A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-16 / 32. szám

Egy régi borcímke Kézi festésű dísztál 1875-böl, Hollóházáról „titkolta, dugta, takarta,“ pedig akik dugták, takarták „pengére tet­ték magukat". Később Darvas Ré­­szeg eső című regényében ezt így fogalmazta: „embererdő védett". Győri Elek sírjának és Darvas József emléktáblájának megkoszo­rúzása után az összegyűlt írók „el­­széledtek" a tiszaladányi ember­erdőben. Vagyis a program szerint családlátogatás következett. Ven­déglátó házigazdámat tavaly a véletlen sodorta mellém. Most a tavalyi ismeretség okán kerültem Csikaiékhoz — vendégnek. Az idei, negyedik Tokaji írótábor fő témáját „A nő és a munka" összefoglaló címmel jelölték; ezt a nők nemzetközi éve alkalmából tűzte napirendre a találkozó szer­vező bizottsága. Az írótábor mun­kája három napon át ennek a té­mának a jegyében zajlott. Több é/dekes előadás, szociológiai fel­mérés hozta közelebb az ezzel kap­csolatos problémákat. Tóth Pál szociológus a vidéki ipartelepítés­ről, a nő munkájáról és az átala­fejlődött kőedénygyárának köszön­heti, amely kevés híján kétszáz esz­tendős, s így Magyarország leg­régibb kerámiaipari üzeme. A gyár történelmét összefoglaló monográ­fiában olvastam: „Az elv: munkál­kodni az egyetemes porcelánmű­vészetért, s ugyanakkor kifejezni azt, ami a mienk, a művészet ideá­lis világába vezet népművészetünk modern átmentésén át, talán oda, ahova népzenei gyűjtésünk és a régi magyar dalkincs feldolgozása során Bartók és Kodály eljutott. Üj legyen, népi, magyar és XX. századi!" Szép és nemes célkitűzés, amelynek megvalósítása a Hollókői Porcelángyár rangját adja és jelzi. Este Komlóskán, egy hegyek közé bújt szlovák nemzetiségi faluban tájegységi nemzetiségi és irodalmi műsor keretében találkoztunk a falu lakóival; a rendezvényre a nemzetiségi klubkönyvtár megnyitá­sa alkalmából került sor. Az ünnep­ségen bejelentették, hogy a klub­könyvtárat Jankó Král'ról, a szlovák nép kiváló költőjéről nevezik el. szesűrítik a lexikális tudás alapanyagát, s amelyben az adatoknak, tényeknek, esetleges összefüggéseknek könnyen utánanézhetünk." A Magyar Remekírók sorozatban je­lentek meg Kölcsey Ferenc válogatott müvei. Öelötte a hazafias költészet a múlt dicsőítésére s a jelen siratására szorítkozott, az övé: vallomásszerű meg­nyilatkozása a hazaszeretetnek, föléje emelve azt minden egyéb érzésnek, a szerelemének is . .. — írta róla Horváth János, az egyik legnagyobb magyar irodalomtörténész, így folytatva: Az ő hazaszeretete a vallásossággal egyen­rangú, szent, magasztos érzés, azért tu­dott nemesítőleg hatni költészetbeli utódaira. Gyökeres, művelt hazaszere­tet az: a nemzeti múlt átérzésén alap­szik, s történeti szolidaritással kapcso­lódik ahhoz ... A tragikus sorsot ily mélyen és személyesen senki sem érez­te meg, s nem fejezte ki. Amint költői gyakorlata hátterében általában filo­zófia rejlik: hazafias költészetének a magyar történelem adja meg a filozó­fiai alapot és mélységet. Az 1882. év húsvétján eltűnt tisza­­eszlóri cselédlány, Solymosi Eszter ha­lálában vált hősnővé — alakja torz szimbólummá, neve az antiszemita moz­galom jelszavává lett. Solymosi Eszter­nek vérét vették a zsidók és húsvéti pászkájukba keverték — röppent fel a képtelen középkori babonákat feleleve­nítő vád. Krúdy Gyulának az eszlári vérvádról s a „nagy perről” szóló, máig kiadatlan regénye, a most megjelent A tiszaeszlári Solymosi Eszter, nemcsak az 1880-as évek dühödt és ostoba an­tiszemitizmusát jeleníti meg, hanem az önmagát túlélő 19. század