A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

IICtiTALM • A RÉM NEVE SZÍVINFARKTUS! • VÉDEKEZHETÜNK ELLENE? MEGELŐZHETJÜK A BAJT? • MIT SZABAD ÉS MIT NEM SZABAD CSINÁLNUNK? # VÁGJUK SUTBA ÉRZELMI ÉLETÜNKET?... KERÜLJÜK A NAGY LELKI MEGRÁZKÓDTATÁSOKAT! • AZ A BIZONYOS „A" TÍPUS TÁLÁN TUDJUK IS, hogy Földünkön o különféle szív­­betegségek következtében szózezrek halnak meg évente, s az áldozatok fő­ként férfiak! Még sokkalta nagyobb azoknak a száma, akiknek sikerült ugyan átvészelniük az első (vagy máso­dik) szívinfarktust, de már sohasem lesznek teljesen egészséges emberek. ÉVRÖL-ÉVRE TÖBBEN esnek áldozatul az infarktusnak. A múlt évtizedben hatvan százalékkal több 35—45 éves férfi halt meg szívinfarktus következtében a világ huszonhárom iparilag fejlett országában, mirt az ezt megelőző évtizedben. Orvosok és tudósok ezrei és tízezrei folytatnak széleskörű kutatásokat, ho­gyan is lehetne ennek a betegségnek elejét venni. Szakkönyvek ezrei foglal­koznak ezzel a kérdéssel, s az eredmény mindmáig nem mondható kielégítőnek. JÓ TANÁCSBÓL IS MEGÁRT A SOK! Az orvosok azt mondják: Ne egyetek zsíros ételeket és édessé­geket! Ne igyatok sok folyadékot! Mozogjatok! Sétáljatok! Kocogjatok! Ne igyatok szeszes italokat! Ne dohányozzatok! Ezt sem szabad, azt sem lehet! S köz­ben kiderül, hogy egy ismert futóbajnok, aki egész életében csak futott, meg futott, szívinfarktusban halt meg! Szint­úgy egy másik, aki egész életében nem cigarettázott! Vagy egy bicsérdista, aki a húsnak még csak a szagát sem bírta elviselni! Mások viszont, akik naponta többször teleeszik mogukat, annyit isznak, ameny­­nyi csak beléjük fér, rengeteget ciga­rettáznak, harmincéves korukra mór „szép" pocakot eresztenek, vígan élnek, és egészségesek, mint a makk!... Tévednek az orvosok? Hazudnak? Szándékosan félrevezetnek bennünket? Nem! A legújabb kutatások szerint a szívinfarktusnak főként lélektani okai vannak. Nagy szenvedések, csalódások, sorscsapások, erős lelki megrázkódtatá­sok, egyszóval az életben rendszerint elkerülhetetlen kellemetlenségek az okozói. S éppen erről a tényezőről be­szélnek legkevesebbet az orvosok! Ml IS A SZÍVINFARKTUS? Sokan beszélnek róla, de jóval keve­sebben tudják, hogy mi is tulajdon­képpen. A szív az emberi szervezet leginkább igénybe vett része, s ezért a szívizomnak állandóan nagymennyiségű oxigéndús vérre van szüksége. Ha viszont a vért a szívhez juttató erek falára bizonyos zsíros anyagok — elsősorban choleste­rol — rakódnak le, az erek összeszűkül­nek és a szívizomba nem juthat kellő mennyiségű vér. Ilyenkor lépnek fel az előrejelző szívbóntalmak, majd a szív­­infarktus, amikor is — az elégtelen vér­ellátás következtében — a szívizom szö­veteinek egy része elhal! A vérben lévő cholesterol szaporodását elősegíti a do­hányzás, a tunya életmód és a test súly­­feleslege is. Tudnunk kell továbbá, hogy ha valakinek már bizonyos fokú koszo­rúérelmeszesedése van, az infarktusnak különféle okai lehetnek. A szív sem végez állandóan egyforma munkát. Mű­ködése a szervezet szükségleteitől, a különféle helyzetektől függ. A szív na­gyobb megerőltetésnek van kitéve, ha nehéz fizikai munkát végzünk, sporto­lunk, ha nagy lelki megrázkódtatást vészelünk ót és minden olyan esetben, ha a test hőmérséklete erősen megnö­vekszik valamilyen betegség következté­ben. Ily esetekben az egészséges koszorú­erek kitágulnak és a rendesnél nagyobb mennyiségű, oxigénben gazdag vért juttatnak a szívizomba. Az elmeszese­­dett erek azonban már nem elég rugal­masak, tágulásra képtelenek, s a nagy erővel dolgozó izom nem kap elegendő vért, aminek következtében a szövetei fokozatosan elhalnak. Ennek az elhalás­nak kicsúcsosodása a tulajdonképpeni szívinfarktus. URALKODJUNK MAGUNKON! Ha különféle lelki betegségek követ­keztében a beteg ember érzelmi szín­vonala nagy mértékben csökken, a szak­emberek teljes érzelmi blokádot emle­getnek. Az ilyen betegeknél a koszorú­­érelmeszesedés sokkalta ritkább, mint az érzelmileg normális embereknél. A vizsgálatok során kiderült, hogy az ilyen emberek — még hatvanadik életévük betöltése után is — teljesen egészséges koszorúerekkel rendelkeznek. Olyan be­tegek esetében viszont, akik felfokozott érzelmi életet éltek és éppen ennek voltak betegei, a koszorúérelmeszesedés rendszerint igen előrehaladott stádium­ban volt. Ez talán azt jelenti, hogy a nagyon nyugodt, rideg és keménytermészetű emberek nem halhatnak meg szívinfark­tusban, annál inkább azok, akik szen­vedélyesen szeretnek élni, dolgozni, küzdeni és szenvednek, akikben vihar­zónák a szebbnél szebb érzések, a ne­mes szenvedélyek, akik a szépet és nagyot, az emberi értékeket megterem­tik? Ilyen igaztalan lenne a természet? Való igaz, hogy az ilyen felfokozott érzelmi életet élő emberek esetében inkább fennáll a szívinfarktus veszélye. Ma már nemcsak az orvosok tudják, hogy az erős érzelmeket kiváltó élmé­nyek hatása alatt az egészséges ember vérében is emelkedik a cholesterol szintje, megváltozik a vér alvadékony­­ságának szintje és a szívműködés rit­musa. Külföldön a tudósok megkísérelték ennek a betegségnek a fejlődési idő­szakát szakaszokra osztani. Kitűnt, hogy a megfigyelés alatt álló betegek a há­rom évvel később bekövetkező szív­­infarktus előtt nagy lelki válságon estek keresztül (hozzátartozók váratlan halá­la, kudarcok az életben és a munka­helyen stb.). Ezek az események tovább nyugtalanították a megfigyelés alatt álló személyeket, s egy évvel az infark­tus előtt gyakori szédülést, fejfájást és szívfájdalmat éreztek, ezekkel o tüne­tekkel járó kimerültséget és álmatlansá­got. Két hónappal az infarktus előtt ismét erős fájdalmakról panaszkodtak. Mi volt a kiváltó ok? Egyeseknél köze­ledett a nyugdíjazás napja, s ez még eléggé elfogadható magyarázat, de voltak egészen nevetségesnek tűnő okok is. . . Valaki azért rettegett, hogy meg­élje azt a kort, amit a szülei. Egy másik örökké azért reszketett, mert úgy érezte, hogy külföldi nyaralásáról kell lemonda­nia a betegség miatt. Ezek a körülmé­nyek olyannyira nyugtalanították az ille­tőket, hogy a szívinfarktus be is követ­kezett! 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom