A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-07 / 34. szám
SZERGEJ JESZEN YIN (1895 — 1925) A költők oz irodalom legérzékenyebb ágának művelői. Gyakori dolog, hogy nemcsak költészetük, hanem életük is megannyi rezdüléssel jelzi a kor földlökéseit. Némelyikük nemcsak életművet hagy az utókorra: legenda is marad utána. Szergej Jeszenyin lírája évtizedek óta vívja már harcát a Jeszenyin-legendával. Szergej Jeszenyin 1895. szeptember 21-én született (az új naptár szerint: október 4-én) a rjazanyi terület Konsztantyinovo nevű falucskájában. A szegénysorsú parasztszülők fiukat a jómódú nagyapához adták nevelkedni, önéletrajzaiban nem véletlenül tér vissza annyiszor a gyermekkor emlékképeihez — költészetének gyökereit keresi, magyarázza. „Korán kezdtem verselni, kilencéves koromban" — írja, de hozzáteszi: „Tudatos alkotótevékenységemet tizenhat-tizenhét esztendős koromból számítom.” Merész szavak? Első kötetébe is ettől kezdődően vette fel verseit. Tizenhat éves volt, amikor ezt a négysorost írta: „Káposzták, üde zöldek, / isszák hajnali fény veresét. Cseppnyi juharfa kölyöknek / anyja kínálja csecsét." Pétervárra utazik, hogy kikutassa az ottani szerkesztőségekhez beküldött verseinek sorsát. Az első pétervári nap — életének első nagy irodalmi találkozása, Egy könyvüzletben megtudja Alekszandr Biok címét. Biok mindjárt a közlés útját is egyengette. A korai Jeszenyin versekben a természet sugallta panteista áhítat mellett a pravoszláv vallásosság sok külső jegye is feltűnik az olvasónak. A vallásos építőelemek azonban hamarosan •új jelentőséghez jutnak Jeszenyin költészetében, méghozzá elég ellentmondásosan, — a forradalom megéneklése kapcsán. Október után Jeszenyin hitvallását — „én: bolsevik" — éppen A Jordán gerléje című kis poémában olvashatjuk. A jövő reménységeiről ilyen címek alatt vall: Zsolozsmák, Átváltozás, Az égi dobos. A forradalom után kiadott első kötetének címe: Falusi liturgia. De ahogy lelkesedik Jeszenyin a forradalomért, amely „új partot", „jó hazát", „más keréknyomot" ígért — már két évvel a forradalom után elcsügged, kétségbeesik. Ez okozza aztán Jeszenyin fáradt hangulatait, fájdalmas gondolatait és a menekülésekre, lázadásokra mindig kész kedvét. így szökik az imazsinizmusba, a kocsmázás romantikájába, a furcsa házasságba és a velejáró nagy külföldi utazásba, hogy aztán csalódva térjen meg mindegyikből. Ha mindemellett még harmonikus szerelmi líráját, a Perzsa motívumok-at is felsorakoztatjuk, ha 1925- ben kötött, magánéletét elrendező új házasságát is számításba vesszük (Tolsztoj unokájával, Szofja Tolsztajával), azt hihetjük, révbe ért. De a megnyugvás hónapjaiban is sűrűn jelentkeztek az aggasztó jelek. 1925. december 27-én Angleterre szállóbeli szobájában saját vérével ír búcsúverset és öngyilkos lesz. Szergej Jeszenyin A MÉNES A dombsoron lovak dobognak át, fújják a völgybe szét napok aranyporát. Lerontanak, s hol reng a kék öböl, sörényük olvadt szurka szétömöl. Nézik a viz csillámló fodrait. Nyakukba most a hold ezüstpányvát hajit. Árnyától megriad a ménes, elrobog, a kelő nap felé sörénye fellobog. A lófejek körül a tavasz napja zeng. A bögölyhad még álmosan kereng, de este már csípése mérges — fülét lesunyja, fölnyihog a ménes. Pata robajlik, egyre élesebben felcseng a hang és elhal a füzesben. A víz a csillagos nagy égig tornyosul, tükrére bögölyök hamu-esője hull. Réten az alkony fáradt kékje leng, sípja szaván a pásztor elmereng. Figyel a ló, lehajtja nagy fejét, hallgatja csöndesen a pásztor énekét. Visszhang harangja zeng, finoman rezzenő, üzen a széllel egy sosem-legelt mező . . . Szeretem nappalod, borongás éjjeled; rólad zengek, hazám, tűnődő éneket. Rab Zsuzsa fordítása — „Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség: vajon Így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam? Én már nem is emlékszem pontosan a dolgokra. Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen és igazságosan cselekedett-e Szindbád. Menj, hajós, vitorláidra szivek vannak hímezve!" — írta Krúdy Gyula 1917 tavaszán, Szindbádjának második kiadása alkalmából. Kicsoda Szindbád, az álmok vizén vitorlázó legendás hajós, akinek édesbús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel" hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette", kicsoda ez a folytonosan útonlevő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében: garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéház asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény", és mégis mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott. . ., hiszen még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád álomvilágában piros karikákon hintáznak?" Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével és életszeretetével. A most megjelent kötet első ízben gyűjti egybe valamennyi Szindbád-novellát, tartalmazza továbbá Szindbád álomképeit, a Francia kastély és a Purgatórium című regényeket, valamint Kozocsa Sándor adatokban gazdag és pontos utószavát. Az Európa Könyvkiadó népszerű Századunk Mesterei sorozatában jelent meg Eric Knight: Légy hú önmagadhoz című regénye Nemec László fordításában, Feledy Gyula illusztrációival. „Azt hiszem, minden, amit valaha is tettem vagy írtam, csupán előkészület volt ehhez a könyvhöz" — mondta műveiről a szerző, s bár nem önéletrajzi regényt irt, hősének sorsában, világszemléletében a szerző életútjóra, mélységes humanizmusára, nemes emberségére ismerünk. Egy esztendővel a halála előtt fejezte be életének ezt a főművét, a Légy hű önmagadhoz című regényt, melynek minden sorát az igazság kimondásának felelőssége hatja át. Knightot mélységesen felháborította az angol uralkodó osztály bűnös nemtörődömsége, amelylyel o fasizmus térhódítását szemlélte. Regénye mindenekelőtt vádbeszéd e politika ellen. Knight a háború komor, mégis reményteli, változásokat ígérő napjaiban, lázas gyorsasággal, szinte ak eseményekkel egyidőben írta meg művét, a munkásosztálynak az egész nemzetért való felelősségét átérezve, az igazság kimondásának szenvedélyével. Ezt a felelősséget ábrázolta a kiváltságos osztályokért harcolni többé nem akaró, a hazáért a jövőért mégis vállaló főhős válságában. Eric Knight maga is vállalta a harcot ezekért az eszmékért, és reményekért. 1943-ban, szolgálati útján zuhant le Franciaországban. Az így élt sorozatkötete Vámos Magda: így élt Darwin című regénye. Számtalan nagy ember — művész vagy tudós — életművét, felfedezéseit vagy legszebb alkotásait jól ismerjük, annál kevesebbet tudunk magánéletükről. Ezek közé az „ismeretlenek" közé tartozik az élővilág fejlődésének nagy felfedezője, Charles Darwin is. Könyvünk felidézi Darwin életének alig ismert évtizedeit: a nagy elődöket és példaképeket, a tanulásra ösztönző családi légkört, a gyermekkort, a fiatal tudós föld körüli útját a „Vizsla" nevű vitorláshajón, a csendes alkotómunka nagy gondolatokat ébresztő és érlelő éveit downi házában, a fejlődéstan körüli elkeseredett tudományos összecsapásokat, majd a tisztelettel övezett szép öregkort. Ugyancsak az említett sorozatban jelent meg egy további érdekfeszítő életrajzi regény Gerencsér Miklós tollából így élt Táncsics Mihály címen. A Versbarátok Körének legújabb kiadványa a nemrég elhunyt kiváló költő, Simon István utolsó munkája, a Rapszódia az időről című kötet. A hét évtizeddel ezelőtt született József Attila legújabb életrajzát az ugyancsak jeles költő, Fodor András írta meg Szólj költemény címmel. Gárdonyi Géza műve, az Ida regénye az Olcsó Könyvtárban látott újra napvilágot. Az én katedrám, a Németh László magyar irodalomtörténeti tárgyú tanulmányait tartalmazó gyűjtemény ugyancsak most kerül olvasóinkhoz a nemrég elhunyt kiváló író műveinek sorozatában. Jack London világhírű regénye, A vaspata a Kossuth könyvkiadónál jelent meg Anatole France előszavával, Szinnai Tivadar kiváló fordításában. Varga Katolin könyve, a Mosó Masa Mosodája pedig F. Győrffy Anna rajzaival jelent meg ötödik kiadásban. Remélhető, hogy ugyanolyan szeretetre talál majd mind a nevelőknél, mind az olvasóknál, mint párdarabja, az ugyancsak Varga Katalin irta Gőgös Gúnár Gedeon. S még egy pompás mesegyűjtemény, „A zöld madár". A Hincz Gyula illusztrálta kiadvány válogatást nyújt a világirodalom legszebb meséiből? A Bogarak, dr. Endrődi Sebő munkája, a „Búvór-zsebkönyvek" sorozatban látott napvilágot Csépe Magdolna rajzaival, Urai Erika címlaptervezetével. 20 V. Píibyl felvétele
