A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

fogtam, Hogy a házunk táján távolabbra nézzek: vajon miért süt, aki süt, és miért nem, aki nem?

A falu közepén áll a helyi efsz tulajdonában levő pékség. Itt, akárcsak az üzletben, mindig megállnak öt-tíz percre az asszonyok: súgnibúgni, pletykázni. Most is találok ott egy csoportot. Tőlük kérdem: miért sütnek, vajon megéri a fáradságot, amikor olcsóbban kapnak a boltban kenyeret?

S a válaszok:

— Nem lehet ezt a boltihoz mérni.

— Nem tudunk mi abból jót enni.

— Ez kell az embernek.

S aki a boltban vásárolja a kenyeret?

A válaszok a szövetkezeti boltban hangzanak el:

— Babramunka az, inkább megveszem.

— Nem is tudnám én elkészíteni.

— Mindegy az, csak kenyér legyen.

* * *

A falusi kenyérsütés az ötvenen túliak dolga. Ahol nem dagaszt anyu vagy a nagymama, ott marad a bolti kenyér és az bizony nem mindig kívánt minőségű kenyér. A fiatalabbak már nem is tudják a módját, az idősebbek szerint sokkal kényelmesebbek annál, mintsem hogy órákig dolgozzanak azért, amit a boltban 5—8 koronáért megkapnak. Valljuk be őszintén, néha az időből sem futná. Kevés a szabad idő. Nagyon sok falusi szokás ezért hal ki vagy már ki is veszett. A házi kenyérkészités is már csak néhány háztartásban dívik itt, Ipolybalogon is.

S a pék, Cyurász Lajos, aki amellett, hogy szombatonként háromszor harminc házikenyeret megsüt, a hét többi napján eladásra dolgozik. Hogy került ide, a pékségbe?

— Vagy tíz éve meghalt a falu „hivatalos" pékje, és akkor felkértek, vegyem át a pékséget. Fűtetlenül állt a kemence, hát elvállaltam, annak ellenére, hogy beteges vagyok, gyakran fáj a lábam, de azért csak segítek, ahogy lehet, hiszen látom, hogy a kenyérre mindig szükség van.

* * *

Végignézem, hogyan szedi ki a kemencéből a szép ropogós-pirosra sült cipókat, hogyan szaladnak értük az asszonyok, és hogyan viszik a hónuk alatt haza, hogy legyen kenyér egész héten a család asztalán.

Az egyik asszony megkínál a csábítón illatozó kenyérből. Letörök a széléből, a „ragancsából" egy darabot. Finom.

Beteszem a miénket is a kétkerekű kocsiba, és elindulok az anyám dagasztotta, frissen sült kenyérrel hazafelé.

Utközbep elgondolkodom: milyen hosszú az út a búzaföldekről a kemence ajtajáig, mennyi erőfeszítés, mennyi fáradságos munka áll az illatozó, friss kenyér mögött. Gondoljunk erre, és ne pazaroljunk az életet adó kenyérrel.

Szöveg és kép: ZOLCZER JANOS

IFJÚ SZÖVETKEZET

Hétezer hektár föld egy darabban. Nagy lehetőségek, mesés távlatok elé állítja gazdáit. A tulajdonos ez esetben a kolárovói (gutái) Szocialista Ifjúsági Szövetség nevet viselő egyesült földművesszövetkezet. A tagok és a vezetőik még csak most vizsgálják, tanulmányozzák az előttük álló feladatokat. Mert alig pór hete jegyezték be a szövetkezetét a cégjegyzékbe. Az idén január elsejétől lépett közös útra a gútai és az ifjúságfalvi szövetkezet. Ottjártamkor tartották az első vezetőségi ülést. Mindezeket Kiss Istvántól, az üzemi pártszervezet elnökétől tudtam meg. Az ő jóvoltából beszélgethettem később Mokhali Borbálával és Žilinská Máriával, akiket pór percre kikért a vezetőség tanácskozásáról. így a két csinos fiatalasszonyt nem munka közben, hanem tisztségviselői mivoltukban örökítettem meg.

