A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-18 / 39. szám
E zt a kérdést nem könnyű megválaszolni, de mindjárt segítek. Hol mivel? Egy csipkelődőgúnyolódó nótával: „A dernöiek mór oly szegények, Faslopcsuban járnak a legények. Faslapcsuban járnak, Abban is kiállnak A kapuba." Igen, évtizedekkel — talán századokkal is (?) — ezelőtt a környező falvak legényei még ezzel a furcsa nótával csúfolták-bosszantották a drnavai (dernői) „giszereket". vasöntő munkásokat. Lám, mennyire változnak a szokások: a fapapucs, amely manapság a legkeresettebb divatcikkek egyike, a csúfolódó nóta keletkezésének idején még a szegénység jele volt. Pedig Dernő akkoriban sem lett volna éppen szegény falu, csakhogy .földjének kincseit, oz értékes érceket nem a nép, hanem az Andróssygrófok birtokolták. Dénes gráf a múlt század hatvanas éveiben állítólag még aranybányát is nyitott o Szörnyükút tájékán. A Szörnyükút egyébként nem valami mélységes-mély kút, ahogy azt a neve alapján gondolnánk: így hívják a forrást, amelynek homokjában ónnak idején aranyat találtak. Nevét „szörnyűhideg" vizéről kapta. Szóval, Dernőn aranybánya nyílt, amelyre hamarosan maga a király is szemet vetett. Kisajátítani azonban nem tudta, mert a gróf inkább bezárta a bányát, de még a bejáratát is eltüntette. A patakot, amely onnan, az egykori aranybánya környékéről szalad lefelé, s végig folyik a faHOL FOLYIK AZ ARANYPATAK? kes barlangjában Jánosík is nemegyszer megfordult. A Pipitykének nevezett hegyről azt jegyezhetjük meg, hogy itt „született" a bányászat, amely később a környékbeli lakosság fő foglalkozásává lett. Akkoriban még a község sem létezett, csupán egy talpraesett, tehetséges német nő élt a vidéken: vasérc után kutatott a Pipityke láncolatán. S mert a csodálatosan szép gömöri táj neki is megtetszett, letelepedett a hegyek, a kristálytiszta patakok között. Állítólag Dernőt is róla nevezték el, ámbár ki tudja? Annyit elismerhetünk, hogy a község neve valóban németesen hangzik. Az imént elmondott történeteket az ötvenhét éves Ulman Lajosnétól, a község krónikaírójától hallottam, aki ma is fáradhatatlan kutatója a környék történelmének. lun, máig is Aranypataknak hívják . . . A falut koszorúzó hegyek közül szinte mindegyikhez fűződik valamilyen érdekes — sokszor különösnek mondható — történet. A nyolcszáz méter magas Somhegyről például azt beszélik, hogy valamikor régen a Bebek csalód egyik tagja soksok aranypénzt és egy nagy darab gyémántot talált a tetején. A gyémántot a királynak ajándékozta, de nem egészen ingyen: az volt a kérése, hogy hét aklot építhessen juhainak. A király ebbe beleegyezett, a csalafinta nagyúr azonban nem aktokat, hanem várókat építtetett: így keletkezett o krasznohorkai, a tornai, a csetneki, a pelsőci, a berzétei, a szádvári és a vöröskői vár. Hat közülük már régen tönkrement, csupán a krasznohorkai áll ellen o pusztító időnek. Persze, eredetileg ezt a várat is a Somhegyre akarták építeni. Csakhogy mi történt? Az építőanyagot, amelyet napközben a munkások felhordtak a hegytetőre, éjszakánként az ördögök átszállították a krasznohorkai várdombra. Am az is lehet, hogy mindez a betyárok tréfája volt, hiszen a Somhegy északi oldalán, a Vinkely nevű kőben lévő barlangot betyárok lakták valaha. A szájhagyomány szerint egyszer még IV. Béla, a király is megpihent benne hűséges embereivel. A betyárok igazi tanyája azonban a Bíkkes hegység volt. Azt hondják, a Bik-Dernőre egyébként nem egyedül, hanem a CSEMADOK járási bizottságát képviselő Ulbrik Zoltánnal érkeztem. Hogy mi célból? Arra voltam kíváncsi, miről számolnak majd be a dernöiek a CSEMADOK helyi szervezetének az évzáró gyűlésén. Ezt pedig mindenekelőtt a vezetőségi gyűlésen tudhattam meg, ahová útitársam, Ulbrik Zoltán is igyekezett. Nos, a szervezet tevékenységéről nem nyilatkozhatom valami elragadtatott hangon, de azért a legrosszabbak közé sem sorolhatnám a dernőieket. Működik egy tánccsoportjuk, amelynek vezetője a fiatal, rokonszenves Fodor Volika: nem könnyű a dolga, hiszen ugyancsak a „sarkára kell állnia", ha a csoport tagjait össze akarja toborozni. Az énekcsoportot Koleszár Józsefné, a mindig-futó Boriska néni vezeti: ugyan ki mondaná róla, hogy már hetvenéves? — Úgy nézek ki, mint a tizennyolc évesek. Persze, csak az ablakon — tréfálkozik. A vezetőség fiatal tagja Mázik Editke is; ő arról nevezetes, hogy a színdarabokban, illetve vidám jelenetekben eddig még csak férfiszerepeket játszott. Nincsenek tón Dernőn férfiak? Mór hogyne lennének, hiszen Korintus Lászlón, a helyi szervezet elnökén kívül itt ül az asztalnál Szappanos Ferenc is, akiről pedig azt beszélik, hogy „nagy színjátszó volt, míg a fejét be nem kötötték". De állítólag még azután is színpadra lépett néhányszor. Úgy látszik, csak az Editkéhez hasonló korú fiúk gyávábbak — a csúfolódó nóta szavával élve „szegényebbek" — a kelleténél. Pedig az Aranypatak itt folyik: itt, a szemük előtt, végig a falun . .. VARGA ERZSÉBET (A szerző felvételei) 5
