A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
aratni és herét gyűjteni. Mert mindkettőt csak száraz időben lehetett végezni. Lámcsak, amott meg most is, bár egy kicsit szemerkél az eső, folyik a lucerna betakarítása. Éppen megtelt a pótkocsi szecskával. Indulhat a traktor a falu felé. Felkapaszkodtam én is a vezető mellé s mire delelőre hágott a nap, megérkeztem a Zemianska Olca-i (nemesócsai) szövetkezetbe. Az első ember, aki elém toppant, az agronómus, Szabó Gyula volt. — Keresek valamit — mondom. — Ugyan mit? — kérdezi. — A lucernakazlakat. Nem is olyan régen, még jó párat láttam errefelé. — Lucerna kazlat, nálunk? Akkor rossz helyen jár az elvtársnő. Már hat éve, hogy teljesen gépesítettük a lucerna betakarítását. Csak nem hagyjuk kárba veszni a sok fehérjét, betakarotint — néz rám megrökönyödve, bár én azt sem tudom, hogy az utóbbit eszik-e vagy isszák —, amikor szárító segítségével megmenthetjük. Ott a lucernakazal — mutat a raktár felé —, de zsákokban. Lisztté, szemcsézett takarmánynyá alakult. — S mir^ jó az a betakarotin? — Ez a levélzöldben található anyag — kezdi —, de itt jön a zootechnikus, ő jobban tudja. — S ezzel tovább siet. — A klorofill... a karotin ... Nem is lesz olyan könnyű elmagyarázni — sóhajt Sukola elvtárs —, de azért várjon csak ... Izgatottan helyezem toliam hegyét a ieavzetfüzet lapjára. Jaj, ha kihagyok szorított luce'rnakazal Csallóköz sík vidékén jártam. Ahol messzire látni. Szemlélődtem. Előttem szürkén kanyargott az országút. Utam mentén búzatarló, friss szántás, kukoricatábla váltogatta egymást. Kanálisok füves partja, egy-egy facsoport üde zöld színe tarkította a képet. Sehol egy domb, egy emelkedő vagy egy magasbaszökő kémény. Hiányérzetem támadt, valami hiányzott a gyermekkoromban megszokott képből. Eltűntek apáink, nagyapáink megszokott, déli pihenőhelyei, a lucernakazlak és a szénaboglyák. S mi van helyettük? A faluvégeken, gazdasági udvarok szélén ezüstösen csillogó, fehér füstöt s édes-kesernyés illatot ontó szárító üzemek. Bár gyerek voltam még, azért jól emlékszem. Falum szövetkezetében évről évre gondot okozott a lucerna betakarítása. Nem győztek egyszerre valamit! Időközben beszélgetőtársam is rendezte gondolatait. Nagy lélegzetet vesz. — Tudja mit, írjon csak annyit, hogy abból az állat szervezetében A-vitamin képződik. i — Nagyszerű, így már értem miért kell megmenteni. Az A-vitamin hiánya farkasvakságot, a szaruhártya és a bőr kiszáradását idézné elő, de mi emberek elfogyasztjuk az állat húsát, tejét. Micsoda bonyolult láncolata az összefüggéseknek! Mindjárt nagyobb tisztelettel méregetem a zúgó, zakatoló gépkolosszust. — De van ám más előnye is a terményszárító berendezés használatának — mondja. — Kevesebb szemes takarmonyt kell etetni az állatokkal. Több jut az élelmiszeriparnak. Hogy mi minden derül ki egy látszólag egyszerű, már-már megszokott tevékenység elemzésekor! A közfelfogás szerint még ma is bizonyos rangot, megbecsülést szerez az az ember, aki gyárban dolgozik. Például cipőgyárban. Talán éppen azért, mert mindenki számára szemmel látható, tapintható, érzékelhető, hogy a végtermék, a cipó, mennyire nélkülözhetetlen. Az élelmiszerek eredete és összetétele már nem érdekli ennyire a fogyasztót. Neki az a fontos, hogy ízletes. teljes tápértékű élelem kerüljön az asztalára. Változott a lucerna betakarításának menete, változott a táj, változott az emberek élete. Nemesócsán régebben hajnali négykor kezdték a lucerna gyűjtését, és mindig munkaerőhiánnyal küzdöttek. Ma nyolc órás műszakokban huszonnyolc ember könnyen végez a háromszáz hektárnyi lucerna betakarításával és feldolgozásával. Iparszerű, nagyüzemi termelést folytatnak. Szolgálatukba állították a tudományos-műszaki forradalom legújabb ismereteit, vívmányait. FISTER MAGDA megváltozott, jobbra fordult. Egy ember hozta a változást. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1962-ben Horváth István lett a szövetkezet elnöke. S azóta évről évre eredményesebb a Vörös Csillag efsz munkája. — Mi módon érte ezt el? — kérdezem az elnöktől. — El tudtam szakadni minden egyébtől, s az időmet, minden időmet a munkának szenteltem. Sokszo'r még a feleségem is a szememre hányta, hogy keveset foglalkozom a gyerekekkel. A gyerekek azért nem sínylették meg ezt: két fiam közül az egyik közgazdasági középiskolát végzett, a másik gépészeti szakközépiskolába jár. Van még egy tízéves kislányom is. Horváth Istvánt 1975. április 26-án megválasztották a Szlovák Nemzeti Tanásba, a sládkovicovói (diószegi) körzet képviselőjévé. — Mi mindent kell egy embernek tennie, hogy képviselő lehessen? — teszem föl a kérdést, s hirtelen elbizonytalanodom, úgy érzem, egy kicsit suta ez a kérdés, de Horváth elvtárs megértőén bólint: — Helyes a kérdés, hiszen a két szép szeméért még senkit sem választottak képviselővé. Az emberek bizalmát az eddigi munkámmal nyertem meg. De azért magam is meglepődtem, amikor megkérdeztek, vállalom-e a képviselőséget, mert ekkora megtiszteltetésre nem számítottam. Elvállaltam, s most már igyekszem az új funkciómban is becsülettel helytállni. Április 26-ától a körzetemhez tartozó huszonegy község közül tizenkilencet már meglátogattam. Jártam azokban a falvakban is, ahol képviselő még soha sem mutatkozott. Ahol problémák vannak, természetesen igyekszem segíteni. Horváth István jól ismeri körzetének embereit, s gondjaikat, problémáikat is, hiszen közülük való. Cierny Brodban (Vízkeleten) született és Hidaskürtön lakik: — Két évvel ezelőtt költöztem Kürtre, akkor épült föl a családi házam. Azelőtt naponta bejártam, s ez bizony eléggé fárasztó dolog volt. Húszéves koromtól — pontosan huszonöt éve — a szövetkezetben dolgozom. A feleségem is szövetkezeti t ag, ő a baromfitelepen dolgozik. Rá sem panaszkodhatom, megérti a sok-sok „kimaradást“, hiszen rengeteget járok más községekbe is. számtalan funkcióm, kötelezettségem van. És Horváth István minden „posztján“ becsülettel helytáll. Nem csoda hót, ha polgártársai szeretik és megbecsülik őt. A szövetkezet tagjaival való beszélgetés során pedig arról is meggyőződtem, hogy a Vörös Csillag efsz tagjai — ha kellene — tűzbe mennének elnökükért. És így van ez jól. Azt hiszem, a kölcsönös bizalom is jelentős szerepet játszott a szövetkezet felemelkedésében. Bizonyára a jövőben is sokszor hallunk még a Vörös Csillag egységes földművesszövetkezetről s elnökéről, Horváth István képviselőről. — ve — (Prandl Sándor felvétele) 5 Korszerű gépekkel folyik a rakodás A szerző felvételei
