A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-04 / 37. szám
Fedeles söröskorsó a 17. század elejéről a A b a b á m ig m ű v é s z e te habon fajansz (vagy majolika) díszítőelemei függetlenek a természetben előforduló reális formáktól. A kompozíció alkalmazkodik az anyag által nyújtotta lehetőségekhez és természetesen a készítő mester adottságaihoz. A színezés tulajdonképpen pótolja a legősibb díszítési módot, a vésést. Festésre csak a négy alapszínt használták. Ez a négy alapszín nem adott olyan lehetőségeket színskálák kialakítására, mint amilyent a fény és árnyék a festészetben. A színeket nem keverték, hanem egymás mellé rakták. Díszítőelemeik ornamentális szerkezete szintén nem mondható gazdagnak. A habánok fehér vagy kék alapszínű edényei virágos díszűek. Az egyes motívumokat kettős szalaggal választották el, használtak továbbá hullámvonalakat, babérkoszorút iniciáléval, a mesterség jelével, dátummal, különféle formájú tulipánokat, gránátalmát, szegfűt, búzavirágot, lóherét, akontuszlevelet, egyszerű levelet, stilizált rózsát, címereket, jelvényeket, céhjeleket stb. A habánok korai edényeinek (17. század) formáin és díszítésén eredetileg olasz hatás érvényesült. Ezt később magyar hatás váltotta fel. A 18. században művészetük beolvadt a népi fazekasságba. El kell azt is mondanunk, hogy kik voltak tulajdonképpen a habánok. Svájcból Ausztrián át morva földre, majd a 16. század közepén az akkori Pozsony, Trencsén és Nyitra vármegyék területére bevándorolt anabaptisták. Magyarországon 1547 körül említik őket először a Morvaországból Holies felől bevándorló habánokat, mint azoknak az anabaptistáknak az utódait, akiket vallási nézetük miatt 1525-ben Németországból, majd Thurzó püspök sürgetésére I. Ferdinánd uralkodása alatt Ausztriából és Morvaországból is kiűzték, Mária Terézia uralkodása alatt kénytelenek voltak katolizálni. A habánok egy része a 17. században Erdélybe költözött és ott folytatta mesterségét. Az anabaptista vallás a protenstanizmus egyik oldalhajtásaként keletkezett. Céljuk egyebek között az volt, hogy az életbe átültessék az evangélium szociális elveit. Ebből azonban engedniük kellett, mert éles ellentétbe kerültek a feudális felfogással és az egyházi hierarchiával. Mint iparosok nem készítettek olyan tárgyakat, ami a háborút, a fényűzést és a tékozlás céljait szolgálta. A fazekasmesterségen kívül kitűntek a késkészítésben, a tímárságban, a könyvkötészetben és a takácsmesterséqben. Készítményeik, munkájuk elsőranqú volt, minőség tekintetében túlszárnyalták a céhek termékeit, ami azután nemes versengést váltott ki. Habán edénytípusok: 1. Hatszögletű palack, 2. korsó, 3. fedeles söröskorsó, 4. dinnyeformájú korsó Fűszeres palack (17. sz. közepe) A letelepült habánok községeket, ún. udvarokat alapítottak. Ma is csodálattal szemléljük építkezésük módját. Tipikus és egyedülálló mind nálunk, mind Európa többi országában. A habán építkezés szép példái a mai napig megmaradtak a Malacky melletti Veiké Leváre (Nagylévárd) községben. Házaikat sajátos stílusban építették, három-négy helyiséggel. Némelyik háznak padlásszobája is volt, ahol valamikor a tanoncok laktak. Később raktárnak és szárítónak használták. A falakat vályogtéglából rakták, fedélnek ritka iszapba mártott szalmát alkalmaztak. Ez a legtöbb esetben nem volt gyúlékony. Érdekes volt o társadalmi rendjük, ami a munkaközösségen és a jövedelem közös elosztásán nyugodott. A vagyont bűnnek tartották, minthogy embertársaik megkárosítása által keletkezik. Vagyona csak a habán keresztény közösségnek lehetett, amely minden egyes tagját ellátta testi-lelki szükségleteivel. Ezzel szemben a közösség minden egyes tagja köteles volt becsületesen dolgozni. Túlnyomó többségük iparos volt. Becsületes, lelkiismeretes munkájukkal jó hírnevet szereztek maguknak. Áruik keresettek voltak. Ellátták vele nemcsak közvetlen környéküket, de jöttek kereskedők és felvásárolták áruikat nagyobb, távolabbi városok vevői számára. A habánok egyszerű falusi iparosok, akik nemcsak nagy kézügyességgel rendelkeztek, de kellő ízléssel is, ezért a kezük alól kikerült fazekasmunka formailag és díszítőelemeiben kiegyensúlyozott. Népművészek voltak, akik a szlovák népi fazekasságot megalapozták. Jelentőségük éppen abban van, hogy a hobán tradíció és a szlovák népművészet egybeolvasztásával lefektették a mostani — főleg modrai — kerámiagyártás alapjait. A nálunk fennmaradt habán edények között a legkorábbi — jelzése szerint — 1606-ból való. Néhány igen szép példány látható magyarországi múzeumokon kívül a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeum, a skalicai, a trnavai és a trencíni múzeum gyűjteményeiben. VÖRÖSMARTY GÉZA 24
