A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-12-16 / 42. szám

HÁTIZSÁKKAL tvenöt évvel ezelőtt báróin lelkes fiatal-0 ember alpinista klubot alapított Bratislavá­­ban s ennek a IAMES nevet adták. Cseleke­detük jelentős lépés volt, annak ellenére, hogy az akkori idők (elfogásának megfelelően működé­sük bizonyos fokú romanticizmussal volt átszőve. Nem lehet tagadni azonban, hogy ennek a vállalko­zásnak volt haladó szellemű tartal­ma is. Azután jött a háború előtti kor­szak, majd a háború, amikor min­den nemes törekvés elakadt. A má­sodik világháborút követő években új fejezete kezdődött a hegymászó­sportnak. Egészséges, nemes ver­sengés indult el; a hegyek, a ma­gasságok szerelmesei mintha csak be akarták volna hozni mindazt, amit a háború előtt és alatt elmu­lasztottak. Az alpinizmus fejlődésé­ben kétségtelenül igen nagy szere­pe volt a csehszlovák testnevelés egységesítésének. A hegymászósport legragyogóbb fejezetei következtek: az Alpoknak, a Kaukázusnak, a Pamirnak, a Hin­­dukusnak, a Himalájának s a Föld más hegységeinek számos neveze­tes csúcsai kerültek a csehszlovák hegymászók naplójába, mint olyan, amit sikerrel megmásztak. Ezekről a sikerekről beszélgetünk iaroslav Orsula testnevelő tanárral, az IAMES alpinista klub titkáránál. — Alpinistáink első jelentősebb útja az 1968-ban három hónapos pakisztáni expedíció volt — meséli. — Ezen nyolcán vettek részt, Tibor Surka vezetésével. A résztvevők megmászták a 7300 méter magas Istoronalt. Három évvel később hárman: Ti­bor Surka, dr. Kele és én Nepálban jártunk, hogy tájékozódjunk egy esetleges Himalája hegymászó ex­pedíció megszervezésének a lehe­tőségeiről. Nepálban a megmászás­ra kiszemelt csúcsok megmászása engedélyhez van kötve, s az enge­délyeket pénzért árusítják. Előjegy­zésbe veszik a jelentkezőket s csak az előjegyzés sorrendjében lehet aztán megmászni ezt vagy azt a ki­választott hegycsúcsot. Klubunk legkimagaslóbb vállal­kozása lenne az Everest megmászá­sa. Nepálban járva ígéretet kap­tunk a kormánytól, hogy 1974-re vagy 1975-re kiállítják a kért enge­délyt. De sajnos nem került ránk a sor, csak 1980-ra kaptuk meg az engedélyt. Ott-jártunkkor mi hárman tagjai voltunk a Nanga Parbat I. expedí­ciónak. Tőlük különválva hármas­ban megkíséreltük Lacok falu köze­lében elérni a Himalája 6900 mé­ter magas, Macha Puchare nevű jéghegyét, amely hasonló alakú mint a Matterhorn az Alpokban. Az egész Himalájáról készült publi­kációkban, színes képeslevelezöla­­pokon, ez a hegycsúcs mint önálló magaslat igen jól látható. Mi éppen a monszun idején vol­tunk ott és ezért az igen rossz idő­járási viszonyok miatt nem értük el a gleccserek övezetét, csak 5000 méteres magasságba jutottunk fel. 1972-ben valósult meg a Nanga Parbat II. expedíció. Egyesületünk egy másik csoportja pedig ugyan­abban az évben Skandináviában járt, a Lofoten-szigeteken, itt első­ként másztak meg néhány hegy­csúcsot. Ez volt az első csehszlovák hegymászó expedíció az északi sarkkörön túl. Egy másik csoport a VÖRÖSMARTY GÉZA Felvételek: dr. KELE és ORSULA J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom