A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-08 / 31. szám

Mindig bizsergetően kellemes érzés, ha az ember ilyen vagy amolyan formában szemtől szemben találja magát az Ismeretlennel. Tájjal, várossal, emberrel, érzéssel, hangulattal. Bármivel,

TI ilyen vagry, Dalmácia gyöngye?

ami új, ami megismerésre vár. S ilyenkor olyan jó dolog nekiszegezni a kimondatlan kérdést: milyen vagy? Mit tartogatsz a számomra? Mi s mennyi marad meg belőled bennem ...?

Split dalmáciai kikötőváros forrón tűző napja alatt formálódott meg bennem ez a gondolat. Autóbuszunk másfélnapos szorgos rohanás után elegáns ívben bekanyarodott a Dalmacijaturist jugoszláv utazási iroda split! központja elé, a Tito marsallról elnevezett utcában, amely Split olyan főutca-féléje is.

Körülöttünk zakatolt, zsongott, robogott a nagyváros, színek, formák kavargása fogadott s feltehettem a kérdést: milyen vagy, Dalmácia gyöngye ...

Az ember akaratlanul is beleszagolt a levegőbe. A párás-sós friss levegőt kereste, a nagy kikötők jellegzetes halszagát, a messzi tájakról érkező fehér hajóóriásokról áradó furcsa fűszerek jellegzetes illatát.

De az igazat megvallva, az első percekben úgy tűnt, hogy a levegőből itt sem hiányzik a nagyvárosok univerzális s egyre áthotóbb „illata” — a benzin, a nafta és a lassan terjengő kőszénfüst fanyar szaga.

A tenger azonban csodálatosan kék (vagy zöld?), a kikötő csupa lüktetés, dinamika, zsongás és színek, színek, körös-körül csupa idegen világ, ami sürgős megismerésre vár.

Split közel másfélszázezer lakosával Dalmácia legnagyobb városa és Rijeka után Jugoszlávia második legnagyobb kikötője is. Cementgyárával, hajákészí(ő üzemeivel s újabban műanyaggyártásával a jelentős jugoszláv ipari városok közé emefkedett.

Kikötőjébe egymás után futnak be a különféle nagyságú hajók. Elképesztő acélkolosszusok, a „tengertelen” közép-európai országok polgárai számára alig lehet érdekesebb valami.

— Hű, de hatalmas! — ez az egyöntetű vélemény, amikor kiderül, hogy a sok emelet magasságban levő fedélzeten sorakozó fehér pálcikák nem gyufaszálak, hanem a parancskiadásra fel-