A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

Ha valaki nem tudná, hol, merre van Surice (Sőreg), ne szégyenkezzék, hiszen nem hatalmas világvárosról, csupán a lučeneci (losonci) járás egyik kis falujáról van szó. Bevallom, néhány héttel ezelőtt még jómagam sem ismertem a falucska nevét. S most? Most már akár bekötött szemmel is eltalálnék Sőregre...

De érdemes is oda eltalálni. Hogy miért? Mindjárt ezt is elárulom. Előbb azonban még bemegyek a helyi nemzeti bizottságra, ahol természetesen a község SZISZ- szervezetének tevékenységéről szeretnék tájékozódni.

— A SZISZ falunkban az egyetlen szervezet, amelyre mindig számítani lehet — mondja Urban László hnbelnök. — Tagjai nemcsak a faluszépítési akciókban vesznek részt, nemcsak a szövetkezetnek segítenek, hanem az új kultúrház építése fölött is védnökséget vállaltak. A helyi nemzeti bizottság 1972-ben egy — már nem lakott — lakást adott a fiataloknak, amelyet ők ifjúsági klubbá alakítottak át, s azóta is aktív klubéletet folytatnak. Hogy tevékenységük valóban figyelmet és elismerést érdemel, az is bizonyítja, hogy az idén elnyerték Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vándorzászlaját, amelyet március 2-án Janik elvtárs adott ót a sőregi fiataloknak . . .

Nem marad más hátra, minthogy az Ifjúsági Klubot meglátogassuk.

Ahogy belépünk, mindjárt megállapítjuk, hogy érdemes volt eljönnünk ide. Mert ilyen szép ifjúsági klubot még egyetlen faluban sem láttunk . . .

„A sőregi leányoknak nincs párja..."— halljuk közben a dalt, a lányok dalát. A lányokét, akik éppen táncpróbót tartanak. Mert a Szocialista Ifjúsági Szövetség sőregi helyi szervezetének nemcsak olvasóköre és színjátszó csoportja, hanem — Urbán Eszti vezetésével — egy lányokból álló tánccsoportja is működik. Jelenleg éppen egy magyar népi táncot és egy cigónytáncot gyakorolnak. Ne zavarjuk meg őket, beszéljünk másról, amíg a próba tart.

Mag Jánossal, a SZISZ-szervezet elnökével és Pajger Nóra mérnökkel, az ifjúsági klub vezetőjével a szomszéd helyiségben ülünk asztalhoz, mert hiszen erre a „különcködésre" is van lehetőségünk: a klub ugyanis három helyiségből áll.

— Az itt látható berendezés több mint harmincezer koronába került — mondja az elnök. — Saját erőnkből, illetve saját eszközeinkből nem tudtuk volna megvásárolni, de segített bennünket a szövetkezet, a SZISZ Járási Bizottsága, a népművelési központ és a hnb is.

Mag János, a szövetkezet építésztechnikusa egyébként a szervezet megalakulása óta, azaz 1971 tavaszától SZISZ-elnök. Mint elmondja, az efsz mellett működő szervezetnek nagy segítséget jelent, hogy a szövetkezet élén csupa fiatalok állnak, akiktől természetesen nem idegenek az ifjúság problémái. A szövetkezet legidősebb mérnöke például maga az elnök, a harminckilenc éves Pölhös Károly.

— Ki látogathatja az ifjúság klubját? — fordulok a klubvezetőhöz, Pajger Nórához.

— Nemcsak a SZISZ-tagok járnak ide, hanem a falu egész fiatalsága. Persze, nekünk is van egy kikötésünk: aki közénk jön, annak el kell fogadnia a mi rendszabályainkat, a „házirendünket". A klub egyébként minden hétvégén — pénteken, szombaton és vasárnap — van nyitva, este hattól tíz óráig. Helyi-8