A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-03 / 4. szám

Ha tekintetbe vesszük, hogy ma már csalódok ezrei tapétázzák maguk a la­kásukat, ez igazolja azt az ismert tényt, hogy elég egy kis ügyesség, és a sa­ját elképzeléseinknek megfelelően csi­nosíthatjuk a lakásunkat. A tapétázás nem művészet, csak ragaszkodni kell a helyes munkafolyamathoz. Amennyiben nem vagyunk egészen biztosak még önmagunkban, a saját ügyességünk­ben, próbaképpen tapétázzuk ki elő­ször csak az egyik falat, mondjuk az előszobában. Itt meggyőződhetünk, hogy ehhez valóban csak egy kis ügyesség kell, nincs szükség különö­sebb szaktudásra. A tapétázás nem di­vat a szó szoros értelmében véve, ha­nem természetes szükséglet. Számtalan előnye van, így például nem kell ki­üríteni a helyiséget, hanem csak a bú­torokat elhúzni a faltól, nincs szükség nagytakarításra mint szobafestés után, nem kell valamennyi falat egyszerre ki­tapétázni, annyit végzünk el egyszerre, amennyire az időnkből telik, aztán máskor folytathatjuk a munkát, ha job­ban ráérünk stb. Amikor azonban el­kezdjük a tapétázást, számolnunk kell azzal, hogy nem lehet jól felragaszta­ni a tapétacsíkokat olyan falra, ame­lyen már több réteg festék van; ilyenen nem tart jól a tapéta. Ilyen esetben le kell vakarni a korábbi festékrétegeket és simítani kell a falat. Tapétát gya­korlatilag mindenütt lehet használni, csők különösen párás helyiségekben és nedves falakon nem, mert a tapéta csak száraz felületeken tart. Ami a megfelelő mintát illeti, iga­zán van mi között válogatni. A két ter­melő: a Prágai Papírgyár és a Martini Papírgyár nagy választékban szállít ki­tűnő minőségű tapétákat a Drobný tovar vállalat papírboltjaiba. Van már azonkívül az országban az említett bol­tok kiterjedt hálózata mellett néhány specializált tapétabolt is. Mindegyik nagy választékát kínálja a tapétáknak; mindenki kiválaszthatja a saját ízlésé­nek legjobban megfelelőket a lakó-, háló-, gyermek- és előszoba számára egyaránt. Azonkívül mindegyik bolt személyzete ellátja a vásárlót megfele­lő szaktanácsokkal, hogy mindenki a legtökéletesebben kitapétázhassa a la­kását. Most pedig kissé bővebben magáról a tapétázásról. Először is jól meg kell gondolni, milyen mintájú tapétát vá­lasszunk, s meggyőződni róla, milyen szélességben és milyen hosszúságú te­kercsekben kapható. Ezután ki kell mérni a tapétázásra szánt falakat. A kapott folyóméter-értékhez még bizton­ság okáért hozzá kell számítani mint­egy tíz százalékot. A kimérésnél ugyan­is tékintetbe kell venni, hogy milyen — sima, illetve csíkos vagy mintás — tapétára gondolunk. Mintás tapétánál számolni kell azzal, hogy a minta ösz­­szeillesztésénél mindig bizonyos hösz­­szúságú tapétacsík elesik. Ezért kell ilyen tapétából mindig többet besze­rezni, hogy a mintába szabásnál levá­gott darabok a végén ne hiányozzanak az összmennyiségből. Vigyázat, mérjünk tehát jól, az említett körülményt is te­kintetbe véve, nehogy a végén csak egyetlen folyóméter tapéta is hiányoz­zék, mert ez nagyon kellemetlen lehet. A falnc.k tökéletesen száraznak és simának kell lennie. Amennyiben olyan falra akarunk tapétát ragasztani, amely előzőleg latex festékkel volt kifestve, ezt üvegpapírral le kell csiszolni és zsírtalanító szert tartalmazó meleg víz­zel jól lemosni. Csak ha a fal meg­száradt, kezdjünk hozzá a tapétázás­hoz. Amennyiben a falfelület egyenet­len, ajánlatos a falat először közönsé­ges újságpapírral leragasztani (semmi­képpen se használjunk ehhez képesúj­ságot). Most jön talán a legfontosabb művelet: a tapétacsíkok levágása mér­ték szerint. Először is a tapétát kigön­gyöljük s (kimérjük a két első csíkot. A minta rendszerint 15—20 centiméteren­ként ismétlődik. Az első két minta alapján mérjük le a többi csíkot. Mi­előtt a tapétacsík hátát bekennénk az enyvvel, mérjük ki a falon, illetve a mennyezeten az első tapétacsík széles­ségét s ezt jelöljük meg puha ceruzá­val. A mennyezetet úgy tapétázzuk, hogy a csíkok párhuzamosan haladja­nak az ablakkal, s