hervadását, a hajdani „dicső eszmék" elszürkülését, a táblabírák világának porba hullását is. A „boldog békeidők” korát, amely­ben a magyar vidék provinciális kedé­lyessége mögül groteszk démonikusság sejlik elő: omladozó kúriákban kótya­­gos fejű Don Quijoték tanyáznak, a kvaterkázó úri társaságokban fojtott hisztéria lappang .. . A Magyar Remekírók sorozat egy to­vábbi pompás kötete a Kosztolányi De­zső négy legismertebb regényét tartal­mazó kiadvány. Ady Endre válogatott versei — Koczkás Sándor és Krajkó András szerkesztésében t a Szépiro­dalmi kiadó és a Madách közös ki­adásában jelentette meg. Az ifjabb olvasók két kiváló élet­rajz-regénnyel gazdagíthatják gyarapo­dó házi könyvtárukat. Az egyik Vámos Magda: így élt Darwin című kötete, a másik A város peremén című regény­biográfia, József Attila nővérének, Jó­zsef Jolánnak az írása századunk hall­hatatlan szocialista költőjéről. S még egy kiadvány a tanulóifjúság asztalára: Mikszáth Kálmán két elbe­szélésgyűjteménye, a Tót atyafiak és A jó palócok egy kötetben, az Iskolá­sok könyvtára sorozatban. A népszerű Nemeskürty István Onfia vágta sebét címmel jelentette meg új­ra egy kötetben trilógiává terebélyese­dett történelmi esszé-sorozatát, a Kró­nika Dózsa György tetteiről, az Ez tör­tént Mohács után és az Elfelejtett év­tized című írásokat. A mai magyar prózaírás két kivaló reprezentánsának egy-egy kötetét is megtaláljuk a legújabb könyvlistán. A Kossuth-díjas Sánta Ferenc két régebbi regénye, a filmről is jól ismert Húsz óra és a huszita harcokat idéző Az áruló jelent meg egy-egy kötetben a Szépirodalmi kiadó Harminc éves soro­zatában, míg Fejes Endre, a Rozsdate­mető szerzője, új regénnyel jelentkezett, Szerelemről, bolond éjszakán címmel. Szabó János Internacionalisták Kir­gizföldön címmel írta meg az Inter­­helpo ipari szövetkezet születését és sorsát, az elbeszélőként és regényíró­ként ismert Szabó Bélának pedig a két világháború között írt verseit gyűjtötte össze s adta ki újra a Madách Ke­nyér meg tej címmel. —cs— 21 kuló falusi családról adott érdekes képet. Turgonyi Júlia a nökérdés marxista megítélésével, Oravecz János pedig a dolgozó nők munka­­körülményeivel, művelődési és kul­turális lehetőségeivel foglalkozott. Érdekes előadást hallottunk Tarján Tamástól; címe: „A nők megválto­zott társadalmi helyzetének ábrá­zolása a fiatal prózairók munkái­ban" volt. A vitában az írótábor résztvevői, írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok, szociológusok, népmű­velési dolgozók sok észrevétellel, adalékkal járultak hozzá a teljes kép kialakításához. A későbbiek során az írótábor tagjai Sárospatakon és Sátoralja­újhelyen több szocialista brigáddal találkoztak. Az utolsó napot Hollóházán, az estét pedig Komlóskán töltöttük. Hollóháza a Hegyház egyik leg­­festőibb részén terül el. Hírét­­nevét az egykori üveghutából ki­A Tokaji írótábor hagyományt folytat, hagyományt ápol. Két év­vel ezelőtt a munkásművelödés kérdéseivel foglalkozott; tavaly az ifjúság, az ifjúsági irodalom volt a műsoron. Az idén, mint már ko­rábban elmondtam, „A nő és a munka" összefoglaló címmel korunk egyik legaktuáliabb kérdése került megvitatásra. Tartalmas, tanulsá­gos, gondolatokban gazdag hetet jelentett ez a tábor minden részt­vevője számára. Az idei tapaszta­latok bizonyítják, hogy a Tokaji író­­tábor műhellyé vált, olyan mühely­­lyé, amely az irodalomra, az iroda­lom időszerű kérdéseire és a köz­­gondolkodás sürgető gondjaira egyaránt érzékenyen reagál. GÁL SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom