A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-21 / 36. szám

a sivatag nyomorúságos füvén le­geltették. De a kőolaj egycsapásra megváltoztatott mindent. Huszonöt évvel ezelőtt a fővárosban, El-Ku­­vaitban még magas várfal fogta gyűrűbe a lapos tetejű, keskeny ablakos vályogházikókat. Az 1951- ben megkezdett rekonstrukció ered­ményeképpen meglepő gyorsaság­gal egy modern, szép város kelet­kezett a sivatagban. Eltűntek a szűk, keleties sikátorok, helyükben széles aszfaltozott sugárutak épül­tek. Az utcákon még fákat, virágo­kat is látni, holott a víz itt szó sze­rint aranyat er. 1964-ben kezdte meg működését egy tengervíz le­párló berendezés, amely naponta 27 millió liter ivóvizet állít elő. (Azelőtt az ivóvizet Irakból hozták csónakokon.) Ma a széles sugárutakon csak­nem fél millió gépkocsi közlekedik, s El-Kuvait igazi világváros képét nyújtja. Főutcája, a Fahd Szalem mentén három-kilenc emeletes hi­permodern épületekben vannak a kormányhivatalok, a bankok, az elegáns üzletek, amelyek tele van­nak a világ minden részéből be­hozott és vámmentesen árusított árukkal. De az új élet még nem törölte el mindenütt a múlt nyo­mait: a korszerű új vásárcsarnok szomszédságában ma is ott zsibong a hagyományos, színpompás arab piac, a szúk. Jelentős olajkikötője, Mena al- Ahmadi tabu az idegen számára, de erős ellentéte a luxusautóknak és a modern városrésznek a régi kikötő a jellegzetes halász- és gyöngyhalász-bárkákkal s a takar­mányt meg gyümölcsöt szállító kis hajókká. A bárkák építése még ha­gyományos, de meg kell jegyezni, hogy ma már többségüket Diesel­motor hajtja. A kuvaiti honos beduinok meg­gazdagodtak, mert jócskán része­sülnek az ország olajjövedelméből. (A város lakóinak csak a fele tör­­zsökös kuvaiti. Ennek számit az olyan arab, akinek ősei már itt él­tek vagy 1922 előtt telepedett le az országban. A másik fele iraki, per­zsa, indiai, pakisztáni, palesztin, líbiai, valamint európai származá­sú vendégmunkás. Ezek csak öt évre kapnak később megújítható munkavállalási engedélyt, hogy ne kérhessék honosításukat s az ezzel járó igen jelentős jogokat. (A meg­gazdagodott beduin családok min­degyike három-négy gépkocsival rendelkezik; statisztikai adatok sze­rint az egy családra jutó gépkocsik számát tekintve Kuvait az első s az egy lakosra számított 4000 dolláros nemzeti jövedelmével a harmadik helyen áll a világon. Ezzel szemben a vendégmunkások bére meglehe­tősen alacsony, alig haladja meg a létminimumot. Kuvait lényegében mindenből behozatalra szorul, bár a kormány mindent megtesz nemcsak az olaj­­termelés és -feldolgozás fejleszté­sére, hanem más iparágak létesíté­sére is. így megindult a maró­­nátron- és sósavgyártás (műtrágya­­alapanyagok), a tégla-, cement- és bútoripar. Űjabban egy alumínium­­öntöde és egy autó-összeszerelő üzem is működik. Folyik a mező­­gazdaság korszerűsítése is. Meg­indult az üvegházi, permetezéses zöldségtermesztés, bár az itt ter­mesztett paradicsom, zöldpaprika, uborka stb. egyelőre lényegesen drágább a behozottnál, elsősorban a rendkívül költségesen előállított édesvíz felhasználása miatt. De a kormányzat mindent megtesz a kor­szerű ipar és mezőgazdaság kiépí­tésére, számítva azokra az időkre amikor majd kimerül a 7 milliárc tonnára becsült olajkészlet, s az or-A Perzsa-öböl partján fekvő kis emirátus, Kuvait neve ma mindenkiben a mese­beli gazdagság képzetét kelti. Ennek alapja, az olaj csak­nem kimeríthetetlen mennyiségben árad: a tőkés világ ismert olaj­készleteinek 20 százaléka található Kuvait területén. Valamivel több mint harminc év­vel ezelőtt Kuvait egyike volt a leg­szegényebb arab országoknak. A csaknem negyedmillió beduinnak nagy része nomád életmódot foly­tatott, tevéiket, juhaikat, kecskéiket Bárkák a régi kikötőben El-Kuvait belvárosa így öltöznek még ma is a sivagati életmódhoz L szokott arabok Aranyműves bolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom