A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
1 Festői dogona íalu. A lakóházak négyzetes alaprajzúak, mellettük állnak a kerek gabonatárolók, a valamivel tovább álló kerek, lapos tetejű építményekben töltik a nők a hónapnak azokat a napjait, amikor „tisztátalannak" számítanak. Egyetlen faluban sem hiányzik a „toguna", a tanácsház, ahol a férfiak a fontosabb ügyeket megtárgyalják 4 Az ősök istenének, Binának totenjel-’ vényekkel gazdagon díszített temploma lékai ezek. A dogonák nem költöztek be ezekbe a kunyhókba, hanem temetkezési helyül kezdték használni őket. A dogona temetés ezért nyaktörö hegymászáshoz hasonlít: néhány férfi kenderkötelek és kezdetlegesen faragott farönkök segítségével cipeli fel az elhunyt földi maradványait utolsó pihenőhelyére. Maga a falu néhány kilométerre van innen, ahol az út hirtelen véget ér egy meredek hegyoldalnál. Innen már csak saját lábon lehet tovább jutni. A különösen meredek helyeken létrákat, illetve pontosabban faágasokat támasztottak a hegyoldalhoz. Az idegen szemében nem keltenek túlságos- bizalmat, de a dogonák olyan gondtalan biztonsággal közlekednek rajtuk, mintha nem lenne néhány tucat méternyi meredély, hanem egypár kényelmes lépcsőfok alattuk. SZOKÁSOK A dogona társadalom központja a ,ginna", a nemzetség pátriárkájának A templom őre székhelye, aki innen intézi a nemzetség dolgait, egyebek között ügyelve aira, hogy mindenki rendesen tisztelje az isteneket. Ammát a földön a hogon képviseli, az összes dogonák vallási vezetője. A serdülő fiúkat az ünnepélyes körülmetélés, férfivá avafSs után kezdik bevezetni a törzs titkos mítoszaiba. Ezzel a szertartással egyben megnyílik előttük az út a maszkok titkos társaságába, amely a felnőtt férfiakat tömöríti. Ezek a társaságok fontos törzsi intézményt képviselnek, ez ápolja és őrzi az ősi hagyományokat, szokásokat. Közös szertartásoknál tagjaik álarcot viselnek. A lányok a felnőtté válás első stádiumán hároméves korukban mennek keresztül, amikor fémkarikát kapnak az alsó ajkukba. Nem öncélú dísz ez, hanem — legalábbis a dogonák elképzelése szerint — eszköz arra, hogy visszatartsák a nők „rossz szavát". A serdülő lányt megfosztják szüzességétől, majd a nász előestéjén mindegyik KIK A DOGONÁK? A törzs lélekszámú nem egészen neqyedmillió fő. Mali (a volt Francia- Szudán) északkeleti részében élnek, mintegy nyolcszáz kilométerre a fővárostól, Bamakótól, nem messze Felső- Volta határától. Szahel-éghajlatú száraz vidék ez, ahol az év nyolc hónapiéban egyetlen csepp eső sem hull. Csak az esős időszakban alakul ki néhány patak és kisebb folyó, de ezek csakhamar kiszáradnak; a vidéknek egyetlen állandó folyóvize sincs. Ilyen kedvezőtlen viszonyok között élnek emberemlékezet óta a dogonák. pedig megélhetésük fő forrása a mezőgazdaság. Miért éppen itt? A Bandiagara-hegyséq nehezen hozzáférhető homokkő-szirtjeitől barázdált barátsáqtalan vidék természetes védelmet nvújtott nekik a fulba, bambara, tukulera törzsek — és később a franciái gyarmatosítok támadásaival szemben. A dogonák maguk azt mondják, hogy a Bamakótól nyugatra fekvő Monde országból jöttek. Biztos az, hogy már igen régen élnek itt, valószínűleg a 10 század óta. Nem voltak azonban első lakói a sziklás Bandiagara-fetföldnek; itt találkoztak a tellema törzzsel, amire még ma is emlékeznek a dogonák mondái. Eljutni a dogonákhoz nem volt könynyű a múltban s nem sokkal könnyebb ma sem. Az utak alig járhatók, s a csikorgó, nyikorgó tehergépkocsik, amelyek vásárnapokon zötyögnek lefelé Szangába, a körzet közigazgatási központjába, azt a benyomást keltik, hoav bármely pillanatban össze kell roskadniuk a hatalmas teher alatt. A jókora csomagok között emberek és kecskék szoronganak; úgy látszik, a fekete sofőröket külön büszkeséggel tölti el, ha minél több árut, személyt és állatot szállítanak. Az európainak ugyan nem kell zsúfolódnia a terepjárón, de a kocsi kabinjába behatoló porfelhő nem teszi kellemessé az utazást. A vidék sem nyújt túlságosan vidám látványt. Az út mentén csak itt-Qtt lengedeznek kiszáradt fűcsomók, a sziklás hegyoldalakban egy-egy qyapot- vagy maiomkenyérfa (baobab) sziluettje tűnik fel. A DOGONÁK SZIKLAVILAGA Az ember jelenlétére is alig utal valami; a puszta tájon váratlanul sakktáblaszerűen kiképzett földecskék jelennek meq, általában kölest és hagymát termelnek rajtuk és alacsony kőqátak veszik körül őket, hoqy felfogják az esővizet. A földecskék közepén satnya fák nyújtanak szimbolikusan árnyékot a termesztett növényeknek. Két sziklafal között bejutva eqy völgybe újabb bizonyítékkal találkozunk, hogy lakott ez a föld. A meredek, olykor száz méter magas homokkő-halmok oldalában kivájt barlangok apró kunyhókkal. Majmok és madarak rikoltozása azonban arra vall, hogy nincsenek itt emberek. Itt-ott megfehéredett emberi koponyákat is látni. Az egykor itt élt tellemáknak a dogonák ide költözésekor elhagyott haj-A DOGONÁK földjén A dogonák egyik ősi mondája szerint sok-sok évszázaddal ezelőtt az emberek nem ismerték a halált. Amikor megöregedtek, kígyóvá változtak. Történt egyszer, hogy az öreg Lebe, éppen átesvén ezen az átalakuláson, meglepett Jugo-Dogoru faluban egy csoport fiatal férfit, amint nem az ünnepségekre kijelölt időszakban rituális álarcokban és köntösökben táncoltak. Erősen felindulva ezen a vétségen, a kígyó leszidta őket emberi nyelven, ami azok számára, akik már a szellemek birodalmában élvén állati alakot öltöttek, szigorúan tilos. Ezzel vétett a törvény ellen, nem élhetett tovább sem a szellemek között, de az emberek közé sem térhetett vissza, ezért meghalt. Az emberek, hogy szellemének meglegyen továbbvivője, fából álarcot készítettek, egy nagy kígyó (szirige) formájában, áldozatokat hoztak neki és tánccal tisztelték meg, amelyből új rituális szertartás, a szigi keletkezett. Kevesen lehetnek csak részesei életükben kétszer ennek a rituális szokásnak, mert már évszázadok óta hatvan évenként csak egyszer kerül megtartásra, amikor a dogonák megemlékeznek őseik bűnbeeséséről. Az ünnepség rendszerint Jugo-Dogoru faluban kezdődik, s két hét múltán egy másik helységben folytatódik, majd így sorban minden vidéken megtartják. A szertartás fontos szerepet játszik a dogono törzs életében, ilyenkor áldozatot mutatnak be Amma istennek, a világ teremtőjének, hálát adva. illetve fohászkodva jó termésért, esőért és asszonyaik termékenységéért. 8