A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-11 / 38. szám

Egy modern jármű: A világ valamennyi outógyára idő­vel áttér a kerékpárok gyártására. A nagyvárosokban földalatti utakat és hatalmas parkolóhelyeket építenek majd a biciklik számára. Ilyen és eh­hez hasonló jóslatok olvashatók Wil­helm Maschner „Kerékpárról az ország­utakon" című könyvében. Nem elha­markodottok ezek a kijelentések? Van-e egyáltalán valami reális alapjuk? A statisztikák világosan beszélnek. Az NSZK-ban a kerékpárok száma csil­lagászati nagyságrendű^ számot ért el: 26 millió pedál-meghajtású jármű van forgalomban s évente 3 millió darab­bal nő a kereslet. Hamburgban 727 km hosszúságú útrendszert építettek, ame­lyen kizárólag kerékpárosok közleked­hetnek. A nyugatnémet külügyminisz­ter, Hans-Dietrich Genscher — omikor csak a diplomáciai etikett megenge­di — biciklin jár be hivatalába. Ezek­­utón már azon sem lepődhetünk meg, ha a holland királyi család kerékpár­­sétájáról hallhatunk, annál is inkább, mert Hollandiában majdnem mindenki így közlekedik. Az Egyesült Államok­ban — először a történelem folya­mán — több kerékpárt adtak el, mint személyautót és kétkerekű motoros jár­művet együttvéve. Lengyelország is 1,2 millióval növelte idei kerékpór-ter­­melését, s a termékek, nagy része a belföldi piacra került. Nyugaton a ke­rékpár reneszánszának sok esetben az energiaválság az oka, de nem ez az egyetlen magyarázat. Már annak ide­jén, amikor Eisenhower, volt amerikai elnök szívszélhűdésben meghalt, ma­gánorvosa, Dr. Paul White, o neves kardiológus, azzal rázta fel az ameri­kai közvéleményt, hogy Eisenhower ma­ga okozta időelőtti halálát. „Ha meg­fogadta volna a tanácsomat, hogy ke­rékpározzon — jelentette ki — akkor tovább is élhetett volna”. Ugyancsak White mondta egy későbbi alkalom­mal: „A kerékpározás a különféle szív­­betegségek. s különösen az arterio­­szklerózis egyik leghatékonyabb meg­előzési módja. Nekünk embereknek — kétlábú emlősöknek — szükségünk van valamire, ami meggyorsítja a vér áramlását az alsó testrészekből a fel­sőkbe". A kerékpárosok tovább élnek Ez a végkövetkeztetése azoknak a megfigyeléseknek, amelyeket holland kutatók a lakosság három csoportján végeztek. Az embereket aszerint cso­portosították, hogy gyalog, kerékpár­ral avagy motoros járművel közleked­nek-e. Gondosan jegyeztek minden­fajta mozgással kapcsolatos tevékeny­séget: munkábajárást, bevásárlást, ki­rándulást, rokonlátogatást stb. Az ered­mények kiértékelése után kijelentették: A kerékpározók átlagosan öt és fél év­vel tovább élnek. A kerékpárosok az Egyesült Államok­ban a Kongresszus támogatósára is számíthatnak, mert az egészség és a jó kondíció megőrzésén kívül még az az előnye is megvan- ennek a közle­kedési módnak, hogy zajmentes és nem szennyezi a levegőt (köztudomású, hogy Amerikában a zajártalom és a környezet szennyezettsége egyre in­kább katasztrofális méreteket ölt). Az sem elhanyagolható tényező, hogy a közlekedési balesetek száma gyakorla­tilag a nullára csökkenne, ha csak ke­rékpárok közlekednének az utcákon. Természetesen egycsopásra nem lehet megváltoztatni a megszokott életrit­must, de úgy hírlik, az amerikai Kong­resszus a közeljövőben megtárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely szerint az utakon külön sávokat jelölnének ki a kerékpárosok számára. Stevenage, angliai városkában elé­gedettek lehetnek a városatyák, hi­szen mojdnem mindenki kerékpáron közlekedik, a balesetek száma jelen­tősen csökkent, megjavult a város le­vegője, s ami szintén nem lebecsü­lendő: a bicikli nem fogyaszt benzint. Új típusú kerékpárok A manapság használt kerékpárok alig különböznek az ötven évvel ezelőtt készültektől. Úgy tűnik azonban, hogy hamarosan forradalmi változásokra ke­rül sor a kerékpárgyártásban. Leg­alább is ezt sejteti a japán Kiotóban megtartott kerékpár-kiállítás néhány újdonsága. Az egyik gépen például olyan félautomatikus sebességváltó ta­lálható. amely a pedál könnyed hótra­­nyomásakor más „sebességre kapcsol". Egy más típusú gép pedig teljesen au­tomatizált: a hátsó kerékagyba „for­­dulatszám-méröt" szereltek be. amely a terepviszonyoktól és a kerékpár se­bességétől függően ad önálló utasítá­sokat a láncnak, hogy melyik fogaske­rékre ugorjon át, A legfurcsább kütalokú, de minden bizonnyal nagy jövőre számítható ke­rékpár a „vertikális bicikli". Lényege az, hogy nem kell körbetekemi a pe­dált, hanem csak függőlegesen lefelé nyomni. A hojtókarok elrendezése le­hetővé teszi, hogy csekély energia-be­fektetéssel jelentősen növeljük a jár­mű sebességét. A pedált féllábbal is lehet nyomni, s ha történetesen nincs szándékunkban gyorsan hajtani, elég, ha felváltva 8 centiméterre nyomjuk le a hojtókarokat. Ennek a rendszernek a „kulcsa" a speciálisan megszerkesztett hátsó iterékagy, amelynek mindkét ol­dalán fogaskerék található. Amikor a kerékpáros lábával a pedált lefelé nyomja, megfeszíti a láncot, amely mozgásba hozza az egyik vagy a má­sik fogaskereket, s ezzel együtt az egész hátsó kereket is. A legújabb tí­pusú vertikális bicikliken összesen húsz­féle sebességre lehet átváltani. Jóllehet, messze még az az idő, ami­kor a kerékpár diadolmaskodni fog a személyautó fölött, annyi azonban bi­zonyos, hogy e legrégibb jármű jövője nagyon reményteljes. A „Kvéty" nyomán FOTO: SUSIL WEERARATHNA 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom