A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-08 / 31. szám

sorokozott matrózok. Nem kisebb elis­merés illeti egy éppen kikötő tenger­járó legénységét sem, amely olyan könnyedén a móló mellé kormányozta a kolosszust, mintha csupán apró lélek­vesztő rőt lenne szó otthon, a Garam partján. A kikötőben eltöltött órák egyébként illúziórombolással is jártak. S azt hi­szem, ezzel nem állok egyedül a kikö­tőkben ritkán megforduló emberek között. Marcona matrózokat, mogorva, sza­kállas tengeri medvéket kerestem, ku­tattam a spliti kikötőben. Hiába. Csupa fiatal tengerésszel találkoztam: jóképű, magabiztos, barnára sült, vidám fiúk­kal. Otthonosan telepedtek az eszpresz­­szók asztalához, csinos, nadrágos lá­nyok társaságában coca-colát ittak. Rumot sehol sem láttam . . . Egy illúzió­val megint kevesebb ...? Split látogatói nem könnyű feladat elé kerülnek. Különösen, ha idő dol­gában sem állnak valami fényesen. A kikötő szinte vonzza, húzza az embert, ezernyi érdekes élményt kínál. S vala­mit is kihagyni ... nem. ezt nem lehet. De nem kisebb a vonzereje magának a városnak sem. Hiszen nem minden város dicsekedhet azzal, hogy épületei­ben római császárok laktak s a falak kétezer éve dacolnak idővel, háborúval, pusztítással. Igen, Diocletiánus császár palotájáról van szó. Erről a csodála­tos, kétezer éves ékszerről, amely mai napig is Split büszkesége s egyik leg­nagyobb vonzereje. A palota-komplexum építése Diocle­tiánus Gaius Aurelius Valerius császár nevéhez fűződik, aki i. u. 284—305-ig uralkodott. Az építkezésben az is sze­repet játszott, hogy a császár egyre in­kább kelet felé próbálta áthelyezni a római birodalom súlypontját s az ak­kori Splitet erre o célra megfelelőnek találta. A palota inkább megfelelt erődít­ménynek, várnak, mint kényelmes csá­szári lakóhelynek. A császárt azonban a jelek szerint ez cseppet sem zovarta, mert nemcsak hatalma tetőfokán tar­tózkodott itt, hanem akkor is, amikor az uralkodásról lemondott; élete hátra­levő éveit itt élte le. Nehéz elképzelni, milyen volt az élet a boltívek alatt kétezer évvel ezelőtt, amikor a szűk utcákon tógás patríciu­sok s alázatos rabszolgák járkáltak. Ma Európa csaknem minden nyelvét hallani lehet itt. S mindenki a legna­gyobb csodálattal adózik a palota ter­vezőinek és építőinek. Csodálatos ará­nyai, vonalainak tisztasága minden el­ismerést megérdemel. Minden látogató igyekszik megörökíteni a korinthoszi oszlopsort, az egyiptomi szfinxet, a csá­szári mauzóleumot, Jupiter szentélyét. Nemcsak e történelmi városrész, ha­nem egész Split dominánsa a 13. szá­zadból származó horangtorony. Aki csak egy kicsit is bízik önmagában, hogy képes megmászni a végeláthatat­lan lépcsősort, okvetlen felmegy a to­ronyban lévő kilátóhoz, hogy önnön szemlélje meg ezt az építészeti emlé­ket. De megéri a csodálatos kilátás is. amely az egész városra s a kék éggel ölelkező tengerre nyílik. Split azonban nemcsak a múlt. Pél­dás gonddal megtervezett korszerű la­kótelepei, a vidám színekben pompázó modern lakóházak, parkok, gyermekját­szóterek, fejlett üzlethálózata mind­annyi maradandó élmény az idetévedő turistának, aki azzal búcsúzik ettől a nagyon szép és érdekes várostól, hogy íme, ismét feltárult a világ egy darab­ja: bolygónknak egy érdekes, szép ré­sze, ahol a kétezer éves köveken új vi­lágot épít egy felszabadult ország népe. AGÓCS VILMOS 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom