A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-06 / 1. szám

BORZOVA

EGYIK

LEGÖREGEBB

HAZA

o

JUHOS FARKAS ANDRÁS FARKAS PIROSKÁVAL BESZÉLGET

Késő őszi szombat reggel. A falut övező gömöri hegyeit szemérmesen elbújnak a tejszínű ködben. Hasztalan kaptatok fel az egyik dombra, hogy madártávlatból fényképezzem le a falut. Sejtem ahogy fölérek: itt nem csinálok jó képeket.

A völgyből egy villanyfúrész csikorgó hangja száll felém, egyébként csönd van. Hirtelen eszembe jut egy szomorú dal. Ezen a tájon születhetett valamelyik juhász vagy a sovány földet művelő parasztember ajkán:

Meghalt a juhász Nincsen maradás Ki mondja már a kutyának Fordítsd meg a nyájt

Aborzovai (silickó brezovai) szövetkezeti irodában beszélgetünk és persze melegedünk is a naftakályha tüzénél Farkas Piroska könyvelő, a helyi SZISZ- szervezet elnöke. Egyike azoknak a fiataloknak, akik még itt dolgoznak a faluban.

— Hosszú idő után én vagyok az első, aki a húszévesek közül a szövetkezetbe ment dolgozni. S talán ugyanannyi vagy még több idő telik el addig, ómig követ valaki. Hiába, a fiatalok már nem érzik jól magukat a faluban. Szinte valamennyien eljárnak dolgozni: ki a gömörhorkai gyárba, ki Pelsőcre, ki Tornaijára, a szövetkezetben meg maradnak az öregek, akik lelkesen dolgoznak ugyan, de már nem bírják úgy az iramot. Az ifjúsági szervezet munkáját -is nehéz ilyen körülmények között irányítani. Jó, ha havonta egyszer sikerül összehívnom a tagságot. A borzovai tónccsoportról már biztosan hallott. Ott bizony egy fiatalt sem találna, pedig édesanyám, aki szintén táncol, gyakran mondogatja nekem: lányom, hívjad azokat a fürgelábúakat, mert mi már nem soká bírjuk erővel. Azt hiszi jönnek? Inkább Pelsőcre mennek, mert ott beat-muzsi'kára táncolhatnak.

Kopogtatnak az ajtón. A postásnő hozza a szombati újságokat. Vele érkezik Juhos Farkas András bácsi is, a szövetkezet tehenésze. Szó szót követ, s hamarosan megtudom, hogy mindketten a híres tánccsoport tagjai.

— Valamikor hangos falu volt Borzova — mondja Farkas András. — Vasárnap délutánonként a legények versenyt énekeltek a templomtoronyban, s a hangoskodásért senki sem neheztelt. Sőt, ha valakinek nem hallották a hangját, másnap már megkérdezték: no Andris, merre kódorogtá! tegnap, nem hallottalak énekelni. A lányok meg karonfogva sétálgattak a faluban, s úgy danoltak. Vidám élet volt az nagyon, szerettem fiatalnak lenni. Most meg nézzen csak körül! Egy lelket nem találna az utcán. Mindenki otthon ül, nézi a televíziót, s még azok is, akik valamikor a legvirgoncabbak közé tartoztak, csak legyintenek, ha a tánccsoportról van szó. Nem vén embernek való az. mondogatják. De Zselizre, Gombaszögre, Kalocsára szerettek volna eljönni. Én sem vagyok már mai gyerek, 64 éves leszek, de addig, amíg mozogni tudok, eltáncolgatok. Szívesen megtanítanám a fiatalokat is a bokózóra, a botostáncra meg a többire, csak jöjjenek. Kór lenne, ha abbamaradna a dolog. Sohase felejtem el, milyen nagy öröm volt számunkra, amikor Kalocsán a nézők háromszor is visszahívtak bennünket a színpadra. Én úgy sírtam a meghotódottságtól mint egy kisgyerek. Jó érzés volt tudni, hogy tettünk valamit Borzováért, hogy a tánccsoport révén sokfelé tudomást szereztek a faluról.

Vitárius Ferencné postamester, levélkézbesítő, nőszövetségi elnök, tánccsoportbeli tag egyszemélyben. A legfiatalabb a borzovai táncosok között.

— Sokan megszóltak a faluban, hogy táncolok. Mintha azzal valami bűnt követtem volna el. A férjem sem nézte jó szemmel, igaz ó azért, mert nem szeret táncolni. Engem azonban nem lehetett lebeszélni. Bármennyi munkám is volt, a próbákon mindig ott voltam, mert vitt a lelkesedés, a tenniakarás. A nöszövetségben is sok a tennivaló, az emberek mostanában valahogy fáradtabbak, kényelmesebbek vagy mit tudom én mi van velük. Persze azt is meg kell mondani, hogy nemcsak bennük van a hiba. Itt van például a könyvtár. Az emberek szívesen olvasnának, de nincs könyvtárosunk, aki kikölcsönözné nekik a könyvet. A kultúrházat sem használhatjuk. Tavasszal kezdték el az átalakítását, s már lassan újból kitavaszodik, de még alig csináltak valamit rajta. Nem is tudom, hol fog a tánccsoport gyakorolni.

14