A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT ■ Miben látja ön a két kongresszus közötti időszak legfontosabb össztársadalmi eredményét? — Kétségtelenül abban elsősorban, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának aránylag rövid idő alatt sikerült konszolidálni az 1968— 69-es évek eseményei által előidézett politikai és gazdasági válságot. Az elkövetett hibákból okulva bölcs előrelátással és higgadt megfontolással — mégis erős kézzel —, sikerült rendet teremteni és leküzdeni az eszmei zűrzavar következményeit. A CSKP KB olyan határozatokat hozott, olyan célokat tűzött ki, melyek világosak és reálisak voltak, s melyek megvalósításával biztató távlatok nyíltak hazánk dolgozó népe előtt. Mindezt természetesen a munkásosztályra és a társadalom azon rétegeire támaszkodva és segítségével érte el, akik a válságos időszakban — s ezt követően is — eszmei és ideológiai téren biztos talajon álltak, akik továbbra is hittek és bíztak a párt erejében, vezető szerepében, s okik magotartásukkal, egész emberségükkel, főleg lelkiismeretes és becsületes munkájukkal segítették s vitték előbbre az igényes célkitűzések megvalósításának össztársadalmi érdekeket szolgáló ügyét. Hogy ez milyen mértékben sikerült, arról könnyen meggyőződhetünk, ha nyitott szemmel járjuk az országot és körülnézünk. Szinte lehetetlen felsorolni minden eredményt, amit társadalmunk elért az ötödik ötéves tervidőszakban, de okvetlenül szólni kell az ipari és a mezőgazdasági termelés fellendüléséről, az új társadalombiztosítási törvényről és a szociális gondoskodásról, a közoktatás és az egészségügyi ellátottság fejlesztéséről stb. Mindez a szocialista társadalmi rendszer életképességéről és erejéről tanúskodik. vagyis a felszabadult, alkotó és teremtő ember erejéről, mert minden szép, jó és hasznos dolog, ami körülvesz bennünket, az embert dicséri. Következésképp: ember, munka s eredmény kölcsönhatásaként létrejött egy olyan magasabb szintű tudatformáló erő, amely „rádöbbentette" az embert erejére és emberi méltóságára, mert olyan kisugárzást érez társadalmi életünkből, ami a létbiztonság megnyugtató érzésével tölti el. Végeredményben ebben látom én a két kongresszus közötti időszak legfontosabb össztársadalmi hozadékát. ■ Milyen eredményeket említene meg a kultúra területéről? — Úgy gondolom, e téren is sok szép eredményt lehetne felsorolni. A kultúra fogalmába,azonban annyi minden beletartozik, hogy merő képtelenség a teljességre törekedni néhány sorban. Megkérdeztük LOVICSEK BÉLÁT Azon kívül, hogy a kultúra összességének az embert kell szolgálnia, küldetése az ember tudat- és érzésvilágának a formálása. Nem lehet Leninnél erősebben hangsúlyozni az emberi tudat átalakító szerepét:.......Az ember tudata nemcsak tükrözi az objektív világot, hanem teremti is." Más szóval, az ember tudatos célokat tűz maga elé, amelyek meghatározzák cselekvését, gyakorlatát, amely az újat teremti a világban. Társadalmi életünkben például a tömegtájékoztatási eszközök — lapok, folyóiratok, rádió, -televízió — hangja, alapállása, változatos műsorpolitikája sokat javult az elmúlt években, s szintén hozzájárult pártunk célkitűzéseinek a megvalósításához. Ugyanilyen értelemben beszélhetek film- és színházművészetünk, zenekultúránk és képzőművészetünk fejlődéséről. Kiterjedt mozihálózatunk, könyvtáraink, kiállítási termeink, a múzeumok mind, mind hozzáférhetővé váltak a széles néptömegek számára. Nem utolsósorban az irodalomhoz, az irodalmi alkotásokhoz is ma mór minden komolyabb anyagi megterhelés nélkül hozzájuthatnak tíz- és százezrek. Ami közelebbről érint bennünket, csehszlovákiai magyarokat, szintén igényesebbé és tartalmasabbá vált, bővült az öntevékeny népművészeti mozgalmunk. A tánc- és színjátszó csoportokon kívül ma már színvonalas irodalmi színpadok és énekkarok, képzőművészeti és irodalmi körök működnek, azonkívül sorra létesülnek és nyílnak meg a táj- és falumúzeumok. Okvetlenül szólni kell a lakáskultúráról is, ami talán a legszembetűnőbb fejlődésen ment át. Hol vannak már a hajdani földbesüppedt viskók, a sötét, sáros utcák? Eltűntek, mint a tavalyi hó. Helyükön korszerű lakóházak épültek — de akkor sem túlzók, ha azt állítom, hogy villák —, garázzsal s benne az autóval. A lakások berendezése, vízvezetékkel. központi fűtéssel, fürdőszobával és háztartási gépekkel való ellátottsága valóban magas színvonalú lakáskultúráról beszél. De idetartozik az öltözködés kultúrája is. Ma már a legeldugottabb falvakban és kisebb településekben éppen úgy öltöznek az emberek — ha nem „cifrábban" —, mint bármelyik városban, vagy akár a fővárosban. Társadalmunk nagy gondot fordít a testedzésre és a tömegsportokra. Szép példája ennek például a tavaly megrendezett országos Spartakiád. Bizonyára mindannyiunk számára felejthetetlen élmény marad a színpompás prágai seregszemle. ■ Milyen fontos, a párt célkitűzéseit támogató, azzal összhangban lévő irodalmi műveket ismert a cseh és a szlovák irodalomban? Véleménye szerint az irók hogyan Igyekeztek teljesíteni a pártnak az irodalommal kapcsolatos határozatait? — Úgy vélem, a hatvannyolcat megelőző időszakban az írók egy része (de más művészeti ágak képviselői is) elfordultak valóságunk ábrázolásától. A magába forduló, mondvacsinált elidegenedett ember megjelenítésévei próbáltak valamit kifejezni a világról, egy olyan világról, amihez nekünk, a mi társadalmunknak semmi köze. Tették azt a modernizmus égisze alatt, ami egyenlő a marxista esztétikai irodalom egy részében az — avantgarde-irányzatok összességét jelölő elnevezés „korszerűsködés", „ál-maiság" jelentéssel, öncélúan hajszolták az újszerűbbnél újszerűbb — s nemegyszer mesterkélten kiagyalt — formai megoldásokat, s a sokszínű valóságot egy-egy divatos formanyelv modoros sémájába kényszerítették. Sajnos a kritikusok egy része támogatta az írók ilyen irányú törekvését, sőt — a realizmussal szemben — éppen a fenn említett alkotásokat kiáltották ki igozi irodalmi értékeket hordozó műveknek. A párt azt kívánta és kívánja az íróktól, hogy korszerűen ábrázolják valóságunkat s benne az embert a maga teljességével. A történelem során a különböző korok a társadalmi lét és tudat különböző fejlettségi fokának megfelelően más és más lehetőségeket nyújtanak a művészek számára, hogy a valóság törvényeit felismerjék és ábrázolják. A korszerű ábrázoláshoz szükséges ismereteken belül legfontosabb a mélyreható valóságismerettel, gazdag élettapasztalatokkal párosuló haladó világnézet. Nos, az utóbbi évekre éppen az a jellemző, hogy az írók többsége visszatalált a helyes útra. Az idősebb írónemzedék, de a fiatal cseh és szlovák költők és prózaírók művei a mai valóságunk talajából táplálkoznak. Solovič, Kókoš és Záhradník drámái, vagy például Solovič tévésorozata, nagy visszhangra találtak és találnak dolgozóink között. ■ Milyeneket a hazai magyar irodalomban? (Ha nincsenek, vagy kevés ilyen mű van; miért?) —- Sokszor elhangzott már különböző helyeken és fórumokon, hogy még mindig nem született meg az igazi csehszlovákiai magyar regény és dráma. Úgy vélem, ez az igény és követelmény valahol egy kissé sántít. Szerentem irodalmunk összességének kell ábrázolnia és tükröznie a csehszlovákiai magyar valóságot. De a valóságot! Sokrétűen, sokszínűén és reálisan, szépen is igazan. A mi talajunkba kell gyökereznie, és abból kell táplálkoznia. Aki fellegjáró utakra kalandozik (nem az önmagukkal és a társadalommal szembeni igényes kísérletezőkre gondolok), azok nem érdemlik meg, hogy számon tartsuk őket. De aki mondani akar valamit, és tud is mondani népünk életéről népünknek és a társadalomnak, azokat támogatnunk kell minden eszközzel. Művek? . . . Ügy érzem, azért a csehszlovákiai magyar irodalomban is született néhány figyelemre méltó alkotás. Például: Bábi Tibor: A hűség arca, Gól Sándor: Elsőosztályú magány, Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág, Ordódy Katalin: A keskenyebb út. ■ Mit vár a kongresszustól? — Semmi rendkívüliséget, sem pedig csodát. Várom a megtett út s az eredmények józan felmérését, és várom a reális alapokon nyugvó s abból születő határozatokat és célkitűzéseket, melyek új távlatokat nyitnak dolgozó népünk előtt a további fejlődésre — minéannyiunk hasznára és örömére. LOVICSEK BÉLA A^ CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Címlapunkon V. Phbyl a 32. oldalon Z. Absolon felvétele 2
