A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
Sérülés után ismét versenypáston • Az örök esélyes • Ha a továbbjutás vagy a győzelem csak egyetlen találaton múlik • Kati is ott lesz Montreálban? Rácz Katit mindenütt erős okaratú, kiegyensúlyozott versenyzőnek ismerik. Nem is titkolja ezt, sőt. még hozzáteszi: szilárd akaratának köszönheti, hogy már nemegyszer kijutott a hullámvölgyből vagy vesztett helyzetből tudott nyerni. Igaz, a minden áron való győzni akarás néha már bajt is okozott, ha meggondolatlanul, kellő előkészítés nélkül támadást erőltetett a hasznosabb védekezés vagy második szándékú vívás alkalmazása helyett. Kiváló vívómestere: dr. Kogler Aladár ezért a mindennapi iskolázás mellett, elsősorban a vívás taktikáját gyakorolja Katival. Egy eszpresszóban beszélgetünk. Reggel van, a bajnoknő innen a vívóterembe megy. a délelőtti edzésre. Arco most mintha enyhe szorongást tükrözne. — Talán lámpalózas? — Most nem, csupán fél szemmel már a tornateremben látom magam. De verseny előtt izgulni is szoktam. Amolyan vívóbetegség ez, akárcsak a görcsös ragaszkodás egy-egy jól bevált tőrhöz vagy régebbi sisakhoz ... — Általában meddig tart ez a szorongás? — Amíg fölérek a pástra, üdvözlöm az ellenfelet és nem hallom a versenybíró veszényszavát. „Indulj!“nól hirtelen elszáll minden idegesség. Figyelem, akarat, összpontosítás lép a helyébe. Melyikünk gyorsabb? Hogy védekezik, milyenek a visszoszúrásai? Érvényes volt-e a találat? .. . — Mi fontos ilyenkor? Nevet. — A győzelem! — mondja vidáman. A mosolygás egyébként az alaptermészete. Szomorúnak talán még sohasem láttam őt, csupán haragosnak: egy-egy elvesztett ásszá utón. De ilyenkor a következő csörtét többnyire nullára, „legföljebb“ két-hórom találatkülönbséggel szokta nyerni. — Csakazértis? — Nem! Egyszerűen két vereséggel általában már csak újravívóssal lehet megnyerni egy-egy versenyt. Szereti a győzelmet. Ez teszi számára közömbössé sok lemondást és fáradságot. A siker általában felvillanyozza, boldoggá teszi. A szabályoson, formásán, technikásán vívó versenyzőkkel méri össze tudását a Hazánk többszörös egyéni női tőrvívóbajnoka huszonöt éves. Vidám, mosolygós természet. Társalgás közben kislányosan fiatalnak tűnik. Tele van tervvel, vággyal, elhatározással, a vívásban nélkülözhetetlen harci kedvvel. Végtelenül türelmes és kitartó. Mert ehhez a szép sporthoz talán még az angyalinak tartott türelemnél is több akarat kell. Különösen, ha valakit eredményei alapján már a nemzetközi élvonalban is jegyeznek! Egy példa: Kati az utóbbi hónapokban — a márciusi, Torinóban történt lábsérülésből fölgyógyulva — erőnlét- és formábalendülés céljából úgyszólván naponta több órát iskolázott s csupán az edzések végén „lazított" néhány csörtényi szabad vívással .. . — Mit jelent az: iskolázni? — Szigorú edzést. Pengevezetést, lábmozgást, védés-visszaszúrást, cseleket és második szándékú támadásokat gyakorolni a vivómesterrel. Tízszer, húszszor, százszor, amíg csak az ember teljesen el nem fárad ... És aztán rövid pihenés utón vagy másnap ismét... — mondja nevetve. Törékeny, sudár alkat. Amikor asszó közben lerohanó támadást indít az ellenfél ellen, suhanva végigröppen a páston. Vékony karja, hosszúkás keze ilyenkor szinte úszik a levegőben. Többnyire meg sem áll, csak