A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-12-02 / 40. szám

Felhők felett mindig kék az ég, Hogyha én lennék a fény, Hol vár engem. Elcserélném én a világot. Mióta egyszer, Hidd el, Válaszolj nekem . . .

— De ez nem a teljes repertoár? . .,

— Azt mondta, hogy kapásból soroljak fel néhányat.

— Mi van beírva a személyi igazolványába, a foglalkozás rubrikába?

— Hivatásos előadóművész.

— Es hol van a munkahelye?

— Az nincs. Azt hiszem, ezt jobb, ha nem feszegeti, mert nemcsak én vagyok így: Koncz Zsuzsa, Zalatnay Cini ugyanebben a cipőben jár.

— Visszatérve a kottaolvasáshoz: nem is akarja megtanulni?

— De igen. Sajnos, eddig nem volt időm, mert slágereket írtam.

— Mikor lesz egy dalból sláger?

— Ha az ember hallja,

mini magazin

Nagyritkán sikerül a fotóriporternek ilyen felvételt készí tenie, amely ennyire kifejezné a közlekedési baleset tra gédiáját. Ez a kép még a rendőrség megérkezése élőt készült, de — amint látjuk — a bajt okozó sofőr már tu datositotta, mit csinált. Hamarosan a baleset okát — c mértéktelen olkoholfogyasztást — is megállapították.

„ Válaszolj nehem.. ,ii

— Ismerősen cseng az Ihász név, a futballpályák környékéről is. Van valami köze a focihoz?

— Tulajdonképpen már semmi. Bátyám, Ihász Kálmán a Vasas néhány év előtti válogatott balhátvédje.

— Rémlik, hogy volt valamikor egy Ihász II. nevű futballista is . ..

— Leleplezett. Én is voltam NB l-es játékos, méghozzá tizenhat és fél éves koromban, amikor még nagyon jó csapata volt a Vasasnak. Hosszú évekig az ifiválogatottba is bérletem volt, de aztán közbejött a balszerencse.

— Mi volt az?

— Ezerkilencszázhatvanhétben, huszonegy éves koromban szívpanaszok miatt az orvosok leparancsoltak a futballpályáról. Elképzelheti, hogy hány és hány álmatlan éjszakám volt akkor. De ha

sikerült elaludnom, akkor is futballpályán voltam, üvöltött a közönség, rúgtam a gólt. Az ébredés volt a borzalmas.

— Miben talált vigaszt?

— A zenében. Kis srác korom óta állandóan melódiákat találtam ki, ezekkel untattam a családot. Egy-egy vidéki meccsről hazafelé Mészöly, Farkas és a bátyám sokszor azzal fenyegetett, hogy „leraknak“ a buszról, ha még folytatom. Aztán egyszer odafigyeltek rám és azt mondták, egész jó, amit csinálok.

— Tanult valaha zenélni?

— Soha az életemben. Zongorázni, gitározni egyedül tanultam.

— Egyáltalán, ismeri a kottát?

— Sajnos, nem.

— Kapásból soroljon fel néhányat a slágerei közül.

— Majd megfordul a szél,

hogy az utcán fütyülik a nótáját.

— Amíg előadóművész lett, miből élt?

— Egyesületem, a Vasas, amikor abba kellett hagynom a focit, letetette velem a masszőrvizsgát. Hosszú évekig a tartalékcsapat mellett dolgoztam, gyúróként.

— Külföldre is elvitték?

— Csodálatos utakat kaptam. Nemcsak Európa több országában jártam, de még Dél-Amerikába is eljutottam.

— Mit hoz haza egy túráról?

— Rengeteg lemezt és kazettát.

— Most egy nagyon szokványos kérdés következik. Mik a tervei?

— Hazamegyek, leülök a zongorához, vagy kezembe veszem a gitárt és megpróbálok egy újabb Ihász Gáborszómot szerezni

GYENES ANDRAS

Ma már több mint negyven faépület áll az Onyega-tavi Kizsi szigetén, a szabadtéri népi építészeti múzeumban. • Most további két épület összeállítását fejezik be, amelyeket a- tó más szigetein fekvő Mun-ozero és Lipovci faluból szállítottak ide. A házakat múlt századi mesterek fafaragásai diszitik.

A népszerűségbe mór belefáradt hires színész, Omar Sharif inkább a kártyát szereti, mint a nőket: tagja a Lancia-Bridge-Teams-nek is. Arckifejezéséből arra következtethetünk, hogy ezúttal rossz lapot kapott, nem marad más hátra, mint a vigasztalódás: aki szerencsétlen a kártyában, szerencsés a szerelemben.

Jevgenyija Sevcsenkót, a belorussziai Szkigyel városi rendelőintézetnek a felcserét 25 honfitársnőjével együtt a Nemzetközi Vöröskereszt legnagyobb kitüntetésével, a Florence Nighthingale éremmel tüntették ki. A fasizmus ellen vívott háború idején Sevcsenko két és fél éven keresztül partizánegységeknél szolgált, és 139 sebesültet mentett ki a harcmezőről.