A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-18 / 39. szám

NÉHÁNY SORBAN • Izsón komolyan veszik a kultu­rális munkát. Tóth Ferenc például több mint négy éve megszakítás nélkül táncosként is, tánccsoport­vezetőként is aktívan működik a CSEMADOK helyi szervezetében. Tizenöt éve tanulta ki a géplaka­tos mesterséget. Komárnoban (Ko­máromban) dolgozott a hajógyár­ban. Közben gimnáziumi érettségit szerzett. Kezdetben a szakmájának élt, később anyagbeszerzőként te­vékenykedett. Annak ellenére, hogy rengeteget' utazik, rendszeresen részt vesz a táncpróbákon. Szak­mai hozzáértését és jó szervező­­készségét bizonyítja, hogy a „Bú­zavirág'' táncegyüttes szép ered­ményeket, jelentős sikereket ért el. Szerény, szolgálatkész fiatalem­ber. Néhány évig a SZISZ helyi szervezetének elnöki tisztét is be-Pásztor János néhány társával a magyar­­országi túra egyik állomáshelyén Kovács Ilona, a könyvtáros A strekovi (kürti) községi könyvtárra és vezetőjére, Kovács Ilonára Sánta Béla bácsi, a tanító hívta föl figyelme­met. S mert Béla bácsit eléggé tréfás kedvű embernek ismerem, először nem is akartam kötélnek állni: szóval, elég nehezen szántam rá magamat erre a könyvtórlátogatásra. Főleg azután let­tem túlságosan is bizalmatlan, mikor véletlenül — a vonaton — olyan kürti fiatalasszonnyal találkoztam, aki nem tudta, hogy falujában még könyvtár is létezik. Egy esős, hideg őszi reggelen, amo­lyan könyvtárlátogatásra termett idő­ben, amikor az ember legszívesebben töltötte. Arra törekedett mindig, hogy a két szervezet fiataljai meg­értsék és segítsék egymást a kul­turális munkában. Aktív kultúr­­munkás. Az elmúlt években min­den bemutatott színdarabban sze­repelt. Munkahelyén si megbecsü­lik. Pontos és lelkiismeretes. Jó munkája elismeréseképpen java­solták a CSKP-ba. Mint tagjelölt még nagyobb lelkesedéssel végzi a- rábízott feladatokat. Az ország számos vidékét bejárta. Tapaszta­latait mind a munkahelyén, mind a kulturális munkában gyümöl­­csözteti. Ahogyan ismerjük, a jövőben is mindent megtesz azért, hogy az izsai helyi szervezet jól dolgozzék. K. L. • Biel’ (Bély) több ezer lakosával a trebisovi (tőketerebesi) járás legnagyobb községei közé tartozik. Nem csopán a falu lakóinak szá­mát tekintve nagy ez a község, ha­nem a CSEMADOK helyi szerveze­te tagjainak a kimagasló tevé­kenységét illetően is. 1949 márci­usában Pásztor János, Szombaty Etelka tanítónő és Perkács Pál ala­kították meg a szervezetet. Azóta sok víz lefolyt a „kertek alatt" ka­nyargó Tiszán. A CSEMADOK bé­­lyi szervezete mind szerkezetét, mind kulturális tevékenységét ille­tően megváltozott. Kezdetben a taglétszám alig érte el az ötvenet. Ma már több mint 115 a tagok száma. Pásztor János elnök (ala­pító tag) vezetésével (négy éve áll a szervezet élén) újabbnál újabb sikereket érnek el a kulturális munkában. MARCZI ÖDÖN a meleg szobában, újságok, könyvek társaságában tölti idejét, mégis elutaz­tam a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járás Kürt nevű községébe. Nos, Sánta Béla bácsi ezúttal tényleg nem tréfálkozott, a falu négyezer négy­száz könyvet tartalmazó könyvtára való­ban gazdagnak mondható. Az újságok, a folyóiratok sem hiányoznak a polcok­ról. Mindenki megtalálhatná itt az őt érdeklő olvasnivalót, hal... Ha keres­né. Sajnos, a kürtiek nemigen érdeklőd­nek a könyvtárban található olvasnivaló iránt. Hogy ezt meg honnan veszem? Abból gondolom, hogy a könyvtárnak csupán 280 olvasója van. Nem mondom, elég nagy lenne ez a szám, ha egy kis­községről lenne szó. Kürtöt azonban a legnagyobb jó — vagy rossz? — aka­rattal sem nevezhetjük kisközségnek. S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a könyvtárlátogatók jelentős része iskolás, minden lelkiismeretfurdalás nélkül föltehetjük a kérdést: hol vannak a kürti olvasók? (A könyvtárban mind­össze eggyel — Szekeres Marikával — találkoztam, aki a könyvtáros szerint gyakori látogató itt, s egyszerre öt-hat könyvet is elvisz.) Persze, feltehetjük, hogy a lakosok — a már említett fiatalasszonyhoz hason­lóan — nem is tudják, hogy falujukban könyvtár működik. Ez annál inkább hi­hető, mivel a könyvtárnak — legalábbis egyelőre — nincs állandó „székhelye". # A CSEMADOK Horné Myto-i (vámosfalusi) helyi szervezete és az ifjúsági klub Oláh Ödönnek, az ál­talános iskola igazgatójának ve­zetésével közös szórakozásra hívta meg az 1200 lelket számláló köz­ség 120 idős polgárát, idős embereknek vacsorával és üdítő­italokkal kedveskedtek. A költsége­ket a CSEMADOK helyi szerveze­te fedezte. Kulturális műsort adtak az idős polgároknak, majd együtt énekeltek, táncoltak velük. A ki­lencvenhat esztendős Almási Lajos bácsi is a nyugdíjasok között volt. A közös szórakozás után kijelen­tette: — Engem még soha az élet­ben nem ért ilyen nagy megtisz­teltetés. Köszönöm a sok szépet és jót. A vámosfalusi kulturális élet mozgalmas, eleven. A helyi szervezet tagjai a művelődési há­zat gyakran igénybe veszik. Olyan meleg, emberi azonban még soha nem volt a kultúra temploma, mint a nyugdíjasok estjén. Fiatalok és idősek nagyon jól tudják, hol le­het és hol kell hasznosan eltölteni az időt. KAMENAR bernat Tóth Ferenc A mostani könyvtárhelyiségekbe ponto­san egy évvel ezelőtt költöztették a könyveket, de — mint Kovács Ilona el­mondta — talán még az idén ismét költözködnek: ezúttal a helyi nemzeti bizottság újjáalakított épületébe. Hogy jelenleg hol található a kürti községi könyvtár? Egy ódon, roskadozó parasztházban, amely talán még nagy­apáink ifjúkorából maradt itt a paloták­nak is nyugodtan nevezhető új házak között. Az egerek talán gyakrabban je­lennek meg benne, mint az olvasók: — Nemcsak a könyveket rágják meg, félek is tőlük. A „frász töröget", ha csak egy is megjelenik — mondja íze s­­kürtiesen Kovács Ilona. — Különben egész nap villanyvilágításnál dolgozom, mert ide még a nap se süt be. A könyvtáros — ettől függetlenül — szereti munkáját, mert szereti a köny­vet, az írott szót. Ha csak tőle függne, az olvasók számát is emelné, s ezzel nevemberben meg is próbálkozik. Mert van az évnek két hónapja, amikor díj­mentesen lehet beiratkozni a könyvtá­rakba: március, a könyv hónapja és november, a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság Hónapja. Kovács Ilona számít arra, hogy ezekben a hónapokban emelkedik majd a könyvtárlátogatók száma, hiszen a diákoknak még az a három korona is „nagy pénz", amit egyébként a beiratkozáskor fizetni kel­lene. Kürtön tehát olvasó kerestetik. S reméljük, nemcsak kerestetik, hanem — hamarosan — találtatik is. V. E. Foto: a szerző és Prandl HOBBYJA A HÉT Minden embernek van vala­milyen kedvtelése. Van a gyere­keknek is. Ök többnyire szalvé­tát, bélyeget, képeslapot vagy gyufacímkét gyűjtenek, a felnőt­tek viszont már komolyabb dol­gokban lelik kedvtelésüket. Én most Stromp Valikét szeretném bemutatni, aki már egészen fia­talon, nyolcéves korában kezdte szenvedélyesen összerakni az ott­honukba hétről hétre bekopogó Hetet. Azóta is gyűjti az egyes szá­mokat, s ha azt vesszük, hogy már tizedik éve él a szenvedélyé­nek, bizony a tíz esztendő alatt tízszer ötvenkét darabot gyűjtött össze, s ez tetemes mennyiség, nagy helyet foglal el. Egyszer megkérdeztem tőle, mit akar, illetve mi a szándéka a sok Hét­­példánnyal, s Valika csak vono­­gatta a vállát, mert még nem döntötte el, nem is gondolkozott róla. Bizonytalanul annyit mon­dott: — Talán beköttetem . . . vagy ha ezt nem teszem, odaajándé­kozom valamelyik magyar iskolá­nak . . . Egyelőre azonban még gyűjti a Hetet, vagyis továbbra is rend­szeresen járatja, mert már gye­rekkorában nagyon megszerette ezt a kedves képes hetilapot, amelyben hétről hétre sok érde­keset és szépet talál. Stromp Valika egyébként Janik­ban (Jánokon) lakik és Presov­­ban (Eperjesen) tanul. A peda­gógiai fakultás orosz—német szakán másodéves hallgató. Ta­nítónő akar lenni. Mint főiskolás lány, otthon is tevékenykedik. Évek óta aktivistá­ja a községi népkönyvtárnak, s tagja a SZISZ helyi szervezete tánccsoportjának. FIRTKO ISTVANNÉ OLVASÓ KERESTETIK 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom