A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-25 / 30. szám
A SZIKLABERCEK SZERELMESEI Hazánkban is egyre többen kapcsolódnak be a természetjárásba, melynek nagy előnye, hogy rendkívül változatos és mindenki azt a formáját választhatja, mely érdeklődésének a legjobban megfelel. Más sportágaktól eltérően nem a versenyzés, hanem a sokkal szélesebb fogalmat jelentő testedzés az elsődleges célja. A természetjárás legnépszerűbb formája a kirándulás, az alkalmi vagy szervezett túrák. Legtöbbnyire a nagyvárosok lakói vesznek részt a hétvégi kirándulásokon. Gyalogosan, egyre többen autóikon barangolják be a vidéket, télen sítalpokon, nyáron kerékpáron járják hazánk gyönyörű tájait, vagy kajakon, csónakon hajózzák be romantikus szépségű folyóink, tavaink vidékét. A természetjáráshoz sorolható a hegymászás, a sziklamászás is, amely a sportolás „magasiskolájának“ számit. A sziklamászás minden egyes űzőjétől alapos fizikai és geológiai ismereteket igényel. A hegymászóknak tudniuk kell, hogy milyen sziklafalak alkalmasak mászásra; eléggé összefüggőek és szilórdak-e ahhoz, hogy egy vagy több ember súlyát elbírják. És megfelelő hegymászó tanfolyam elvégzése, valamint a szerek — hágóvas, kötelek stb. — kezelésének ismerete nélkül nem szabad sziklára menni. Szerte a világon egyre nagyobb azoknak a fiataloknak a száma, akik meredek sziklafalakkal akarnak megbirkózni, egyre többen jegyzik el magukat a hegymászó sporttal. Míg az első köztársaság idején az aktív hegymászók száma nem haladta meg a négyszázat, ma már több mint háromezer nyilvántartott hegymászó járja Csehszlovákiában a sziklafalakat, csúcsokat. És ha a hazai hegymászókhoz hozzászámítjuk még állandó külföldi vendégeinket — az itt edző lengyel, német és magyar sportolókat —, akkor a hegymászók száma jóval meghaladja az egykori szám tízszeresét. Mind a hazai, mind a külföldi hegymászók természetesen a legszívesebben a Magas-Tótra hegyóriásait keresik fel. Felkészültségüket, tudásukat a tátrai meredek sziklafalakon, csúcsokon kívánják villogtatni. Sajnos, sok olyan magashegyi turistd, hegymászó is akad, aki túlbecsüli képességeit, és lassan, lépésről lépésre a biztos halál felé halad. Puskás Arno, a sport érdemes mestere, Csehszlovákia egyik legtapasztaltabb hegymászója, a Tátrai Hegyi Szolgálat tagja találkozásunkor találóan jegyezte meg: — Ha bárki túlzott önbizalmában azt hiszi, hogy kellő felkészülés nélkül egy, a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó futóval megmérkőzhet, tessék — próbálja meg! Egy ideig tarthatja az iramot, de rövidesen összecsuklik, és talán arra sem marad ereje, hogy a futópálya széléről figyelje tovább a versenyt. Ma már helikopter is segiti a Hegyi Szolgálat mentőexpedicióit Komolyabb baj azonban — ha egészséges — nem érheti. De ha valaki a hegyekben egy élsportoló hegymászót akar utánozni, s azt hiszi, hogy kellő szaktudás és felkészülés nélkül fel tud jutni valamelyik csúcsra, vagy meg tud mászni egy nagy nehézségi fokú sziklafalat, két dolog történhet. A jobbik eset: megmászik néhány métert a falon, azután egyszerre véget ér a tudománya, leül — ha van hová —, vagy „beragad“ a falba olyan helyen, ahonnan nincs kiút, és lefelé, se felfelé . . . Ilyen esetben közbelép a Hegyi Szolgálat, s a bajba jutott hegymászót lehozzuk. Sajnos, sok esetben már a A jégsziklák még nehezebb követelmények elé állítják a tapasztalt hegymászót, és különleges felszerelés is szükséges a jeges sziklák legyőzéséhez Hegyi Szolgálat sem tud segíteni, s a merész próbálkozás tragédiával végződik. A tapasztalatlan és felkészületlen hegymászó ereje elfogyott és a sziklafalról a mélységbe zuhan. Ekkor is a Hegyi Szolgálat lép közbe, de már nem mentőfeladattal. A szerencsétlenül járt tetemét szállítja el, és a jelképes tátrai temetőbe újabb névtábla kerül ... A tátrai mentők nehéz munkáját ma helikopterek is segítik. Nagy szélben, hóviharban azonban a gé-' pék nem szállhatnak fel, nem repülhetnek a sziklák közé. Ilyenkor csak a bátor és nagy tapasztalatokkal rendelkező Hegyi Szolgálat tagjai segíthetnek a bajba jutotton. — Az idei év első felében magyar, lengyel és német turisták, hegymászók mellett, szovjet, angol és francia hegymászók is ellátogattak hozzánk — újságolta Július Psotka, a Tátrai Hegyi Szolgálat sajtófőnöke. — Nemcsak nyáron, de télvíz idején is sokan kísérlik meg a meredek sziklafalak megmászását. A legtöbb hegymászó megszívleli a Hegyi Szolgálat intelmeit. Sajnos azonban akadnak olyanok is, akik nem veszik elég komolyan az időjárás romlását jelző figyelmeztetésünket, és elindulnak valamely sziklafal megmászására. Ilyenkor nagyon nehéz feladat vár a mentőszolgálatra. Voltak olyan esetek is, hogy a "hatalNagy szaktudás és tapasztalat kell ahhoz, hogy a meredek sziklafalon biztonságosan mozogjon a hegymászó más hóvihar miatt a mentőszolgálat munkához sem láthatott. Másnap, mikorra a vihar lecsendesült, már csak a hegymászó megfagyott tetemét hozhattuk le. A hegymászás nagyon szép sport. Vitathatatlanul a bátor és a rátermett emberek sportja. Nagyszerű és felejthetetlen élmény a sziklafalak platóira, a büszke, égbenyúló csúcsokra feljutni, s innen a tájban gyönyörködni. Tudom: különösen a fiatalokban szokott felébredni a vágy, hogy feljussanak valamelyik hegy ormára, magas sziklabércre. De mielőtt valaki túrára indul, minden esetben előbb fontolja meg, hogy merészsége nem lépi-e át tudásának, felkészültségének határát, nem becsüli-e túl a saját képességeit. A hegymászás valóban gyönyörű sport. De a magas hegyek világában élni kell, és nem tragikus körülmények között meghalni! FEDERMAYER ISTVÁN A Magas-Tátra-i jelképes temető (Archív felvételek) 5
