A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-25 / 30. szám
ÉLETMENTÉS Nemrégen sétakocsizósra indultunk az egyik barátommal. A szomszédos községet szemeltük ki utunk végcéljának. Mjkor elindultunk,/dehogy jutott eszünkbe, hogy még aznap két ember életét kell megmentenünk. A kora esti órákban már hazafelé tartottunk, éspedig Klenany (Kelenye) felől Ipefské Ufany (Ipolyfödémes) irányába. Ahogy kiértünk az erdőből, egy motorkerékpáros fiatal arra hívta fel a figyelmünket, hogy az előttünk levő kanyarban baleset történt. Egy személygépkocsi-vezető, miközben a motorkerékpározó két fiatalt szabálytalan oldalról megkerülte, annyira az út szélére szorította őket, hogy azok a kavicson elcsúsztak, felborultak és vagy öt métert úsztak a levegőben. Megannyi horzsolás és nyílt seb volt rajtuk. Láthatóan sok vért veszítettek. Nem volt idő a tétovázásra. Gyorsan besegítettük őket az autónkba és meg sem álltunk velük csak a sahyi (ipolysági) kórházban. Ott azonnal elsősegélyben részesítették őket. Majd később kisebb műtétet is végrehajtottak rajtuk. Az egyiket aztán hazaengedték, a másikat pedig még a körzeti orvoshoz küldték továbbkezelésre. A szerencsétlen fiataloknak a horzsolásnál és a sebesülésnél jobban fájt, hogy annak az autónak a vezetője, aki szabálytalanul leszorította őket az útról és veszélyeztette az életüket, figyelembe sem vette, mi történt velük. Nyugodt lelkiismerettel továbbhajtott. Nem sokkal később egy másik személygépkocsi is elhaladt mellettük. Annak a vezetője is teljesen közömbösen viselkedett. Úgy tett, mintha semmit sem látott volna'. Magukra hagyta a vérző, "sebesült fiatalokat, akik gyors kórházi ápolásra szorultak. Nagy baj, ha a gépjárművezető nem tartja be az előírásokat és szabálytalanul, felelőtlenül száguldozik az országutakon, de még ennél is nagyobb baj, ha szívtelen, ha nem tud, mert nem is akar a bajba jutott embertársán segíteni, akinek talán az élete forog kockán. Az ilyen járművezetőnek, sajnos, nem jut eszébe, hogy ő is kerülhet hasonló helyzetbe. Amikor ó szintén az embertársai segítségére szorul. . . CSÁKY LÁSZLÓ Újra megszólalt a csengő Bensőséges, barátságos légkörben, a Novy 2ivot-i (Iflésháioi) Efsz adminisztrációs épületében találkoztak azok a „véndiákok“, akik negyven évvel ezelőtt hagyták el az iskola kapuit. Először fordul elő a községben, hogy idős, meglett emberek találkoznak és emlékeznek az iskola padjaiban eltöltött évekre, az izgalmas tanítási napokra. Az öregdiák találkozó megszervezésében és lebonyolításábán nagy szerepe volt Bankó István szövetkezeti elnöknek és Keresztes Istvánnak, a hnb elnökének. Negyvennégyen jöttek el a találkozóra, többen messze vidékekről, távoli tájakról és Magyarországról érkeztek. S akiket vonzott s vonatra, autóbuszra vagy a saját autójába ültetett a kíváncsiság, a hajdani diáktársakkal való találkozás öröme, az elmúlt négy évtized gazdag és változatos élménybeszámolójának a lehetősége, azok nem bánták meg az utazást, a fáradságot, a találkozó rendezői igazi iskolai légkört varázsoltak számukra, előkerült a régi csengő és a teremből az osztálykönyv sem hiányzott. Az öregdiákok lelkesen üdvözölhettek körükben két osztályfőnököt is: Szobó Zoltánt és Klimácsek Bélánét. Az első órát (történelem) Kaluz Vilmos, a helyi általános iskola tanítója, a hnb polgári ügyekkel foglalkozó testületének elnöke tartotta meg. Aztán az összesereglett öregdiákok büszkén emlékeztek vissza iskolájuk énekkarára, amely a harmincas évek közepén többször nyerte el a közönség tetszését, s 1937-ben a Csehszlovák Rádióban is szerepelt. A vegyeskórus tagjai negyven év elteltével sem felejtettek el énekelni, sokan közülük ma is a CSEMADOK helyi szervezeteinek kórusában tevékenykednek. A régi karmester (Szabó Zoltán) rövid próbára invitálja az öregdiákokat, s meghatóan, szépen énekelték a szivet markoló dalokat: Kis lak áll a nagy Duna mentében, lllésházi lipisen-laposon, Sárga a csikó. Bankó István a Szülőföldem című költeményt szavalta, Keresztes István pedig az öregdiákok életéről, a becsületes munkában eltelt négy évtizedről beszélt. Elmondotta, hogy a találkozó résztvevői kivétel nélkül valamennyien jól beleilleszkedtek a társadalom életébe, közülük sokan termelési ágazatokban dolgoznak és nagyszerűen helytállnak. Az öregdiák találkozó hivatalos része ebéddel folytatódott, majd a találkozó résztvevői népi muzsika hangjai mellett szórakoztak. Meghatódás, elérzékenyülés, könnycsepp, mosoly és megelégedettség jellemezte a kötetlen és közvetlen beszélgetéseket, a négy évtized eseményeinek összefoglalását. Az emlékezetes öregdiák találkozó a hagyományos Ballag már a vén diák című dal eléneklésével ért véget. S az öregdiákok azzal vettek az illésházaiaktól és egymástól búcsút, hogy öt év múlva újra találkoznak. A hnb polgári ügyeket intéző testületé pedig azt ígérte a község polgárainak, hogy a jövőben gyokrabban rendez ilyen és ehhez hasonló felejthetetlen találkozásokat. SVINGER ISTVÁN 4 A találkozó résztvevői (A szerző felvétele)
