A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-25 / 30. szám

Németh Ica és Ropog József az elmúlt évad két különösen emlékezetes színészi alakítását nyújtotta a Capek-komédiában

Szezon után - szezon előtt

Színházainkban az évadzárás, a nyári szünet hetei vagy akár az új szezon első napjai mindig akaratlanul is mérlegelésre késztetnek: mi az, ami megvalósult az előző idény terveiből, szemtanúi lehettünk-e objektív mércével mérhető művészi előre lépésnek; mi az, ami az új bemutatók sorában maradandó színházi élményt jelentett, vagy ami kevésbé tetszett, a rendezést, a színészi játékot, esetleg az egész színpadi megfogalmazást tekintve — nem

sikerült. . . Egy-egy ilyen, a régi és az új színházi idény mezsgyéjén tett summázás — természetesen — aligha törekedhet a teljesség igényére, véleményem szerint azonban mégsem lesz most érdektelen egy röpke számvetést tenni arról: vajon mit őriz emlékezetünk a MATESZ-ban tavaly kapott színházi körképből, s egyben röviden áttekinteni az új színi évad kilenc új premiért ígérő műsortervét is.

Minden fenntartás nélkül leírhatjuk,

Jelenet a sikerrel játszott Meridiánból (Bugár Béla, Fazekas Imre és Ferenczy

Anna) Nagy László (2) és G. Bodnár felvételei

hogy sikeres és tanulságos volt az elmúlt színházi évad a MATESZ komáromi együttese és kosicei (kassai) Thália Színpada számára. Ez a megállapítás még akkor is megállja helyét, ha ugyanakkor azt is tudatosítjuk, hogy színházi életünk lényegében nem változott az elmúlt évadokhoz képest. A tavalyi idényben látott új produkciók szinte kivétel nélkül élményt adó, dicséretes rendezői erényeket és érett színészi alakításokat csillogtató színházi eseményekké kerekedtek ugyan, mégis hiányzott legalább egy, Az ember tragédiájához, Az elveszett paradicsomhoz vagy a Ferde házhoz mérhető emlékezetes siker. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy talán bágyadtszürkének éreznénk az elmúlt színházi évet, csupán az előző esztendőkben már megszokott egyenletes művészi emelkedés tudatában, a tavalyi bemutatók sorában egyetlen olyan darabot sem találtunk, mely az egész társulat tudását és erejét próbára téve — kiugró sikerrel- járó előadást jelentett volna.

Kétségtelen, hogy ehhez az igényhez a májusban bemutatott A kőszívű ember fiai álltak a legközelebb, és nem a színház művészeinek, hanem a dramatizációnak a hibája, hogy az egyébként valóban figyelemre méltó előadás első harmada kissé nehézkesnek, problematikusnak tűnik. E „szépséghibát" jól ellensúlyozza Konród József céltudatos rendezése, a népes szereplőgárda jó színészi munkája és Kopócs Tibor kiválóan sikerült díszletei s jelmezei. Fiatal képzőművészünkről e bemutató kapcsán elmondhatjuk, hogy eddigi „színházi pályafutásának" legjobbját alkotta! A tovaröppenő idő sem mosta el viszont fenntartásainkat a Thá-’ lia Színpadon látott Vitéz lélekkel. Beke Sándor, az előadás rendezője ezúttal is alapos, szakavatott rendezői munkát végzett, de Tamási Áron szövegézai magyar < színmű bemutatásában. Tény: távolról sem kizárólagosan' a

színház hibája ez, hiszen esztendők óta nem jélentkezik irodalmunkban fiatal drámaíró, nem bővül meglévő színpadi szerkesztőink száma; ám céltudatosabb, körültekintőbb dramaturgiai munkával talán lehetne változást elérni ezen az áldatlan helyzeten. A valóság ugyanis az, hogy fiatal íróink szinte aligha boldogulhatnak színpadon dramaturgiai segítség nélkül. Ezért drámairodalmunk és így a MATESZ esetében valóban nagyon fontos az író, a rendező és a dramaturg manapság már világszerte színházi műhelynek tartott alkotóközössége. Igaz, az idei évad műsorrendjében egyszerre két hazai magyar drámai alkotás is' szerepel (Dávid Teréz: Bölcs Johannája és Lovicsek Béla számos időszerű társadalmi kérdést tárgyaló színműve, az Alattunk a város, fölöttünk az ég), ám ez nem jelenti azt, hogy a MATESZ ne tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy új és érdekes műveket színpadra segítve megpróbáljon helyet biztosítani a drámaírói utánpótlásnak is.

Választékos és igényes műsorpolitikai célkitűzéseket tükröz az idei dramaturgiai tervben szereplő többi darab is. E gondosan összeállított műsorrend indoklása egyebek között leszögezi: a MATESZ tudatosan és elkötelezetten akar részt vállalni korunk emberének formálásában, a hazafiság és az internacionalizmus gondolatának elmélyítésében. Kíváncsian várjuk a tavaly látott Meridiánnak „folytatását" — az Ezüstjaguárt, melyben Ján Solovic a Benedik-család sorsának további alakulását írta meg szókimondó egyszerűséggel és őszinteséggel. A felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére mutatja be színházunk komáromi együttese Kopányi György, magyarországi

Vérbeli csetepatéhangulat a Goldoni-vígjátékban (Sas Eszter, Szabó Rózsi és László Géza)

nek színpadi átdolgozása azonban több kérdőjelet hagyott maga után. Szinte csak a dicséret hangján szólhatunk ellenben másik rendezéséről: A chioggiai csetepatéról, melyben mind ő, mind a színészek tehetségük és tudásuk legjavát nyújtják. Hangulatában tiszta, lírai csengésű s jó tempójú előadás volt a Komáromban látott Rabló is. Takáts Ernőd, az előadás rendezője időt és teret engedett a furfangos dialógusoknak s mindazoknak az árnyalatnyi cselekménybeli vagy jellembeli motívumoknak, amelyek oly jellemzőek K. Capeknek erre a lírai komédiájára. Mondanivalójában és a színpadi megjelenítés eszközeiben egyaránt aktuális volt Ján Solovic tavaly szeptemberben bemutatott Meridiánja, míg a legkisebbek számára a Mese a tűzpiros virágról című mesejátékot mutatta be színházunk.

Sajnos, az elmúlt évadban hiába reménykedtünk legalább egy eredeti, haszerző Igazolatlan ősz című színművét. Kellemes szórakozást, vidám színházi estét ígér V. Konsztantyinov — B. Racer szovjet szerzőkettős humoros műve: a Tíz nap —- a szerelemért. Minden bizonnyal komoly művészi próbatételt jelent majd a színháznak Shakespeare Othellója és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színműve. Ez utóbbi ifjúsági előadásnak készül. Érdekes művészi vállalkozás Jesz Illyés Gyula: Dupla vagy semmi című színművének és Szakonyi Károly: Adáshiba című komédiájának időben ugyan kissé megkésett bemutatása is.

Mindezt egybevetve, sikerekben és elgondolkoztató tanulságokban^ egyaránt gazdag volt a tavalyj^síezon; és az idei évad tervei is ^onzónak tűnnek. Remélhetőleg, ez azis^ad is művészi előrelépést jelent maják és kiugró sikerekben, tartós élményekben egyaránt részünk lesz az igényes műsorterv megvalósulása során.

25