A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-25 / 30. szám
Egy jóslat nem vált be... Persze, ez naponta, és tucatszámra előfordul, s nem lenne érdekes velük foglalkozni Csakhogy az a jóslat, amelyikről itt szó lesz, nem akárkitől származik: ezt Jules Verne vetette papírra, s az ő jóslatai be szoktak válni. Megjósolta a tökéletes tengeralattjárót, az irányítható léghajót, a holdraszállást... és ez mind be is vált. Csak egy jóslata nem válik be soha: A két év vakáció. Nem lesz soha sehol a világon, így nálunk sem. Pedig a diákok nagy többsége bizonyára szívesen fogadná. Csakhogy a felnőttek ezt sehogysem akarják megérteni . . . Belátható időn belül tehát ne számítsunk kétéves vakációval. Nem marad más hátra, mint tudomásul venni, hogy nemsokára megkezdődik az új tanév. Az idősebb tanulók már magabiztosan lépik át az iskola kapuját, hisz az első lépéseket a táblához mór a múlt években megtették. Sok családban azonban, ahol kis elsős is van, nem egy könny gördül le az arcokon . . . Nincs csodálkozni valónk. A gyerek örökre búcsút vesz a gondtalan gyermekkortól, megkezdődnek első gondjai. További élete folyamán mindig is lesznek. A szülők ezekben a napokban sokat emlegetik iskoláskorukat, sikereiket és sikertelenségeiket, s elhatározzák, hogy már pedig az ő gyerekük legalább olyan jó tanuló lesz (ha nem jobb!), mint ők voltak. S miért is ne? A mai gyerekeknek sokkal jobb feltételeik vannak, mint szüleiknek voltak annak idején, a gyerek nem buta, mi az akadálya, hogy jól tanuljon? így gondolkodik a szülők nagy többsége az egész világon, s ez így is van rendjén. Figyelmeztetni szeretnénk azonban a szülőket egy tévedésre, amelybe különösen az elsős gyerekek szülei esnek. Tudják ugyanis, hogy az iskolai alapeszközökkel (tankönyvekkel, füzetekkel) az állam látja el a gyermekeket s ezeket a gondokat teljesen az államra hárítják. Általában nem tudatosítják, hogy pusztán az alap segédeszközökről van szó, és hogy sok dolgot, amelyekre a gyermeknek az iskolában szüksége lesz, maguknak kell megvásárolniok. Azelőtt ilyen tévedés nem történhetett, mert a szülőknek meg kellett venniök mindent. Most azonban előfordul: azt hiszik, hogy mindent az iskola ad. Ezt még a köztársaságunktól sokkal gazdagabb államok sem engedhetik meg maguknak. Ezért számítani kell azzal, hogy vannak segédeszközök, amelyeket az iskola csak azon évfolyamok számára nyújt, ahol a tantárgyat tanítani kezdik (a vízfesték). • Később, ha szüksége van rá, meg kell vennie. Hasonlóképpen van az iskolai füzetekkel. Annyit kapnak a tanulók, amennyire az iskolában szükségük van, a házi feladatokra vagy a gyakorlatokra maguknak kell beszerezniük. Nem adhat az iskola csomagolópapírt a könyvekre és füzetekre — sem plasztikus, sem közönséges papírt — s ezekre is szükségük lesz. Az idősebbeknek szükségük lesz különféle háromszögű — és derékszögű vonalzókra, műszaki rajzeszközökre (az iskolatípus szerint), a középiskolásoknak és a főiskolásoknak még egy egész sor más dologra. Minden diáknak legnagyobb szüksége tolira lesz. Megbízható, jó tolira. Toliakból valóban nagy választékunk van: a legolcsóbbaktól kezdve (áruk 4,10 korona) egészen a drágább aranyfóliákig. Nagy közkedveltségnek örvendenek az ún. örökíró tollak, amelyeknek ára 15.— korona. Sokoldalúan kihasználhatók a pasztellceruzák is (kaphatók pléh, plasztikus, ill. kartoncsomagolásban is), de van aki a komplett író- és rajzeszközöknek ad előnyt, amelyeket felszerelésük szerint különböző árakban kaphatunk. Nem szabad elfeledkeznünk az úgynevezett FIX-ekről sem. Kaphatók négytől egészen tizenkét részes készletekben, de egyenként is különböző színekben. Jó szolgálatot tesz mint pasztell-ceruza, de helyettesíti a vízfestéket is. De ez még távolról sem minden. Sok dolog csak akkor jut az ember eszébe, ha meglátja őket. Tehát minden diáknak szüksége lesz a Papierníctvo speciális szaküzleteire. Sajnos, sokan ezt csak „5 perccel tizenkettő előtt" tudatosítják, amikor már sürget a vásárlás és nincs elég idő a nyugodt válogatóshoz. Teljesen felesleges a „hajrá”, hiszen a szabadság letelte utón a tanévnyitósig még elegendő idő adódik arra, hogy nyugodtan és sorbanóllás nélkül bevásárolhassuk gyerekeinknek tanszereiket. így arra is alkalom adódik, hogy az elárusítókkal megtanócskozzuk, mi szükséges gyerekünk számára. Ök pontosan tudják, melyik osztályban mire van szükségük. Ne feledjük hát: Aki időben vásárol, jól vásárol! 26
