A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

Sosem a levest vagy a fő fogást dicséri, hanem mindig a kenyeret. A kenyeret, amelyet ő dagaszt péntek esténként és süt szombatonként. Hetente hármat. Három hatalmas öt-hat kilós, kerek, ropogós házikenyeret — a falu pékjénél.

* * *

Gondolom, nemcsak a mi családunkban hangzik el hasonló megjegyzés az étkezésnél,

Ha anyám vasárnaponként feltálalja az ebé- ’ det, mindig hozzáteszi:

— Egyetek! Finom a kenyér, tegnap sütöttem.

HÁZI KENYER, BOLTI KENYÉR?

hanem még abban a 45—50 családban is, akik Ipolybalogon maguk készítik el mindennapi táplálékunk elmaradhatatlan részét, a kenyeret. Ismereteink alapján az első kenyeret Babilóniában vagy Egyiptomban sütötték. A mai kenyérsütés nagyüzemi gépi technológiája tehát párezer éves hagyományokon alapszik. Ebből a falusi asszonyok azonban vajmi keveset vettek át. Ősi krumplitörővel törik a krumplit (a krumpli az egyik titka a házi kenyerek kitűnő minőségének), fateknőben dagasztanak, kézzel „szakajtónak", és az akácfával előre bemelegített kemencében sütik szép pirosra, barnára a tésztát.

A munka nemcsak szaktudást, hanem rengeteg energiát is igényel. Néha, ha a hétvéget otthon töltöm, látom, amint anyám már péntek este felteszi főni a krumplit, majd meghámozza, megtöri s „bekovászol“. Másnap hajnalban aztán hozzálát a dagasztáshoz, ami egy óra hosszat is eltart. Mire a végére ér, mindig megizzad. Mikor a tészta megkél, »kiszakítja",

1. Krumplitörés

2. A „szakajtós" után kosarakba kerül a tészta

3. Útban a pékség felé

4. Bevetik a kenyerét a kifűtött kemencébe

5. Illatozik a frissen sült kenyér

6. Kenyérszelés

vagyis belerakja a három részre osztott tésztát a kenyérkosarakba. A kenyérkosárra gyermekkoromban mindig tisztelettel kellett néznem — erre tanított nagyapám. Az otthon készült, fehér vesszőkosarat semmi másra nem volt szabad használni. Mindig csak péntek este kerültek elő a kamrából. Mindez még ma is él.

A „szakajtós" után a tésztát elviszik a pékhez, ott egy órát kel, majd kemencébe teszik. S két óra múlva már a családi asztalon illatozik.

Emlékszem, amikor elkerültem otthonról, az utánam küldött csomagokban mindig a házikenyeret kerestem, azt vettem ki a dobozból elsőnek, mégha a csomag alján volt is.

És emlékszem, hogy amikor már otthon véletlenül pénteken elfogyott a házi, akkor az üzleti kenyeret csak úgy ímmel-ámmal ettük meg.

Ünnepnapokon anyám az egész rokonságot ellátta házikenyérrel.

Ennek a riportnak a megírásához is azért

12