A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-23 / 33. szám
TÖRÖK ELEMÉR Két pont között Akkor elindulok én is és felidézlek az illatos nyárban mit is remélhetek a kanyaron túli két pont közt áthaladva? CSILLAGHY BÉLA két verse: anyám ha másban nem is de abban hinned kell hogy erősebb vagy önmagadnál az a sarok amit gyertyavilág se csókol az enyém ahányszor ott vagyok te lépkedsz felém és én olyankor nem tudom miért hallom könnyeid hullását fejem a falnak vetem beleverem párnába temetem lépteid hallom az ablakban állsz meg ahol még reggel virágillat nyújtózott nagyot ha mást nem is de legalább annyit tegyél meg hogy legyőzd önmagad keresztrefeszített kereszt a halál szemerkél utamon s megkínozva látom hogy vigyorogva tépi ki életed gyökereit életemből s szeméből hideg lidércfény fakad egy véres Santiago-i utcasarkon az éjszaka de nem is merem elmondani a rossznak annyira a rossza az ami akkor ott megesett o szemembe nézett a legszörnyübb kereszt vérben tobzódó gyilkos kereszt a keresztrefeszített kereszt Santiago 1973. szeptember 11 KÖVESD! KÁROLY Tréfacsináló Mondják, víg ember volt, tréfacsináló kocsmák gyakran látott vendége — nagyapám Kis háromlábú székét néha sarokba dobva tollat fogott, s kevés időre éjszakánként magához menekült a saját nyomorúságán röhögő világtól, s kijózanodva aztán faszegekkel és keserűséggel telitüzdelt szájjal foltozta a falu lyukas lábbelijét Golyóütötte, amputált lábát emlék ■— tarisznyába téve hisztérikus kacajjal billegett el ebből a csúf, lyukas bakancsú, saját testét marcangoló árnyékvilágból KERTÉSZ GÁBOR Medárd napján Csak az órám ketyegi túl a vihart, bosszantó magányom rádiója az eső. Szórakoztató műsor. A Latorca felöl fúj a szél, halak szánkóznak előttem a szőlőlevélen, az ablakomon tizenkilenc június játszik iánc-iánc-eszteriáncot. Milyen lesz vajon a huszadik? A talpamban rágcsál valami. Tudom! Hát persze! Lépni kéne már,
