A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
Varga Erzsébet: Török Elemér: Száraz Pál: 1. ESTI PÁRBESZÉD MEGÉRINTETT ÉVEIMMEL TAVASZI RÉTEN — Kékszemű múzsám, szeretőm, a karcsú messze földön jár, fut előlem. Árván itthagyott engem, ki a könnyem ontom érte csak, érte. Lesz-e még édes, kacajos közelség kettejünk kettős, iszonyú magánya? Visszatér még egyszer a szép Agallisz? Meghalok érte. — üldöződ lesz majdan a kékszemű még: majd ha édeskés szavait nem állód. Futna hozzád, majd ha elűzöd ajtód szép küszöbéről. nyugalmat sugárzó hajnalok világra moccanó fénye egy nem létező, tenyérben kéken derengő ibolyacsokor ebből az örök hiányból araszolgatom múltam s nem tudom hova érek megérintett éveimmel KOPOGTATOK Színek csatáznak most a réten nótaszó kedve van az égnek dalolok, nincs már ami fájjon lepkék becézik egymást a gyöngyvirágon csilingelnek a zöld füvek bogarakat ringat az árok megáll egy percre a patai tapsol a szél amerre járok M. Borsky felvételei 2. A KÖLTŐ HAJNALI PANASZA már kialudt a hold is a puszta mezőn s szeretőm, a szelíd nincs a karomban — szűk a szobám, ó jaj, s tetőm alacsony: szomorún, egyedül fekszem az ágyon Fáradt vagyok kopogtatok házam régen elperelték ki enged be éjszakára aludni kéne dajka nincsen ki altat el engem — anyám sincsen