Egyikük a baromfit, másikuk a kisborjakat gondozza. Malchali Borbála kollektívája a XV. pártkongresszus tiszteletére vállalta, hogy az idén ismét 5 darabbal növeli a gondozására bízott tyúkok évi tojáshozamát s emellett 1 dkg-mal csökkenti az egy tyúkra jutó napi szemestakarmónyfogyasztást. Azért írom, hogy ismét, mert a múlt évben is tettek hasonló kötelezettségvállalást, amelyet még túl is teljesítettek.

Žilinská Mária a kisborjak súlygyarapodásának növelését vállalta. Tíznapos kortól négyhónapos korukig gondozza az állatokat. Hozzáértést, gyengéd női 'kezet igényel ez a munka.

— Szövetkezetünkben jól működik a Nőszövetség üzemi szervezete — mondta az asszonyok

lalásuk további pontjairól, miszerint: Pártunk közelgő XV. kongresszusának tiszteletére vállalják a védnökségük alatt álló óvoda berendezésének karbantartását, af játékok javítását; egy másik — most épülő — óvoda építéséhez mindegyikük 20 órai munkával járul hozzá. Mindezek mellett természetesen a gépeket időben és szakszerűen megjavítják, úgyszintén a még felhasználható alkatrészeket is, ügyelnek munkahelyükön a rendre és a tisztaságra, s mindegyikük legalább öt-Makhali Borbála (balról) és Žilinská Mária

Forró Sándor és Halász Béla a Major 4511-est javítják A szerző felvételei

távozása után Kiss elvtárs. — Tagjainak segítségére mindig számíthatunk. Nem egyszer bizonyították már pártos elvhűségüket. Ennek azért is örülünk, mert elsősorban ők nevelik gyermekeinket. Sok a fiatal a szövetkezetben. Erre utal elnevezése is.

A Morvái Lajos vezette bronzérmes szocialista brigád az egyesült szövetkezet komáromi gépjavítóműhelyében dolgozik. Fiatalok alkotják. Tizenheten vannak.

— Ne arra! — szólt utánam a kapuőr, amikor a műhely nagy ajtói felé irányítottam a lépteimet. — Itt vonnak a brigádtagok az irodában, összejövetelen.

Erre én is kíváncsi vagyok. Amikor belépek, hallom:

— Akkor beírhatom? Mindegyikünk nyolc órát dolgozik városunk szépítésén.

Magasba lendülő kezek jelzik az igent.

— Ezzel az ifjúsági brigád kötelezettségvállalása teljes, a gyűlést befejeztük.

Az utóbbi két mondat Marosi Lajos szájából hangzott el. Ö tájékoztatott szocialista munkaválórai munkával segíti a műhely tetőszerkezetének átépítését.

Zúgtak, búgtak a gépek, már javában folyt a munka, mire a szerelőcsarnokba értem. Lánctalpas traktorok, kombájnok sorakoztak „gyógyításra" várva.

— Itt kerekes traktort nem javítanak? — kérdeztem.

— Dehogynem! — hangzott a válasz —, csak éppen azokat „kezeljük". Azért nem ismeri fel.

— Ez például egy Major 4511-es — mondja Forró Sándor, a keze alatt Jevő darabra mutatva —, egy hét múlva futnia kell. Mert egy hét múlva mi már a Magas-Tátrában síelünk, de az itthoniak megkezdik a vetést.

Az 1975-ös évet huszonkétmillió korona nyereséggel zárta a gútai szövetkezet. Ebből kétmillió hatszázezret szétosztott a tagok között. Az 1976-os esztendő és a hatodik ötéves tervidőszak kezdetén még nagyobb feladatok előtt állanak, mint a múltban. Fiatal a szövetkezet, fiatalok a tagjai, s ez biztató, mert hétezer hektár föld egy darabban nagy lehetőségek, mesés távlatok elé állítja gazdáit.

FISTER MAGDA

13