A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

mas életéhek érdekesebb mozzanatai’ : ,.M

Herz Sándor gyakran találkozott az ifjúsággal. A „Zöldfa" nemcsak vendéglő volt, hanem munkásotthon is. Tanította a fiatalokat, akik hittek és bíztak benne, mert az igazságért i 5

folytatott küzdelemben nem riadt Y';:

vissza a börtöntől sem. Az ö javaslatára vette át az ifjúsági mozgalom "V

vezetését Nógrádi Sándor, aki 1920- tól az ifjúság egyik országos vezetője lett. Helyesen értelmezte a nemzetköziséget és a marxizmusleninizmust. Jól beszélt németül, így a német irodalmat is felhasználta a munkásmozgalom céljaira. 1921- B

ben részt vett a baloldali szociál- W-demokrata párt képviselői prágai konferenciájának összehívásában.

Ezen elfogadták a III. Internacionáié 21 pontját és követelték a kommunista párt m ^alapítását. I———■

1921. január 16—17-én renyőházán Dr. Herz Sándor

Lučenecban (Losoncon) emlékestet tartottok Dr. Herz Sándorról. Ünnepi beszédet Csák István mondott.

ELEVENEN HATÓ PÉLDA

Dr. Herz Sándor 1875. december

5-én született Dobšinán. Fogorvos voli, de újságíróként is aktívan tevékenykedett. Cikkekben hirdette a marxizmus-leninizmus eszméit. Diákéveiről keveset tudunk. 1902-ben érkezett Budapestről Losoncra. Mindjárt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A rendőrség letartóztatta és ismeretlen helyre szállította. A losonci elvtársak kiszabadították a börtönből. 1914-ben bevonult katonának. A hadseregben is baloldali tevékenységet folytatott. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után Salgótarjánban tartózkodott. Megint elfogták, bebörtönözték. Kiszabadulása után egyik alapító tagja lett a CSKP-nak. 1921- ben megjelentette a „Népakarat" című újságot. Ugyanebben az évben elvtársaivai együtt megalakítja

Losoncon a kommunista párt helyi szervezetét. 1925-től 1929-ig kommunista szenátorként tevékenykedett a nemzetgyűlésben. 1927-ben a moszkvai Dinamo gyár küldöttsége vörös zászlót adományozott a losonci kommunistáknak. A CSKP nevében ö vette át a vörös zászlót, amelyet a losonci kommunisták a német fasiszta megszállás alatt is megőriztek. 1930-ban hat évi börtönre ítélik kommunista tevékenységért. Az Ítélet jogerőre emelése előtt a Szovjetunióba emigrál. Továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn a losonci kommunistákkal. 63 éves korában a Szovjetunióban hal meg. Ha élne, vele együtt ünnepelnénk 100. születésnapját. Ennyit dióhéjban a kimagasló kommunista forradalmár életéről, és most következzenek rendkívül gazdag és bonyodal(Lubochňa) megalakították Szlovákia Kommunista Pártját. A losonci kommunisták küldöttségét ő vezette. A konferencián 88 szlovák, 36 magyar, 15 német, 6 ukrán és 4 zsidó vett részt. A területi végrehajtó bizottság 12 tagja közé őt és a füleki Madluska Emilt is beválasztották. A lubochňai konferencia jelentős mértékben elősegítette a CSKP megalakulását. Az alakuló kongresszuson a losonciakat ő és Nógrádi Sándor képviselték. Prágából visszatérve azonnal gyűlést hívtak össze és megalakították a CSKP losonci helyi szervezetét. A párt elnökévé öt választották.

Mint már említettük, sokat törődött az ifjúsággal. Ennek tudható be, hogy Losoncon erős volt a kommunista ifjúsági mozgalom. Visszaemlékezések szerint gyakran járt ki

a falvakba. Többször megfordult Rappon és Pelsőcön, de még a távoli Parócán is. Machdel Alfrédné segítségévei ő szervezte meg Losoncon az első munkás-gimnáziumot. Erről a „Népakaratában közlemény is megjelent. Felkérik mindazokat, akik „a munkásgimnáziumban, mint előadók közreműködni akarnak, hogy a vasárnaponkénti program megállapítása céljából" keressék fel őt a lakásán. Fáradhatatlanul szervez, agitál. Tisztában van a sajtó jelentőségével. Írásait mindig szívesen közölte a Kassai Munkás. De amikor a polgári és a szociáldemokrata sajtóban hírek jelentek meg az úgynevezett orosz segélyalap pénzeiről, meg a szlovákiai kommunistákat rágalmazó írások, cikket irt a „Rudé právo“-ban, és megcáfolta a hazugságokat. A „Népakarat" ci-Álljunk meg a Puntyi-dombon!

Bizony, álljunk meg, mert érdemes itt megállni egy délutánra. Legalábbis annak, akit érdekelnek az ősi népszokások. Hogy hol van az a bizonyos Puntyi-domb? Természetesen Bíňában (Bényben). Hol is lehetne másutt?

— A farsangi tojásszedés például még élő hagyomány nálunk. A fiatal legények összegyűlnek, néhányon menyecskének vagy éppenséggel cigányasszonynak öltöznek fel, aztán nekivágnak a falunak ... A lányos házaknál már várják őket. meg is sértődik az a nagylány, akihez nem térnek be. A tojáson kívül persze mást is elfogadnak, sőt — a mulatság, a tréfa kedvéért — még el is rabolnak egyet s mást a legények: szalonnát, kolbászt, bort, pálinkát, ami éppen a háznál található. A tojást néha még a tyúk alól is kiveszik; no nem rosszból, csak hogy vidámabb, mókásabb legyen a farsang.

Csókás Ferenc nemcsak az élő bényi népszokásokat ismeri ilyen jól: a már feledésbe merülteket szintén felkutatta, s most megpróbálja újra feltámasztani őket: Juliska lányának az esküvőjét

például olyan formában „rendezte" meg, ahogy talán csak évszázadokkal ezelőtt zajlottak a bényi lakodalmak.

Nemcsak a lakodalmi szokásokat, hanem az alkalomhoz illő versikéket is összegyűjtötte, s nem hiányzott az-esküvőről a híres bényi népviselet sem . . .

— Nem is tudom, hogy bírhattuk ki annak idején tizenkét-tizenhórom szoknyában ... — tűnődik Szegedi Menci néni, a szakácsnő, aki nélkül esküvőt nemhogy Bényben, de még a környéken is nehéz elképzelni. Persze, — a félreértések elkerülése végett — meg kell jegyeznünk, hogy ezúttal nem „igazi" lakodalomba jöttünk, csupán afféle imitációról, játékról van szó: a CSEMADOK bényi helyi szervezete bemutatójáról, a bényi lakodalmasról. Játék ide, játék oda, a szakácsnő itt is, most is fontos személyiség, mert ugyan ki sütné a finom túrós rétest meg az ízletes házi kolbászt, ha ő hiányozna? Szóval, Menci néni ezúttal is itt van, méghozzá eredeti népviseletben, kurtaszoknyásan. Igaz, a kurta szoknya alatt már nem tizenkéttizenhárom alsószoknya lapul, mint hajdanában; most csupán hármat visel Menci néni, s még sem érzi magát a legkitűnőbben. De hát mit tegyünk? A játék az játék. Komolyan kell venni.

Csókás Feri bácsit meg is szólták egypáran, mondván, hogy túlságosan is

14