amikor már bevitte ellenfele törzsére a találatot. — Szívesen támad lerohanással? — A vívásban ez természetes, nem számít durvaságnak. Nagyobb távolságból így kell támadást kezdeni. — És egyébként? — Kitöréssel vagy pedig helyből, egyszerű védésvisszaszúrással... Derűs, keskeny arca, nagy mandula-szeme van. Fekete haja o tarkóján kontyba magasodik s onnan dús tincsekben omlik a vállára. Hazánk többszörös egyéni női tőrvivóbajnoka és válogatott vívónője: RÁCZ KATI. öt évvel ezelőtt lett tagja a válogatott keretnek, egy évvel később, az 1971-es minszki ifjúsági vivóvilágbajnokságon már a legjobb 12 versenyző közé küzdötte be magát; az ankarai felnőtt VB-n pedig a harmadik fordulóig jutott el, ahol o szovjet Zabelinával vívott holtversenyben a továbbjutásért. Sportpályafutásának eddigi két legnagyobb sikere a göteborgi világbajnoksághoz és a moszkvai Univerziódéhoz fűződik: mindkét világversenyen a döntőbe jutott és mindkét alkalommal negyedik lett! Közben legmerészebb vágya is teljesült: ő is ott volt a müncheni olimpián, magára húzhatta az ötkarikás, címeres mezt! — Ez milyen érzés volt? Hirtelen kézmozdulatot tesz. — Nagyszerű!... — Miért? — Minden sportoló célja kijutni az olimpiára! És ott lenni, a legjobbak között versenyezni ... ez leírhatatlan öröm és felelősség. Kati az ötkarikás viadalon sem vallott szégyent. Sikerült bejutnia a legjobb tizenkét női tőrvívó közé, és egy kis szerencsével akár a döntőbe is bejuthatott volna. Mert a vívásban a továbbjutást jelentő győzelem olykor bizony egyetlen „apró" találaton múlik . . . A moszkvai Univerziódén hallatlan küzdőképességéért kapott különdijat. Olvastam valahol, hogy egy újságíró Moszkvában Orlowskyhoz, a csehszlovák asztalitenisz válogatott legjobbjához hasonlította Katit — minden idegszálávol összpontosítani tudó küzdeni akarásáért. — Egyetlen versenyt sem tudok félvállról venni! — mondja határozotton. — Az edzések rengeteg lemondást és fáradságot követelnek. Az egész igyekezetnek csak akkor van valóban értelme, ha a versenyen egy pillanatra sem könnyelműsködik valaki. Előre föladni egy-egy asszót, ez a legnagyobb vétek ... legszívesebben. A világ élvonalába tartozó vívónők többségével már többször is összekerült. Néha ők győznek, néha Kati. A sportban ez így természetes, ez teszi érdekessé a verseny vívást. Javában folyik már az idei vivóévad, s Rácz Kati előtt most nem kisebb cél lebeg, mint kijutni a montreáli olimpiára! Ahhoz azonban, hogy kiérdemelje ezt a kitüntetést, 1976 júniusáig a bécsi, a kubai, a köppingeni, a torinói, a minszki, a párizsi és a comoi nemzetközi vívóversenyeken kell bebizonyítania tudását és jó formáját. — Nehéz lesz? Elkomolyodik. — Minden verseny, még a hazai bajnokság is nehéz, ha dobogós helyezésre pályázik az ember. Elég egy pillanatnyi megingás, és az ember máris búcsút mondhat reményeinek . . . — Ez az ami hajtja? — Nem! Én azért vívok, mert szeretem ezt a sportot. Ha egyszer belekezd az ember, nem lehet abbahagyni. Csodálatos érzés: oz ember életeleme lesz a feszültség, a siker. — Ha még egyszer kezdhetné sportpályafutását, mit választana? Kérdőn, mosolyogva pillant rám. — A tőrvívást! És .igaza van: .ismerve szívós akaratát, a vívás iránti rajongását ezt már nem is kellett volna megkérdeznem ... (KONTÁR GYULA FELVÉTELEI)