magát a tapétara­gasztást is innen kezdjük. Itt kivételt teszünk: a mennyezetet magát is be­kenjük enyvvel. A tapétát úgy ragaszt­juk fel, hogy a mennyezet felől a fal felső szegélyét is kb. 5 centiméterre ta­karja. Amennyiben nincs megfelelő nagyságú asztolunk, a tapéta hátolda­lának enyvezése a padlón is történhet, de ekkor terítsünk egy tiszta csomago­lópapírt a padlóra. Dolgozzunk lehető­leg szélesebb puha ecsettel. Az enyv felkenését a tapétacsik közepén kezd­jük, aztán haladunk a szélek felé. A beenyvezett csíkot félbehajtjuk úgy, hogy az enyvezett felület egymásra ke­rüljön. A tapéta minősége (a papír vastagsága) szerint 5—20 percig hagy­juk, hogy átnedvesedjék, a papír be­igya a ragasztót. Ezután kezdődhet a tulajdonképpeni tapétázás, a falra­gasztás. A ragasztószert, jól beszívott tapéta-Elég egy kis ügyesség só részét is (előbb természetesen levá­lasztjuk a csík felső részének hátolda­láról) és az előbbiekben ismertetett módon járunk el. A tapétacsík alsó szegélyét odaillesztjük a parkettléchez (esetleg a lécet felszedjük s ekkor a tapéta a léc alá kerül), és a megfe­lelő hosszat kijelöljük egy bezárt olló hegyével, a tapétacsíkot elválasztjuk a faltól s a fölösleges darabot ollóval egyenesen levágjuk, végül a tapétacsík alját is jól odasimítjuk a falhoz. A kö­vetkező csíkot azonos módon ragaszt­juk fel. Ha mintás tapétát ragasztunk, ne feledkezzünk meg róla, hogy a ta­pétacsíkokat függőlegesen úgy kell összeilleszteni, hogy egyáltalán ne le­hessen látni az összeillesztés helyét. A szoba sarkainál vigyázzunk, mindig úgy helyezzük el a tapétacsíkokat, hogy az egyik legalább 5 centiméterre átmen­jen a másik falra. A következő csíkot azután úgy ragasztjuk fel, hogy egy kicsit takarja a másikat, de ne zavar­ja meg a minta folyamatosságát. A vil­lanykapcsolóknál, csatlakozó dobozok­nál úgy járunk el, hogy a falon elhe­lyezett tapétát kissé szabaddá tesszük, vagyis elhúzzuk a faltól, kijelöljük a kapcsoló vagy a doboz pontos körvo­nalát, helyét ollóval kivágjuk (esetleg a kapcsoló vagy a doboz takaróját le is vehetjük, de előzőleg biztonság oká­ból csavarjuk ki a biztosítékokat), a ta­pétát ismét odanyomjuk a falhoz és ki­simítjuk. Most mór, hogy legalább elméletben ismerjük az egész tapétázási eljárást, elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen már értünk is hozzá. Ez ugyanis a leg­fontosabb. Maga a munka nem túlsá­gosan fáradságos, hiszen egyszerre ki­tapétázhatunk egy helyiséget (vagy esetleg csak egy falat), aztán másnap csíkot odavisszük a falhoz, majd felső szegélyét odaillesztjük a fal felső sze­gélyénél a mennyezethez vagy a kije­lölt vonalhoz s az egész csíkot köny­­nyedén odanyomjuk a falhoz. Ha a ta­pétacsík pontosan „ül”, tenyerünkkel kicsit kisimítjuk, mindig a felső szélé­nek közepén kezdve és kifelé, majd lefelé haladva. A simítást rövid szőrű kefével végezzük. Ne felejtsük el, hogy mindig középről kell haladni kifelé, a tapéta szélei felé. Előfordulhat, hogy a tapétacsíkot rosszul illesztettük a he­lyére, ilyen esetben könnyedén elvá­lasztjuk a faltól és ismét pontosan a helyére illesztjük. Ilyenkor jó, ha a ta­péta kellőképpen magába szívta a ra­gasztót. Ha a tapétacsik felső része már jól megragadt, odaillesztjük az al­vagy későbben folytathatjuk a munkát. Most még valamit arról, hogy tapétán ikívül mi kell még hozzá. Először is jó minőségű ragasztó, egy vödör, amiben a ragasztót kikeverjük, megfelelő ecset, egy éles kés és olló, mérőszalag vagy elég nagy fejesvonalzó, egy rövid szőrű kefe (vagy speciális henger) a tapéta simításához. Amint már mondottuk, a papírboltokban nagy választékban áll­nak tapéták rendelkezésre, így minden­ki kiválaszthatja a saját ízlésének leg­jobban megfelelőt. Megfelelő elhatáro­zás, egy kis ügyesség, egészséges ön­bizalom kell csak hozzá, és máris hoz­záláthatunk a munkához, ugyanúgy mint családok tízezrei, akik ma már örülnek a saját ízlésük szerint szépen kitapétá­zott lakásnak. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom