A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
A ZENE MINDENKIÉ A Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fóruma (Tribune Internationale des Jennes Interprétet) vagy ahogy a résztvevők és érdekeltek nevének francia rövidítését használva egyszerűen nevezik, a „Tizsi“ az idén már harmadszor került megrendezésre. Hét évvel ezelőtt rendszeresítette az UNESCO keretében működő Nemzetközi Zenei Tanács a fiatal előadóművészek felkarolására, nemzetközi fórumon való bemutatására és az arra érdemes legjobb produkció megjutalmazására, hogy ezzel megnyissa vagy támogassa a nemzetközi érvényesüléshez vezetőt utat. Hogy az így nyújtott támogatás mennyire nagy jelentőségű és milyen sorsdöntő lehet egy fiatal művész életében, az egyértelműen kiviláglik vendégünknek, Kalmár Magdának, a budapesti Operaház művésznőjének nyilatkozatából is, aki nemzetközi pályafutásának kiinduló állomásaként éppen 1972-es itteni szereplését és a nálunk szerzett TIJI elismerést tekinti. A Fórumot első ízben 1969-ben rendezték meg Cannesban, majd a következőt három évvel később Bratislavában. Az akkori rendezés sikere és pozitív visszhangja késztette a Nemzetközi Zenei Tanácsot arra, hogy a TIJI állandó székhelyéül gazdag zenei tradícióval rendelkező városunkat tegye meg. hogy ez a rendezvény mindenkor szerves része legyen a Bratislavai Zenei ünnepségeknek. így került hát sor az idén a harmadik seregszemlére. Ezen tizenkilenc fiatal előadóművész mutatkozott be, azok, akiket tavaly a nemzetközi bíráló bizottság erre kijelölt A részvétel előfeltétele ugyanis egy bizonyos művészi színvonal elérése, ezt a különböző rádióállomások által beküldött magnófelvételek bizonyítják. Huszonöt jelentkezőtől érkeztek így be magnótekercsek, ezeknek meghallgatása után a zsűritagok kiválasztották a legjobb tizenkilenc produkciót, a mostani élő bemutatkozás alapján pedig odaítélte a zsűri elnöke — Hans Pischner professzor, a Berlini Állami Operaház főintendánsa — a legjobban szereplő fiatal előadóművészeknek a TlJI-koszorút. öt teljes napig tartott hát a nemes versengés, s végighallgatva a nemegyszer forró atmoszférájú koncerteket, örömmel kell megállapítani, hogy egyetlen résztvevő sem került alaptalanul pódiumra, nem volt kimondottan gyengének nevezhető produkció, sőt az átlagszínvonal örvendetesen magas volt. Ebből az egyenletesen magas színvonalból azonban mégis kiemelkedett hat olyan, a technikai tudáson túlmenő művészi többletet nyújtó teljesítmény, amelyért a nemzetközi bíráló bizottság joggal ítélte oda a koszorút, azaz a laureátusi címet. Legnépesebben, hat résztvevővel az ifjú zongoraművészek tábora képviseltette magát, így nem csoda, hogy ebben a kategóriában ketten szereztek díjazást: a húszéves Andrej Gavrilov, a tavalyi Csajkovszkij-zongoraverseny első helyezettje és a nagy reményekre feljogosított Marián Lapsansky, szlovák zongorista. A további négy pianista közül tetszett még a finn Eero Heinonen Rahmanyinov tolmácsolása. Nem tetszett viszont a belga Robert Groslot Bartók értelmezése, aki nem tudott mit kezdeni a III. zongoraverseny csodálatosan mély Adagio religiosojával. Roland Keller és Rolf- Dieter Arens Mozart, illetve Beethoven tolmácsolása sokban szimpatikus, de még csak részmegoldásokról tanúskodott. A legegységesebben a négy csellista képviselt magas színvonalat. A műsor megválasztásáért külön dicséretet érdemelnek. Az új laureátus. a budapesti Perényi Miklós, Pablo Ca-Perényi Miklós sals utolsó növendékeinek egyike az angol Edward Elgar a-moll versenyművét szólaltatta meg olyan gyönyörű tónussal, átéléssel és természetes közvetlenséggel, hogy művésztársai produkciójának ismerete nélkül is világos volt már, hogy jogosan aspirál a kitüntető címre. Paganini hangszerének képviselői az idén babér nélkül távoztak, mégis egyikük, az ifjú Cenék Pavlík abban a rendkívüli kitüntetésben részesült, hogy Bach két hegedűre írott versenyművének második szólamát napjaink egyik legnagyobb hegedűsének a lengyel származású mexikói Henryk Szeryngnek oldalán játszhatta el. A svájci Thomas Friedli klarinétművész szintén jogosan részesült a kitüntetésben, mert Weber ritkán hallható Esz-dur klarinétversenyét eszményi szépséggel, ragyogó hangszertudással * és igazi szólista rátermettséggel szólaltatta meg. A két kamaraegyüttes közül a pálmát a norvég Trio du Nord néven szereplő zongorahegedű-csello hármas kapta meg. Tagjai: Hakon Austbö, Öle Böhm és Hege Waldeland Beethoven D-durban komponált gyönyörű Geistertriójá-ban remekeltek. A legszebb hangszert, az emberi hangot csak egy énekes az NDK-beli Siegfried Lorenz képviselte. Szép baritonján Gustav Mahlernak Rückert verseire szerzett dalait olyan kifejezően, olyan átéléssel tolmácsolta, hogy a zsűri döntése egyértelműen jogos volt. Egyéni színfoltja volt a fórumnak Fábián Márta cimbalomművésznő szereplése. Nagy kái azonban, hogy műsorösszeállítása túlságosan előtérbe helyezte a kortárs szerzők műveit (Láng, Petrovics, Kurtóg), amelyek ugyan elvitathatatlanul érdekesek és egyértelműen bizonyították a művésznő technikai felkészültségét, de túlzottan egysíkúvá, sőt fárasztóvá tették programját. VARGA JÓZSEF (VI. Hák (1) és archív fotó) 14 Robert Groslot hangverseny közben
