatott függetlenségi harc eszméje. Apja I. Rákóczi Ferenc és anyai nagyapja Zrínyi Péter részese volt a Wesselényi-féle összesküvésnek. Mostohaapja, Thököly Imre oldalán már kora gyermekségében megízlelte a tábori élet nehézségeit. Anyja, a hős Zrínyi Ilona gyermekeivel és hűséges embereivel együtt három évig védte Munkács várát Caraffa csapatainak ostroma ellen. Amikor elesett a vár, Zrínyi Ilonát és gyermekeit fogolyként kísérték Bécsbe. A 12 éves Rákóczi Ferencet elszakították családjától, Lipót császár a magyar gyűlöletéről hírhedt Kollonich bíborosra bízta neveltetését. Kollonich bíboros a csehországi neuhausi (Jindrihűv Hradec) jezsuita kollégiumba vitte az ifjút, abban a reményben, hogy az elfeledve anyanyelvét, családja dicső hagyományait, szerzetes lesz, és hatalmas birtokaira a császári udvar teszi rá a kezét. Az ifjú Rákóczit azonban nem vonzotta a papi pálya, később a prágai egyetemen is inkább a természettudományok és az építészet érdekelték. Bécsbe visszatérve a császár kénytelen nagykorúsítani. S így visszakapja birtokait. 1694-ben, amikor hazatér Magyarországra, az ifjú herceget mindenütt nagy szeretettel és várakozással fogadják. Keserűen tapasztalja birtokai pusztulását, jobbágyai mérhetetlen nyomorát, de még távol tartja magát a közügyektől. S látszatját is el akarja kerülni rebellisségnek. A császár akarata ellenére megnősül és így távoli rokonságba kerül a francia uralkodó családdal. Sárospatakon fényűző udvartartást vezet, rosszul beszél magyarul, és német ruhában jár. Mikor 1697-ben az első kurucfelkelés vezetői őt szemelik ki vezérüknek, még hevesen tiltakozik és Bécsbe siet, hogy a gyanúsításnak elejét vegye. De a felkelés leverése, a német csapatok kegyetlenkedése és Bercsényi Miklós ungi főispánnal kötött barátsága — aki egy-két elégedetlenkedő nemessel együtt feltárja előtte a keserű valóságot, és maga is tapasztalja a német elnyomás hatását — arra az elhatározásra bírja, hogy segítséget kérjen a francia királytól. Titkos levelei árulás útján a császár kezébe kerülnek, elfogják és Bécsújhelyre viszik; ugyanabba a cellába zárják, ahonnan nagyapját, Zrínyi Pétert a vérpadra vitték. Felesége segítségével kalandos úton Lengyelországba szökik és itt újra találkozik Bercsényi Miklóssal. Még mindig nem ismeri fel a jobbágyok támogatásának jelentőségét, s úgy gondolja, hogy elsősorban a francia király segítségével indíthatja el a függetlenségi harcot a Habsburg elnyomás ellen.

1703 tavaszán Esze Tamás és Kiss Albert bújdosó hadnagy a hadseregbe való toborzás ürügye alatt megkezdik a jobbágyok szervezését. És a felkelők küldöttei Brezán várában felkeresik Rákóczit, hogy álljon a tiszaháti jobbágyfelkelés élére.

— Előadták nekem — írja később Rákóczi — a nép végső nyomorát, a kétségbeesést, mely arra sürgeti őket, hogy fegyvert fogjanak.

A hazai forradalmi hangulat kipuhatolására küldött embere alig tudta elmondani a szeretetnek és örömnek azokat a jeleit, amelyekkel mindenütt fogadták; s ennek következtében csak parancsokat és zászlókat kell küldeni, s ez a fejnélküli sokaság hadsereggé alakul.

Miután meggyőződött a jobbágyfelkelés méreteiről és arról, hogy az elnyomott ország felszabadítására irányuló tervei egybeesnek a nép érdekeivel, átadta zászlóit a jobbágyok küldötteinek és kibocsátotta híres kiáltványát, amelyben felhívja a népet, hogy fogjanak fegyvert a „ ... képtelenül hatalmaskodó, zaklató, porcióztató, adóztató... sónkat, kenyerünket elvevő, és életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen, ... régi szabadságunkért, a szegénység teljes nyomorúságainak megváltása végett“

Az első lelkes megmozdulást Károlyi Sándor még leverte, de amikor Rákóczi maga állt a sereg élére, már nem lehetett többé megakadályozni a felkelés erőteljes kibontakozását.

II. RÁKÓCZI FERENC

— Érkezésem híre — írja később Rákóczi — gyorsan elterjedt a munkácsi hercegségben, és alig lehet elképzelni azt a buzgalmat és örömet, amely a népet mindenfelől hozzám vonzotta ... E nép buzgalmának és szeretetének nem volt elég, hogy képessége szerint ellátott élelmiszerrel, hanem hazaküldték asszonyaikat és gyermekeiket, beálltak a katonáim közé és többé soha nem hagytak el. Puskák hiányában kardokkal, vasvillákkal és kaszákkal fegyverkeztek fel, és kijelentették, hogy velem akarnak élni-halni.. . a fegyvertelen félig meztelen nép követte zászlóimat, elhagyta házát és gyerekeit, mindenfelől hozzám sereglett és beállt a katonák közé.“

1703—1711-ig Rákóczi élete szinte eggyé vált a szabadságharc történetével. A maroknyi kurucsereg néhány hónap alatt rohamosan megnövekedett s a kezdeti megingások után feltartóztathatatlanul nyomult előre. A lelkes, de még katonailag képzetlen jobbágyseregből egyre inkább szervezett hadsereg lett. 1703 végére Erdély és Dunántúl kivételével majdnem az egész ország felszabadult. Rákóczi seregében vallási és nemzeti különbség nélkül együtt harcolnak a magyar, a ruszin, a szlovák és a román jobbágyok a közös ellenség ellen. A hadi sikerek a köznemeseket és a főurak egy részét is táborába hozzák. A nemzeti összefogás politikáját hirdeti, célja a nemzeti függetlenség kivívása és biztosítása.

Európában ebben az időben a szabadságharc szempontjából kedvezően alakult a külpolitikai helyzet is. A spanyol örökösödési háború, Franciaország és a Habsburg-ház hatalmi torzsalkodása miatt alig számottevő osztrák csapatok tartózkodnak az országban. Rákóczi állandóan bízik a francia király, XIV. La-jos segítségében is, amelynek azonban az egész szabadságharc folyamán inkább erkölcsi mint gyakorlati hasznát látja. Különösen azután, amikor a császári seregek megverik a franciákat. Egyre több osztrák hadtest szabadul fel, és Magyarországra indulnak a szabadságharc elnyomására.

1705-ben Rákóczi összehívja Szécsényben az országgyűlést, ahol a rendek biztosítják támogatásukról. Meghatározzák a szabadságharc további célját: a nemzet régi szabadságának helyreállítását, az örökös királyság eltörlését, a szabad vallásgyakorlatot. A bécsi udvar azonban erről hallani sem akar. Vak Bottyán, Rákóczi egyik legkiválóbb hadvezére felszabadítja Dunántúlt, azonban a közelgő válság jelei már megmutatkoznak a kuruc mozgalomban. A vezetés egyre jobban átmegy a nemesek kezébe, akik hanyagságból, árulásból egyre több csatát vesztenek. 1707-ben az ónodi országgyűlésen Rákóczit erdélyi vezérlő fejedelemmé választják, kimondják a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét.

A nemesség ingadozása: — „akik nem akarták kockára tenni birtokukat és vagyonukat“ — nem használt, inkább ártott a szabadságharc ügyének. A legfőbb ok azonban, amely miatt a szabadságharc hanyatlott, a nemzeti összefogás lazulása volt. A parasztság csalódott. Rákóczi 1708-i sárospataki rendeletében kimondja ugyan, hogy minden katonáskodó jobbágy felszabadul a földesúri terhek alól. Azonban az egyre mélyülő osztályellentéteket már ez a rendelete sem tudta áthidalni. A gazdasági források lassan kimerültek, a rézpénz (a poltura) elértéktelenedett; nem volt elegendő fegyver és ruházat. A jobbágyság már nem bírta az összes terheket egyedül viselni. A főurak nagy része átpártolt a császárhoz és hűségesküvel biztosította birtokai megmaradását. Egymás után kerültek vissza az elfoglalt városok, várak, és 1710 végén márcsak azok a tiszaháti részek maradtak a fejedelem kezén, ahonnan a felkelés példát mutatóan elindult. Rákóczi 1711 februárjában Lengyelországba ment, hogy Nagy Péter orosz cárral találkozzék és segítségét kérje, de a török—orosz háború kitörése ezt a reményét is szertefoszlatta. Míg Rákóczi Lengyelországban külföldi segítségről tanácskozott, addig Károlyi Sándor a fejedelem parancsa ellenére megkötötte a szatmári békét és a majtényi síkon letette a fegyvert. A szatmári békeszerződés hosszú időre biztosította a Habsburg gyarmati uralom zavartalan megerősödését Magyarországon.

Rákóczi nem ismerte el a szatmári békeszerződés pontjait, nem élt a visszatérés lehetőségeivel, a kegyelemmel.

— Bárki egyezkedhetik, alkudozhatik, de egy ember nem; a fejedelem. A maga személyében képviseli az egész szabadságharcot, s ha ő is megalázkodnék, azzal jóváhagyna bármilyen jog és szabadságtiprást — írja egyik levelében.

Osztozott a száműzöttek sorsában. Lengyelországból Franciaországba, majd Törökországba ment, mindig azzal a reménnyel, hogy hazája ügyének jobbrafordulása érdekében munkálkodjék. Hűséges társai, köztük apródja, később kamarása Mikes Kelemen, haláláig vele maradnak. Rodostóban, a Márvány-tenger partján, húnyta le örökre szemét 1735. április 8-án. Szívét végakarata szerint a franciaországi Grosbois-ba, a kalmudi szerzetesek kolostorába küldték. Földi maradványait ideiglenesen Rodostóban temették el, majd a szultán engedélyével Konstatinápolyba vitték, ahol édesanyja, Zrínyi Ilona hamvaival hazahozták s a kassai dómba helyezték örök nyugalomra.

A Rákóczi-szabadságharcnak minden ellentmondása ellenére nagy hatása volt a későbbi függetlenségi mozgalmak kibontakozására. A kuruckor költészete nemcsak a népeink szabadságvágyának elmélyítésére hatott, hanem nagy költőink, mint Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady költészetét is megtermékenyítette. Rákóczi alakja sokszor már legendává nemesedett a nép képzeletében és a későbbi szabadságharcok, jobbágyfelkelések az ő emlékéhez fordultak, tőle várták helyzetük javulását. A Rákóczi-szabadságharc a kurucmozgalom dicsőséges korszaka, máig ható példa. Elismeréssel adózunk emlékének.

19