A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-04 / 37. szám
sagas A ffBUNDAKKALíf Az új tanév második hónapjában járunk. Az első hetekben még meg-meghúzódó elsősök ma már bátran, magabiztosan közlekednek az iskolák, a diákotthonok folyosóin, a tantermekben, az új — eddig ismeretlen — városokban, ahová az iskola köti őket. Hogyan élnek a kosicei (kassai) iparisták, akik közül jónéhányat több száz kilométer választ el a szülői háztól? Erről szólnak az alábbi beszélgetések. — Nagyon örülök, hogy ebben az iskolában tanulhatok — mondja a vágai Józsa Laci. — Ha látom a tussal kihúzott műszaki rajzokat vagy a betűket, olyan jó érzés tölt el, hogy ez az én munkám. — Bizonyára sohasem voltál még ilyen hosszú ideig távol a szüléidtől. Hogyan sikerült megszoknod? — Az első hét nagyon nehéz volt. Legszívesebben felültem volna az első hazafelé induló vonatra. Láttam, hogy azok az osztálytársaim, akik a közelben laknak, mind mennek haza, csak nekünk kettőnknek-hármunknak, „nyugatiaknak" kell itt maradnunk. Ez azonban már elmúlt. Sok a tanulnivaló meg a város is sok érdekességet kínál, nincs is időm ilyesmiken gondolkozni. Bacskárdy István jahodnái (pozsonyeperjesi). A négy fiú közül ő jött a legtávolabbról. — Miért választottad ezt az iskolát? — Apám gépjavító. Gyakran figyeltem, hogyan dolgozik, s közben megszerettem a gépeket, a velük való munkát . . . — Hogy érzed magad itt, az „intőben"? — Nem panaszkodom. Már megvolt a „bundaavatás“ — mert az elsősöket „bundáknak" hívják —, ami abból állt, hogy minket, újoncokat enyhe papucsütésekkel maguk közé fogadtak az idősebbek. — Elég sokan vagytok egy szobában. Húszán, huszonötén . . . — Aki akarja, az megtalálja az utat a tanuláshoz, vagy a folyosó vagy az ebédlő egyik csöndes szögletében. Rengeteg mérnök, orvos és Cseri Gábor több neves személyiség került már ki ebből a diákotthonból. Ha nekik megfelelt . . . Cseri Gábor Seciankyból (Szécsénkéről) jött Kassára: — A szakmát én is az apukám segítségével ismertem meg. Kilencedikes koromban már szilárd elhatározásom volt, hogy — ha csak egy mód van rá — jövök Kassára. — Az álmod valóra vált: fölvettek, iparista lettél. Milyennek látod most a „szakmát", az iskolát? — Tetszenek a műszaki tantárgyak. Remélem, egyesrekettesre mindig „kihúzom" majd, annak ellenére, hogy a továbbtanulás nem szerepel a terveim között. Az első rajzon már túl vagyunk, a várost, a kétszázötven kilométernyi távolságot, amely hazulról elválaszt, megszoktam már, jól érzem itt magam és . . . most már csak a hátralévő három év teljen el. ZOLCZER JÁNOS Foto: Csernay M. Józsa Laci Bacskárdy István mini-magazin • Szenzációhajhászó skótok műanyagból társát készítettek a Loch Ness-i szörnynek, de azt így sem sikerült előcsalogatni a tó mélyéről. Újra bebizonyosodott, hogy a szerelem nem mindenható. # Könnyedén megtartják a 94 éves virginiai dr. Bragg hasizmai lányának testsúlyát. Az öregúr állítása szerint jó erőnlétét annak köszönheti, hogy rendszeresen kecsketejet fogyaszt és több kilométert úszik naponta. • Ebben a modern hajviseletü fiatal lányban, Karin Petersenben kevesen ismernek rá a Monsoreau felesége című francia tévéfilm főszereplőjére, akinek szerelméért olyan ádáz harc dúlt a vasárnap délutánonként sugárzott folytatásokban. Karin Petersen dán származású, de nélküle mostanában a franciák s'zinte el sem tudják képzelni a történelmi filmeket. 23 • Méretre szabott és az állatok „jellemének* megfelelő szemüvegeket készít egy párizsi kisiparos. A hóbortos kutya- és macskatulajdonosok máris rengeteg állatszemüveget rendeltek.
