A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-22 / 27. szám

bár még midig a hatalmas kiterjedésű parkban, hogy eljussunk a Neues Palais-hoz, az Új Palotához. Ez is II. Frigyes megrendelésére épült, köz­vetlenül a hétéves háború befejezése után, 1763—69-ben. Nagy Frigyes, ahelyett, hogy a hosszú háborúban el­szegényedett nép felemelésén fárado­zott volna, a pompás palota építésével akarta demonstrálni államának hatal­mát. ö maga „fanfaronnade"-nak (hencegésnek) nevezte a palotát. A 213 méter hosszú épületkolosszusnak 322 ablaka van, 230 oszlop, illetve fallal összefüggő félpillér, ún. pilaszter és 428 szobor díszíti. Középütt kupola ko­ronázza, ezen a három grácia tartja a koronát. Az épület belülről nem telje­síti etjy királyi palota reprezentatív feladatait. Tulajdonképpen csak a ki­rályi család tagjai lakókastélyának szánták. Annak ellenére, hogy közben már a klasszicizmus lett az uralkodó sinussá, Nagy Frigyes a belső tereket rokokó stílusban képeztette ki. Renge­teg kép és értékes bútor díszítik a ter­meket. Különösen kedvelt a grotta­­terem, tulajdonképpen egy mesterséges, boltozott barlang, számtalan értékes fossziliával, cseppkövekkel és féldrága­kövekkel. Valamikor csobogó kutak hű­­tötték levegőjét a nyári melegben, de még most is — bár vagy 25 fok van odakint és könyörtelenül tűz a nap — bizony összeborzongunk a hűvösségben, csak azokat nehéz kiterelni a helyiség­ből, akik minden eshetőségre számítva a felöltőjüket is magukkal hozták. ♦ * * A város északi részén, másfél kilo­méter távolságra Sanssoucitól fekszik a 74 hektár kiterjedésű Új Kert, a Neuer Garten. Ezt Nagy Frigyes unokaöccsé­nek és utódjának, II. Frigyes Vilmos uralkodása idején létesítették. Ugyan­itt, a park közepén, a Heiliger See nevű tavacska partján épült klasszici­­záló stílusban a Márványpalota, amely ma honvédelmi múzeum. A kert északi oldalán van a Cecilien­hof kastély. 1913 és 1916 között épült II. Vilmos császár utasítására, angol vidéki cottage (kúria) utánzataként. A 176 helyiségből álló, gazdagon be­rendezett épület nyolcmillió aranymár­kába került. A második világháború közepén, amikor a nép éhezett és nyo­­morgott, 1917 őszén avatták fel az akkori trónörökös rezidenciájaként és feleségéről, Ceciliéről nevezték el. Az 1918-as novemberi forradalom után a kastélyt államosították, de 1926-ban visszaadták — egyéb vagyontárgyakkal együtt — a Hohenzollern családnak, 1945 márciusában a trónörökös család­ja, az értékes berendezés javát elszál­lítva, Németország nyugati részébe köl­tözött. Megilletődve lépünk be a kastélyba, ahol harminc évvel ezelőtt a Szovjet­unió, az USA és Nagy-Britannia kor­mányfői értekezletüket megtartották Európa háború utáni elrendezéséről. A tárgyalásokat J. V. Sztálin, H. Tru­man, W. Churchill, illetve július 28-tól utóda, C. Attlee vezette. Ekkor egyeztek meg a Hitler-ellenes koalícióban részt vett győztes hatalmak Németország nácitlanítósóról, megszállási övezetekre való felosztásáról (ez lett alapja a későbbi teljes megosztásnak). Ugyancsak határozat született arról is, hogy a német fasiszták által meg­szállt országok jóvátételt kapjanak. Hozzájárultak a nyugati hatalmak kép­viselői azonkívül, hogy Königsberget (ma Kalinyingrád) és Kelet-Porosz­­ország egy részét a Szovjetunióhoz csatolják, megvonták Lengyelország új határait: keleten az ún. Curzon-vonal­­nál, az ettől keletre eső területeket a Szovjetunió kapta, s Lengyelországot nyugaton az Odera—Neisse vonalig és Kelet-Poroszországban az egykori Né­met Birodalom területeiből kárpótolták. Ugyancsak Lengyelország kapta meg Danzig (ma Gdansk) városát, valamint Stettin városát és Usedom sziget egy részét is. E fő kérdések mellett határo­zatok születtek Ausztria megszállásáról, valamint az elcsatolt területek, továbbá Csehszlovákia és Magyarország német lakosságának áttelepítéséről. A németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács a megállapodás végrehajtására 1945. november 20-án jóváhagyott egy tervet a ki- és áttelepítések végrehaj­tására s a kitelepítetteknek az egyes megszállási övezetek szerinti felosztásá­ra. 1947 végéig több mint 10 millió németet telepítettek így hát főképp Lengyelországból és Csehszlovákiából, tisztázva így ezekben az országokban a nemzetiségi viszonyokat. A Cecilienhof bejárati csarnokában, ahol prospektusokat, képeslapokat és szuveníreket árulnak, csoportosan vár­nak a látogatók. Bábeli nyelvzavar uralkodik, mindenféle nemzetbeli láto­gatója van ennek a történelmi helynek. A történelmi termekbe vezető folyo­són eredeti fényképek, sokatmondó számadatok emlékeztetnek a hitleri Né­metország agressziójának áldozataira. Elborzadással nézzük a részben ismert képeket, amiket harminc év elteltével szívesen elfelejtenének mindazok, akik e borzalmakat átélték. A fasiszta agressziónak csak Európában 42 millió emberélet esett áldozatul, a Szovjetunió egymaga 20 millió embert vesztett ha­lottakban, s a második világháborúban 80 millió volt egész Európában a sebe­sültek és a rokkantak száma. Szörnyű számok ezek. örök mementó arra, hogy soha többé háborút! Erre, Európa és a világ tartós békéjére s a népek, országok együttműködésére törekszenek a szocialista országok a Szovjetunióval az élen s a világ összes haladó, béke­szerető erői. S a feszültség enyhülése terén eddig elért eredményekből ítélve, nem eredménytelenül. TARJANI ANDOR Cecilienhof — konferenciaterein A Cecilienhof belső udvara Sanssouci — koncertszoba A Bildgalerie gyűjteménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom