A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-12-16 / 42. szám

ismét tervbe, szeretnénk (eljutni a 8400 m magas Makalu csúcsra. Két évvel ezelőtt tragikus körülmények között elpusztult ott egyik társunk, dr. Kounicky. Az expedíció akkor nem érte el a csúcsot, annak elle­nére, hogy minden lehetőségük meglett volna erre. Tekintettel az említett tragikus eseményre, az ex­pedíció vezetője, Gálfy elrendelte a visszatérést. Az új expedíció a jövő #v januárjában indul útnak Nepálba, s öt hónapig tartózkodik majd ott. Jómagam egy kisebb csoporttal Iránba készülök az Elburz-hegység legmagasabb csúcsának az 5600 méteres Demavendnek, valamint a Zagrosz-hegységben az 5100 méter magas Shiráz megmászására. Itt még nem járt csehszlovák hegy­mászó. Tervezünk még ezenkívül külföldi utakat például a svájci, a francia és az osztrák Alpokba, továbbá a Kaukázusba. — De hát nem lehet csak kül­földre járni: Hol folyik az itthoni edzés? — Hetenként kétszer tornaterem­ben tartunk erőnléti edzést. Magát a hegymászást a közelben, a Kis- Kátpátokban, Borostyánkő váránál, Detrekőnél és más megfelelő tere­peken gyakoroljuk. Persze ez a$ért mégsem az igazi, ezért ha csak'te­­hetjük, a Magas-Tátrába járunk. — A hegymászás nem tartozik éppen az olcsó sportok közé . . . Honnan veszik a szükséges anya­giakat? — Egyesületünk évi költségvetése 800 000 korona. A szövetségtől 100 ezer koronát kapunk, a többit ma­gunknak kell előteremtenünk. Ennek is megvan a maga módja. A hegy­mászók elvállalnak olyan munkát, amit csak ők képesek elvégezni nagy magasságban. Egy példa a sok közül. Legutóbb az egyesület néhány tagja az új bratislavai Duna-hid kábelkötegeit oldjozta. Ehhez a munkához nekik nem volt másra szükségük, mint hegymászó köteleikre. Ha a karbantartókra bízzák ezt a munkát, akkor az áll­ványozás miatt le kellett volna állí­tani a hídon a forgalmat. Azonkívül ez a módszer igen költséges. Így viszont olcsóbb volt a munka. Jól járt a népgazdaság és jól jártak a hegymászók is, mert keresethez ju­tottak, amiből azután fedezhetik felszerelésük, külföldi utazásaik költségeit . . . Szlovák Tudományos Akadémia munkatársainak kíséretében Korzi­ka szigetén járt. Segítettek nekik kőzetminták gyűjtésében a zord hegyi viszonyok között. Két évvel ezelőtt — 1973-ban egy nyolc tagú expedíciónk járt Algé­riában a Hogart-hegységben. Szá­mos, világviszonylatban is jelentős eredményeket mutathattak fel, első­ként járva be eddig teljesen isme­retlen hegyvidéki tájakat. Az expe­díció munkáját külföldön igen pozi­tívan értékelték. Ebben az évben nem voltak „egzotikusabb” úticéljaik?- De igen. Ugyancsak 1973-ban az egyesület több tagja a Pamir­­ban, a Kaukázusban és az Alpok­ban vett részt hegymászó túrákon. A pluba tagjai közül néhányon minden évben járnak az Alpokban. Itt ismerkednek meg hegymászóink a gleccserekkel, mivel ilyenek ná­lunk a Magas-Tátrában nincsenek. Másiészt az Alpok magasabbak, és hasonló viszonyok uralkodnak ott, mint a Himalájában vagy a Hindu­­kus-hegységben. És a következő esztendő­ben? . . . Miután a Himalója-expedició­­hoz tavaly nem kaptuk meg az en­gedélyt, gyorsan szerveztünk egy másikat mintegy kárpótlásul a Hindukus-hegységbe, Pakisztán legmagasabb hegyét, a 7512 méter magas Noshaknak a megmászása céljából. Huszonnégy résztvevő kö­zül tízen jutottak fel a csúcsra. Az expedíció sikeres volt, nem volt baleset, sérülés vagy megbetege­dés. Ez volt külföldön eddig a leg­nagyobb létszámú csehszlovák hegymászó expedíció. Ilyenfajta hegycsúcsokra eddig kevésbé me­redek falakon létrák segítségévei jutottak fel, de a mostani fejlődési irányzat szerint függőleges, két­­háromezer méter magas jeges hegyfalakat keresnek, úgyhogy az ilyen hegymászáshoz nagyobb szá­mú résztvevőre van szükség, már­­csak azért is, hogy ha valaki meg­sérül vagy esetleg megbetegszik, kéznél legyen a tartalék. Ezt pró­bálták ki ott, és ez a módszer igen jól bevált. Az idén ismét felvettük a prog­ramba egy Pamir-expedíciót. A résztvevőket a Csehszlovák Testne­velési Szövetség a zilinai hegymá­szó klub tagjai közül jelölte ki, és­pedig Jozef Justot, Peter Valocicot, Anna Ferencovát és Katarina Vra­­nákovát. Ugyancsak őket küldték ki a francia Alpokba, ahol a glecs­­cserek övezetében igen nehéz kö­rülmények között jelentős sporttel­jesítményt nyújtottak. Ennek alap­ján rögtön bevették őket a cseh­szlovák hegymászó válogatottba. Milyen összetételű az egyesü­let? — Testnevelési egyesületünknek van hegymászó és turista alosztá­lya. Az összesen ötszáz bejegyzett tag közül száznyolcvan aktív hegy­mászó, a többi természetjáró, a vízi és motoros turista, de az idősebb már az aktív sportolással fel­hagyott tagok is eljárnak még köz­­gyüléseir.kie. Olyan az egész mint egy nagy család . . . Szólhatna valamit a terveik­ről? Nepált, s a Himaláját vettük A CSILLAGOK FELÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom