A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
Egy modern jármű: A világ valamennyi outógyára idővel áttér a kerékpárok gyártására. A nagyvárosokban földalatti utakat és hatalmas parkolóhelyeket építenek majd a biciklik számára. Ilyen és ehhez hasonló jóslatok olvashatók Wilhelm Maschner „Kerékpárról az országutakon" című könyvében. Nem elhamarkodottok ezek a kijelentések? Van-e egyáltalán valami reális alapjuk? A statisztikák világosan beszélnek. Az NSZK-ban a kerékpárok száma csillagászati nagyságrendű^ számot ért el: 26 millió pedál-meghajtású jármű van forgalomban s évente 3 millió darabbal nő a kereslet. Hamburgban 727 km hosszúságú útrendszert építettek, amelyen kizárólag kerékpárosok közlekedhetnek. A nyugatnémet külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher — omikor csak a diplomáciai etikett megengedi — biciklin jár be hivatalába. Ezekutón már azon sem lepődhetünk meg, ha a holland királyi család kerékpársétájáról hallhatunk, annál is inkább, mert Hollandiában majdnem mindenki így közlekedik. Az Egyesült Államokban — először a történelem folyamán — több kerékpárt adtak el, mint személyautót és kétkerekű motoros járművet együttvéve. Lengyelország is 1,2 millióval növelte idei kerékpór-termelését, s a termékek, nagy része a belföldi piacra került. Nyugaton a kerékpár reneszánszának sok esetben az energiaválság az oka, de nem ez az egyetlen magyarázat. Már annak idején, amikor Eisenhower, volt amerikai elnök szívszélhűdésben meghalt, magánorvosa, Dr. Paul White, o neves kardiológus, azzal rázta fel az amerikai közvéleményt, hogy Eisenhower maga okozta időelőtti halálát. „Ha megfogadta volna a tanácsomat, hogy kerékpározzon — jelentette ki — akkor tovább is élhetett volna”. Ugyancsak White mondta egy későbbi alkalommal: „A kerékpározás a különféle szívbetegségek. s különösen az arterioszklerózis egyik leghatékonyabb megelőzési módja. Nekünk embereknek — kétlábú emlősöknek — szükségünk van valamire, ami meggyorsítja a vér áramlását az alsó testrészekből a felsőkbe". A kerékpárosok tovább élnek Ez a végkövetkeztetése azoknak a megfigyeléseknek, amelyeket holland kutatók a lakosság három csoportján végeztek. Az embereket aszerint csoportosították, hogy gyalog, kerékpárral avagy motoros járművel közlekednek-e. Gondosan jegyeztek mindenfajta mozgással kapcsolatos tevékenységet: munkábajárást, bevásárlást, kirándulást, rokonlátogatást stb. Az eredmények kiértékelése után kijelentették: A kerékpározók átlagosan öt és fél évvel tovább élnek. A kerékpárosok az Egyesült Államokban a Kongresszus támogatósára is számíthatnak, mert az egészség és a jó kondíció megőrzésén kívül még az az előnye is megvan- ennek a közlekedési módnak, hogy zajmentes és nem szennyezi a levegőt (köztudomású, hogy Amerikában a zajártalom és a környezet szennyezettsége egyre inkább katasztrofális méreteket ölt). Az sem elhanyagolható tényező, hogy a közlekedési balesetek száma gyakorlatilag a nullára csökkenne, ha csak kerékpárok közlekednének az utcákon. Természetesen egycsopásra nem lehet megváltoztatni a megszokott életritmust, de úgy hírlik, az amerikai Kongresszus a közeljövőben megtárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely szerint az utakon külön sávokat jelölnének ki a kerékpárosok számára. Stevenage, angliai városkában elégedettek lehetnek a városatyák, hiszen mojdnem mindenki kerékpáron közlekedik, a balesetek száma jelentősen csökkent, megjavult a város levegője, s ami szintén nem lebecsülendő: a bicikli nem fogyaszt benzint. Új típusú kerékpárok A manapság használt kerékpárok alig különböznek az ötven évvel ezelőtt készültektől. Úgy tűnik azonban, hogy hamarosan forradalmi változásokra kerül sor a kerékpárgyártásban. Legalább is ezt sejteti a japán Kiotóban megtartott kerékpár-kiállítás néhány újdonsága. Az egyik gépen például olyan félautomatikus sebességváltó található. amely a pedál könnyed hótranyomásakor más „sebességre kapcsol". Egy más típusú gép pedig teljesen automatizált: a hátsó kerékagyba „fordulatszám-méröt" szereltek be. amely a terepviszonyoktól és a kerékpár sebességétől függően ad önálló utasításokat a láncnak, hogy melyik fogaskerékre ugorjon át, A legfurcsább kütalokú, de minden bizonnyal nagy jövőre számítható kerékpár a „vertikális bicikli". Lényege az, hogy nem kell körbetekemi a pedált, hanem csak függőlegesen lefelé nyomni. A hojtókarok elrendezése lehetővé teszi, hogy csekély energia-befektetéssel jelentősen növeljük a jármű sebességét. A pedált féllábbal is lehet nyomni, s ha történetesen nincs szándékunkban gyorsan hajtani, elég, ha felváltva 8 centiméterre nyomjuk le a hojtókarokat. Ennek a rendszernek a „kulcsa" a speciálisan megszerkesztett hátsó iterékagy, amelynek mindkét oldalán fogaskerék található. Amikor a kerékpáros lábával a pedált lefelé nyomja, megfeszíti a láncot, amely mozgásba hozza az egyik vagy a másik fogaskereket, s ezzel együtt az egész hátsó kereket is. A legújabb típusú vertikális bicikliken összesen húszféle sebességre lehet átváltani. Jóllehet, messze még az az idő, amikor a kerékpár diadolmaskodni fog a személyautó fölött, annyi azonban bizonyos, hogy e legrégibb jármű jövője nagyon reményteljes. A „Kvéty" nyomán FOTO: SUSIL WEERARATHNA 15
